Budapest, 1980. (18. évfolyam)

2. szám február - A Budapest postája

A Budapest postaja Simon Gy. Ferenc: Műkincsek kálváriája. Múzsák. 1979. i. sz. 22. A Szépművészeti Múzeum kincsei a II. világháborúban és hazakerülésük. Sajtó. Könyvkiadás. Irodalom Sombor Judit: Megy a hírlap vándorútra. . . = Új Tükör. 1979. 27. sz. 6 8. Szemző Piroska, D.: A Nővilág megszűnési körülményei. = M. Könyvszemle. 1979. 2. sz. 126 — 139. Sándor Tibor: A nemzeti radikalizmus útvesztői. = Világosság. 1979. 7. sz. 425 — 430. Az Űj Nemzedék c. hetilap 1914—1918 között. Köpeczi Béla: Az akadémiai kiadás harminc éve. = M. Tudomány. 1979. 1. sz. 4— 10. Az Akadémiai Kiadó tevékenysége. Cserépfalvi Imre —Vásárhelyi Miklós: Egy kiadó emlékezete. — Új írás. 1979. 7. sz. 112— 128. A Cserépfalvi kiadóról és könyvkereskedésről. Lengyel András: A Mentor könyvkereskedés történetéhez. (1923-1929.) M. Könyvszemle. 1979. 2. sz. 164—182. Schöpflin Gyula: Közélet és magánélet. (Az irodalom peremén.) Irodalomtörténet. 1979. 1. sz. 58 — 78. A főváros irodalmi élete 1940—1945 között. Schweitzer Pál: Budapesti lapok Thomas Mann naplójából. = Új írás. 1979. 2. sz. 80 — 90. MŰVÉSZET Építészet. Ipar- és képzőművészet Ágostházi László: A budaszentlőrinci pálos kolostor. = Műemlékvédelem. 1979. 1. sz. 24-35-Czagány István: A budavári gótika építészeti tipológiája. Csúcsíves záradékú ülőfülkék. = Építés-Építészettudomány. 1978. 1 — 2. sz. 135 — 147. Czagány István: A budavári gótika tervezéstechnikai rendszerei. Ülöfülkeszerkesztések. = Epítés-Epítészettudomány. 1978. 1 - 2. sz. 149—188. Rév Ilona: A népi építészet igézetében. = Világosság. 1979. 7. sz. 431 — 439. Kós Károly épületei az Állatkertben és a XIX., Petőfi téren. Sedlmayr János: Műemlék-helyreállitás a budapesti Hilton-szálló területén. = Műemlékvédelem. 1979. 1. sz. 1 — 23. Szilágyi István: Az epreskerti kálvária. = M. Építőművészet. 1979. 1. sz. 44 -47. Pereházy Károly: Jungfer András pesti működése. = Műemlékvédelem. 1979. 2. sz. 181 —186. Kovácsoltvasműves alkotások épületeken. Pogány Gábor: A jubileumi Stúdió-kiállítás története. = Művészet. 1979. 4. sz. 21 — 23. Színház- és táncművészet Németh G. Béla: Nagyváros, színház, szinházkritika. = M. Tudomány. 1979. 4. sz. 264 — 271. Rákosi Jenő és kritikusköre. Kroó András: A huszonegyedik évad. Az Egyetemi Színpad múltja és jelene. = Színház. 1979. 1. sz. 14 — 19. Bicskei Gábor: Játékszín, 1978. = Népművelés. 1979. 1. sz. 29. Megalakulása, tervei. Gödöllői Lajos: Színházi vállalkozás. = Munka. 1979. 4. sz. 24. A Reflektor Színpad. Kriszt György: A budai Várszínház újjászületése. = Műemlékvédelem. 1979. 1. sz. 42-49-Gábor István: így játszani jó? = Színház. 1979. 8. sz. 14—17. A Vidám Színpad. Königer Miklós: Az ÁBI Koreográfiai Stúdiója. = Táncművészet. 1979. 4. sz. 5 — 6. Állami Balett Intézet. Kővágó Zsuzsa: 30 éves az Erkel Ferenc Művészegyüttes. = Táncművészet. 1979. 4. sz. 7-8-Összeállította Csomor Tibor 1076 GARAY UTCA 5. Szánthó Imre (Szentendre) azt kérdi tőlünk, kíváncsiak vagyunk-e szóbeli véleményére, mert ha igen, megfelelő időpontban fölkeresne bennünket, hogy részletesen elmondja kifogásait, javaslatait. Hasonlóképpen a személyes kapcsolatot szorgalmazza Kahlich Endre budapesti olvasónk, hozzátéve, hogy egyszer már elküldte hozzánk észrevételeit, ígéretet is kapott megvalósításukra, de ez nem történt meg, azóta sem közöltünk Budapestről szóló verseket, nem ismertettünk olyan értékes monográfiákat, melyek a főváros kerületeivel foglalkoznak, nem írtunk Budapest sportjáról. „Talán egyszer valamelyikre sor fog kerülni" — fejezi be kissé rezignáltán levelét. Menjünk sorjában. Ami a személyes kapcsolatot illeti, nem lehet egy folyóiratnak, szerkesztőségnek hőbb vágya, mint hogy olyan olvasói kör alakuljon ki körülötte, amelynek a tagjai személyes ügynek tekintik a lap munkáját, elmarasztalják vagy dicsérik, ahogy a futballszurkolók is szidják a játékosokat, ha nem megy a játék, de az egyesület iránti hűségük, szeretetük irányítja érzelmeiket, szavaikat. Talán nem tévedünk, ha abban látjuk a lap feladatát, hogy minél több olvasójában ébressze föl vagy erősítse a főváros iránti személyes kapcsolatot. Tehát mi részben ösztönzők, részben kapcsolatteremtők vagyunk, illetve azok akarunk lenni az ember és a város között. A város pedig nem elvont fogalom, nem házak és műemlékek tömege, hanem olyan csodálatos organizmus, melyben együtt van a történelmi múlt az élő jelennel, sőt, a jövő körvonalaival. Vagyis a város az élet, a mi életünk, a város az ember, mi vagyunk a város. A személyes kapcsolat, amelyre mi is törekszünk, nem más, mint az ember és ember közötti kapcsolat. A személyességnek természetesen van egy másik oldala is, az, amire levélíróink céloznak: az olvasó kapcsolata a szerkesztőséggel. Ezt szolgálták a Budapest baráti körének az összejövetelei, meg persze maga p levél is a legszemélyesebb műfaj. A szerkesztőségi órák időpontjában — vagy előzetes megbeszélés alapján máskor is — szívesen látunk minden kedves munkatársunkat, olvasónkat. A látogatás lelki előkészítéséhez azonban szükséges megjegyezni, hogy szerkesztőségünk egyetlen szobából áll, ahol rendszerint heten ülünk — mint a gonoszok, teszik hozzá kajánul a kézirattal bekopogtató szerzőink. A hely tehát nem túlságosan alkalmas a meghittebb eszmecserére, ám megvan az a kétségtelen előnye, hogy a személyes megjegyzés azonnal közösségi visszhangot kaphat. A levelek írása óta azért egy s más megvalósult a kívánságokból: rendszeresen foglalkozunk a főváros kerületeivel — természetesen mindre egyszerre nem kerülhet sor —, jól áttekinthető bibliográfiát adunk nemcsak lapunk írásairól, hanem a főváros és más közérdekű témakörbe tartozó könyvekről, cikkekről, még a sporttal is foglalkozunk. Ami a verseket illeti, nos, velük nehezebb a dolog. Egy kis történeti visszapillantás: kezdetben megjelent a lap hasábjain a kortárs szépirodalom. Később fölváltották ezt azok az alkotások, amelyek a régi, többnyire a századforduló Budapestjével foglalkoztak. A harmadik korszakban aztán egyáltalán nem közöltünk verseket, művészi prózát is alig. A versrajongók megnyugtatására: szándékunk nem végleges. Csakhogy a fővárosról szóló versek emlegetésekor rögtön Arany János Margitszigete, Kosztolányi Dezső Budája vagy Józsefvárosa, József Attila Külvárosi éje jut az ember eszébe. Vagyis a mérce magas, a jó vers pedig kevés. Ha találunk, és bízva a költészet hatalmában, mért ne találnánk, közöljük, ahogy már ebben a számunkban is tesszük. Séd Károly budapesti olvasónk nem először keres meg bennünket javaslataival. Gondos, hosszú leveléből néhány részlet: „Olvasnánk rövid, egy-egy oldalas cikket új épületeinkről, szobrokról... A főváros mostani építkezéseit bírálni nem hálás feladat. De a Budapest folyóiratnak ez is a feladata lehetne. Az idején történő véleménynyilvánítás esetleg előnyösen befolyásolná a kivitelezést. Nem épülne meg úgy az a sóskazöld Roosvelt téri irodaház, ahogy most látjuk..." A színen nem tudunk változtatni, ezért csak annyit válaszolunk: egyetértünk. * Lapunk hatóköre egyre tágul. A magyar mellett már orosz és lengyel — majd nemsokára német — nyelvű betéttel jelenünk meg. Ezeket a lapokat elsősorban az illető országban árusítják. A nemzetközi kapcsolatok bővülését példázta a Wien Aktuell ügyvezető főszerkesztőjének: Günther Burcz/knak szerkesztőségünkben tett látogatása is. A jövőben figyelemmel kísérjük egymás munkáját. 38