Budapest, 1980. (18. évfolyam)

1. szám január - Tamás Ervin: Kunszentmiklós

tésnek több lenne a kára, mint a haszna. Illyés Bálint arról nevezetes, hogy megírta három kötetben a Kunság, benne szűkebb hazája, Szentmiklós történetét. — őszintén szólva akadémikus kérdésnek tartom, hogy Kunszentmiklós város volt-e a múltban vagy sem — kavargatja kávéját a gimnázium könyvtárszobájában. — Várossá kizárólag közigazgatási szerepköre révén válhatott Szentmiklós a múltban, s ez teheti azzá a jövőben is. A régi dicsőséget szívesen emlegetik a szentmiklósiak. A Jászkunság kiváltságainak köszönhette virágzását — mezővárosi címet —, a hetente megjelenő helyi lapot, s természetesen a „professzorok iskoláját", a több mint 300 éves gimnázium hírnevét. Napjainkra sem kiváltsága, sem újságja, a középiskolát pedig ritkán emlegetik. Az öregdiákok azt szeretnék, ha az iskola ismét felvenné Kunszentmiklós egykori püspökének, a haladó szellemű Baksay Sándornak nevét, mert Damjanichnak — bár jeles férfiú volt — nincs sok köze ehhez a vidékhez. Kérésük eddig nem talált meghallgatásra. „A helységet 1124-ben, az első kun telepítések idejében alapította ötvenhat család" — olvasom egy ismertetőben. Első neve Tatár vezérükről Tatárszentmiklós volt, bár ez nem bizonyos. A mohácsi vész idején eipusztult a település, de egy firenzei múzeumban őrzött, 1533-ból származó térképen már ismét szerepel a község. A török időkben hódoltsági területre esett, de kapcsolatait így is ápolta az anyaországgal. Az uralkodótól kétszer is — 1622-ben és 1667-ben — oltalomlevelet kapott. S hogy milyen nép lakta ezt a vidéket? Ma is büszkén emlegetik, hogy Rákóczi Ferenc szeretettel írt Kunszentmiklósról, mert innen két alkalommal is feljutott élelem Patakra, a kurucokhoz... Megtudom, hogy Pe-A buszra várva töfi Sándornak Bankos Károly, kunszentmiklósi járásbíró volt a kortese, s hogy az önkényuralom elleni tiltakozásul 1861-ben egyhangúlag lemondott a városi tanács. Az iparnak is voltak előzményei: a gőzmalom és a hajógyártás. Ismertem a falubeliek lelkében élő „szent nosztalgiát" a múlt iránt. Ezért lepett meg az 1979. március 25-i Új Tükörben megjelent riport: értékes kúriát ítél lebontásra a nagyközségi tanács Kunszentmiklóson. Ájpli László, a helyi tanács vb-titkára a fejét fogja: — Az a műemlék vályogból épült, szigetelés nélkül a múlt század elején. Képzelheti, ma hogy néz ki! Megnéztem. Szomorú az állapota. — Higgye el, becsüljük a műemlékeket — sóhajt a titkár —, hiszen a tanácshazánk is az. Rengeteg pénzünkbe került, mire elfogadható állapotba hoztuk. De most se pénzünk, se szakemberünk. A Tóth-kúriában az áfész rendezett be irodákat. A hatalmas termekben válaszfalakat húztak, hogy a dolgozóknak megfelelő munkakörülményeket biztosítsanak. Az áfész-elnök szerint hiába a tatarozás, győz a talajvíz, mindent szétmar a nedvesség. Új irodaházat építettek maguknak, s a hajdani kúria helyére iparcikk-áruházat terveztek, amire nagy szüksége lenne a községnek. Az elöljáróság egykori raktára fölött is kimondták egyszer a halálos ítéletet. De valakinek eszébe jutott, át lehetne alakítani múzeummá. A szakmunkásiskola Hosszú Sándor igazgató vezetésével két hónap alatt elvégezte a szükséges munkálatokat. Hamar megteltek a tárlók, vitrinek is — most a Kiskunsági Nemzeti Park tájháza működik itt. A környező tanyák közül az egyik, a Selyem-tanya múzeum és a tudományos kutatók szállása. Hátha találnak módot a Tóth-kúria megmentésére is. Alig néhány hónapja iktatták be a nagyközség új tanácselnökét, Bognár Lászlót. Hallom, a járásiak nem kunszentmiklósit akartak, a falubeliek viszont ragaszkodtak ahhoz, hogy „ne importból szerezzék be". így esett a választás Bognár Lászlóra, aki eddig a Ganz- MÁVAG szerelési osztályvezetője volt. — Kunszentmiklósi vagyok, de 1947 óta Pesten dolgoztam — kezd a nyilván már sokszor előadott történetbe. — Feleségem a községi könyvtárvezetője. Mindketten szerettük munkánkat, s egyikünk sem akarta föladni, így aztán csak hétvégeken találkoztunk. Meglepődtem, mikor szóltak: legyek a tanácselnök. Kérdezgettem az államigazgatásban dolgozó barátaimat, mi a véleményük: alkalmas vagyok-e erre a tisztségre. Mindenki biztatott - hazajöttem. K. Tóth Ferenc, Kunszentmiklós pártbizottságának titkára kiegészíti az elmondottakat: — Laci ugyan Pesten dolgozott, de kapcsolata — felesége révén — sohasem szakadt meg a faluval. Segédkezett neki a könyvtárban, s minden kulturális megmozduláson, nagyobb társadalmi munkán ott volt. Bognár László ismerkedik az államigazgatás fortélyaival. Kunszentmiklós fejlődésének eredményeive!, gondjaival. — A nagyközség ipara a 60-as évek elejétől fejlődik dinamikusan — tájékoztat. — Kiinszentmiklós agrárfaluból ipari-agrár te.épüléssé vált, az aktív keresőknek a fele az iparból, szolgáltatásból él. Míg 1969-ben csaknem kétezren jártak el innen dolgozni, most alig két-háromszázan; a bejárók már többen vannak. Régebben döntő volt, hogy egy faluban megtelepszik-e az ipar, vagy sem, hiszen a mezőgazdaság szocialista átszervezése a kezdeteknél tartott, a gépesítés alacsony foka miatt nem volt szükség sok szakemberre. M? más a helyzet. A nagyüzemi gazdálkodás szakmunkásokat igényel. A gyáregységek és a termelőszövetkezet kiegészítik egymást — nincs presztízsharc, munkaerő-csábítás. A mezőgazdaság gépesítése következtében feleslegessé váló emberek gyorsan megtalálják számításukat a helyi iparban, s nem szakad meg kapcsolatuk a földdel sem. Ezért közös öröm, hogy a Villamos Berendezés- és Készülék Műveknek 300 millió forintos beruházása lesz Kunszentmiklóson, vagy hogy a TEMAFORG speciális géptörlő kendőket készít, amelyeket exportál — ezeknek a telephelyeknek köszönheti a falu életerejét, s talán a közgondolkodás kisebb-nagyobb változásait is. A várossá válás útján megtett első lépések a jó termelőszövetkezettel és a fejlődőképes üzemekkel alapot adnak arra, hogy Kunszentmiklós valóban a környék központja legyen. Ájpli László vb-titkárnak talán a dédapja vándorolt erre a vidékre, mindenesetre ő már tősgyökeres szentmiklósi, 1967 óta dolgozik a tanácsnál. jól emlékszik még rá, hogy a 70-es évek elején is rengeteg gonddal küszködött a község. A törpe vízmű kicsinek bizonyult, s a megye az építkezéshez alig 10 százalékkal járult hozzá, akadozott az áramszolgáltatás, szennyvízcsatorna híján a lakásépítés lendülete is megtört. A TEMAFORG üzeme — Pénzt kellett szereznünk — ráncolja homlokát a vb-titkár. — Három vásár helyett — külön engedéllyel — hatot rendeztünk, ezenkívül autóvásárt is tartottunk. A lakosság készpénzzel, társadalmi munkával járult hozzá a községfejlesztéshez. Legtöbbet az üzemeknek köszönhetünk. A IV. ötéves tervben ** * A Selyem-tanya 8