Budapest, 1980. (18. évfolyam)

12. szám december - Borics Katalin: Egészségügyi integráció

BORICS KATALIN START JANUÁR ELSEJÉN Az egészségügyi integráció új szakasza Budapesten a felszabadulás után a kerülethatárokhoz igazodva épültek ki a járóbeteg-ellátás intézményei. Ennek — vitathatatlan haszna mellett — az lett a következménye, hogy a kórházaktól elszakítva, azoktól függetlenül működtek, ezzel számos irányítási, szervezési nehézséget okozva. A korszerűbb, gyorsabb és főként eredményesebb betegellátás érdekében kezdődött meg 1977. január elsején a fővárosi egészségügyi intézmények irányításának módosítása, a gyógyító-megelőző intézmények és szolgálatok szervezeti egységének kialakítása — azóta gyakran emlegetett idegen szóval: az integráció. Először a felnőtt fekvő- és járóbeteg-ellátást egységesítették. 1981. január elsejétől vonják be az integrációba a gyermekellátást is. Tekintettel a főváros különleges helyzetére, sajátos közigazgatási rendszerére, az egészségügyi intézmények (és mindenekelőtt a kórházak) történelmileg kialakult földrajzi elhelyezkedésére, különböző befogadóképességére és szakmai tagozódására — az integrációnak több formája alakult ki: A Fővárosi Tanács közvetlen irányítása alatt álló kórházak öt kerületben (a VII., IX., X., XII. és a XlV-ben) egységesítették a teljes felnőtt járóbeteg-ellátást. A már működő új Dél-pesti Kórházra hárul a XX. és a XVIII. kerület egészségügyi ellátása. Öt kórházat közvetlenül a kerületi tanácsok irányítanak (III., IV., VIII., XIII. és XXI.), egységesítve e kerületek felnőtt járóbeteg-ellátását. Ahol nincs a kerületnek általános kórháza (I., II., V., XVI., XVII., XVIII., XIX. és XX.), ott a kerületi szakorvosi rendelőintézetek már korábban egyesítették a felnőtt járóbeteg-ellátás intézményeit. Egy fővárosi és egy kerületi kórház — kísérletképpen — a székhelyén kívül egy-egy másik közigazgatási egység felnőtt betegellátását is integrálta: a Tétényi úti Kórház a XI. és a XXII., az Újpesti Kórház pedig a IV. és a XV. kerületét. A négy szakosított gyermekkórház (Budai Területi, Madarász utcai, Apáthy és a Heim Pál Gyermekkórház) egyesült a IV. kerületi, a Logodi utcai és a Rosenberg házaspár utcai gyermek-szakrendelőintézettel fővárosi hatáskörben. A gyermekegészségügyi alapellátás valamennyi kerületben változatlanul a kerületi tanácsok irányítása alatt maradt, az összevont gyermek- és ifjúságvédelmi szolgálat részeként működik. A felnőtt gyógyító-megelőző ellátás és a gyermek-alapellátás tehát elkülönül egymástól. Kerületenként két szervezet jött létre: egy a felnőtt, egy pedig a gyermek-alapellátás feladatainak "végrehajtására. A tanácsi gyógyító-megelőző intézmények egyesítése önmagában még nem felel meg az integráció tartalmi követelményeinek, csupán a szervezeti kereteket biztosítja ahhoz, hogy kibontakozhassék az egységes működés minden előnye. Teljessé válása tartós folyamat, hosszabb időt kíván és az egészségügyi dolgozók szemléletének átformálódását is feltételezi. Ma már jelentkeznek a korszerűsítés előnyei, bár még számottevőek a különböző öröklött szervezeti formákból, a széttagolt irányításból eredő egyenlőtlenségek. Az elmúlt csaknem három év tapasztalatai azt mutatják, hogy — mindenekelőtt a sokprofilú kórházzal egyesített intézményben — csökkent a szakorvoshiány, és több szakorvos jut a járóbeteg-rendelésekre is. A betöltetlen helyekre, szükség szerint, a fekvőbeteg-osztályokról biztosítanak szakorvost. A járó- és fekvőbeteg-ellátás funkcionális és szervezeti egyesítése módot ad a korábban csak szakrendelést végző orvosoknak arra, hogy az eddiginél sokrétűbb gyógyító-megelőző feladatokat lássanak el az intézményen belül. Könnyebben, gyorsabban ismerkedhetnek meg az orvostudomány és az egészségügyi gyakorlat újabb eredményeivel, lehetővé válik a diagnosztika és a gyógyítás egységes szemléletének és gyakorlatának érvényesülése. A járóbeteg-ellátásban dolgozó orvosok továbbképzése folyamatossá válik. Korábban erre csak ötévenként volt alkalmuk. A kórház és rendelőintézet integrációja segíti az ésszerű munkamegosztást, hatékonyabb munkaszervezést. Nem kis eredmény az sem, hogy a kórházi, illetve a rendelőintézeti röntgen- és klinikai laboratóriumi vizsgálatok szakosítása révén folyamatosabb lesz az orvosok és asszisztensek munkája, egységesíthetik a vizsgálati módszereket, eljárásokat, kiküszöbölhetik a szükségtelen, időt, erőt, kapacitást rabló párhuzamos vizsgálatokat. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy csökkent a főváros integrált intézményeiben e párhuzamosan végzett vizsgálatok száma. A járóbetegellátás vizsgálatait a kórházban is mindinkább felhasználják. Ennek eredménye például, hogy csökkent a betegek műtéti előkészítéséhez szükséges idő: egy-három nappal kevesebbet töltenek a kórházban. Az egységesítés bevezetése óta lényegesen csökkent a vezetők száma és aránya. Megszűntek a rendelőintézetekben az igazgatói, gazdasági igazgatói és osztályvezetői állások. Ezeket a feladatokat az egyesített intézmény vezetői látják el. A gyógyító-megelőző intézmények és szolgálatok eddigi széles körű — bár nem teljes — egyesítése az ellátás további differenciálódásához vezetett. Ma még sok helyütt gátolja a korszerű gyógyító-megelőző tevékenységet a kórházi háttér nélküli intézmények különállása. A különbségeket csak a járó és fekvő betegeket ellátó intézmények szervezeti kapcsolatának kiépítésével lehet felszámolni. Ezért szükséges a szakorvosi rendelőkhöz integrált intézményeket (I., II., V., XVI., XVII., XIX. kerület) és az attól elkülönült gyermek-alapellátást a kórházakhoz csatolni. Egyesítésükhöz ma már megvannak a földrajzi és nem utolsósorban a szemléletbeli előfeltételek. Ha élünk velük, teljessé válhat a gyógyító-megelőző ellátás integrációja a fővárosban. Megvalósításához keresni kell az intézmények felügyeleti különbözőségéből, az államigazgatási határokból adódó jelenlegi korlátok megszüntetésének módjait. Csak így teljesedhet ki a lakosság gyors, közvetlen, progresszív egészségügyi ellátása, az integrációban rejlő szakmai, szervezési és gazdasági előnyök teljesebb körű kihasználása. A fekvő- és járóbeteg-ellátás intézményeinek irányításához és további korszerűsítéséhez az egyik elengedhetetlen szervezeti követelmény, hogy az egyesített intézményeket azonos tanács irányítsa. Ezzel szemben ma Budapesten hét kórház-rendelőintézet, négy különleges feladatot ellátó kórház, négy gyermekkórház, a Fővárosi KÖJÁL, huszonkét szociális otthon és két csecsemőotthon működik a Fővárosi Tanács Egészségügyi Főosztályának irányításával, viszont hat kórház-rendelőintézet és ugyancsak hat önálló rendelőintézet a kerületi tanácsok felügyelete alá tartozik. A korszerű betegellátás szervezetének meghatározó eleme a kórház, bázisa az alapellátás. A kórház mint a legsúlyosabb betegeket ellátó és a legmagasabb színvonlát biztosító - egyben a legköltségesebb — egészségügyi intézménytípus csak kevéssé rugalmas szervezet. Ezzel szemben az alap- és járóbeteg-szakellátás viszonylag rugalmasan követi a lakosság lélekszámának változását az egészségügyi szükségletek alakulását, s erői szükség szerint átcsoportosíthatók. A fővárosban vannak négyszáz ágyasnál kisebb és kétezer ágyasnál nagyobb kórházak. Nagy az eltérés szakmai össztételükben is. Ebből adódik, hogy vannak olyan kórházak, amelyek több kerület betegeit is képesek ellátni, mások még a saját kerületük legalapvetőbb egészségügyi ellátására is alkalmatlanok. Ismeretes például, hogy a bőrgyógyászati osztályok Pest déli részére, a tüdőosztályok többnyire Budára települtek. Utókezelő osztályok csak Pesten vannak, szájsebészet csak a János és az István Kórházban működik, fertőző betegeket pedig csak a László Kórházban tudnak elhelyezni. Az egészségügyi intézmények egyes osztályai ma már — az egyes betegségcsoportok gyakoriságának figyelembevételével — meghatározott betegségek, betegségcsoportok ellátására szakosodtak. Regionális — esetenként a főváros közigazgatási határain kívüli — szükségleteket is kielégítenek, például, az égéssebészet, onkoradiológia, mérgezések, fertőző betegségek esetében. A fővárosi lakosság egészségügyi ellátásának érdekei szükségessé teszik, hogy a betegellátást központilag irányítsák, alakítsák, szabályozzák. Budapesten a betegek 42 százaléka úgynevezett sürgősségi beutalással kerül kórházba (infarktus, baleseti sebészeti, urológiai betegek, az éjszakai ügyeletről beutaltak). Ezek a betegek nem a „területileg illetékes ' intézetbe, hanem az ügyeleti rend által meghatározott osztályra kerülnek. Különleges szaktudást és kiemelkedően magas színvonalú műszerezettséget követelő ellátási részlegeket csak néhány helyen szükséges és lehetséges szervezni az erre rászoruló budapesti és főváros környéki lakosság számára. E példák is jól szemléltetik, hogy nincs olyan — akár a Fővárosi Tanács, akár valamely kerületi tanács által irányított — kórház Budapesten, amelynek ellátási területe megegyezne a jelenlegi közigazgatási szervezettel. Ezért Budapest fekvőbeteg-ellátása csak a kórházi hálózat összességének együttműködésével biztosítható. Gyakran szükség van — és lesz — a klinikák és országos intézmények szervezett bevonására is. 13