Budapest, 1980. (18. évfolyam)

12. szám december - Dr. Bertalan Vilmosné: Az óbudai klarisszák kolostora

Ajtórészlet a kolostor nyugati szárnyában Szemenyi Tivadar felvétele Erzsébet királyné arcképével díszített oszlopfő a Mátyás-templomból (gipszmásolat) Molnár János felvétele XV. századi belül mázasfazekak a klarissza kolostorból Tihanyi Bence felvétele DR. BERTALAN VILMOSNÉ Az óbudai klarisszák kolostora Budapest egyik középkori városmagja, Óbuda, melyet a XIII. század közepéig, Új-Buda megalapításáig Budának neveztek, a római légiós tábor, Aquincum helyén alakult ki. A honfoglalás idején fejedelmi központ, később a királyi szálláshelyek egyike volt. A XI. század folyamán káptalan épült itt. Egy 1148-ból való oklevél említi először. A káptalan és a királyi szálláshely, illetve vár embereinek torzsalkodása miatt 1355-ben megosztják a települést a káptalan és a királyné között. 1541-ben török uralom alá került Óbuda is. A budai pasa birtoka volt. 1659-ben a komáromi váruradalomhoz tartozó Óbudát a Zichy grófok szerezték meg, s a török kiűzése után Pest megyei birtokuk központjává tették. 1766-tól Óbuda kincstári kezelésben levő mezőváros, majd 1873-tól Budával és Pesttel egyesítve Budapest III. kerülete. Óbuda kétezer éves múltjának emlékei szinte teljesen eltűntek, alig maradt nyomuk a város mai alaprajzában. így a topográfiai kutatások jelentősége itt még fontosabb, mint egyebütt. Budapest okleveles anyagának összegyűjtése és kiadása, Budapest történetének feldolgozása és Óbuda műemléki topográfiájának megjelenése segítette a céltudatos régészeti kutatásokat, de egyben felhívta a figyelmet a város történetének számos olyan kérdésére, melyre elsősorban a régészet eredményei adhatnak választ. Az óbudai lakótelep építése előtt megindult nagyarányú leletmentések és ásatások a korábban előkerült régészeti objektumoknak és a város történetének ismeretében folynak, s már eddig is jelentős eredményeket hoztak. Tisztázódott a római tábor helye és alaprajza. Kirajzolódtak a középkori település körvonalai a tábor és canabae helyén. Meghatároztuk a város több jelentős objektumának helyét. A sűrűn beépített középkori város határa északon a mai Vöröskereszt utca környéke, nyugaton a Flórián tér—Pacsirta utca—Korvin Ottó utca, délen a Timár és Perc utca, keleten pedig a Duna volt. A várost délről és nyugatról mezők, rétek és szántók vették körül. Ezektől nyugatra, a mai Bécsi út mentén szőlők húzódtak. A káptalan területe, melynek XIV. századi temploma a Fő téren került elő, a római tábor és erőd északkeleti részében helyezkedett el. Okleveles adatok szerint a káptalani város északnyugati határán állt a ferences kolostor, maradványait a Vöröskereszt utcában feltételezzük. A királynéi város a római tábortól délre, az erőd délkeleti részén terült el. Nyugati határát azok az épületek és útmaradványok jelzik, melyek a Flórián tér—Pacsirta utca— Föld utca vonalában kerültek elő. A város délnyugati szélén, a mai Kálvin utcában, emelkedett a XIII. századi vár. Régészeti és történeti adatok alapján feltételezzük, hogy a mai plébániatemplom helyén állott a XIV. századi templom. (Templom utca — Óbuda utca). A plébániától és a vártól keletre kőházakkal sűrűn beépített, utakkal tagolt városrész volt, centrumában középkori piactérrel, melynek egy részét a Lajos utca 158. számú ház körül tártuk fel. A város déli határán állott a XIV. században épült klarissza kolostor. Maradványai a Perc utca környékén kerültek felszínre. * Az óbudai klarissza kolostort számos oklevél említi. A kolostort Lokietek Erzsébet, Károly Róbert felesége építtette. 1334-ben járult hozzá az alapításhoz XXII. János pápa. Engedélyezte, hogy Erzsébet a klarissza apácák számára templomot, kolostort, temetőt és egyéb épületeket emeltessen. A kolostor építése rövidesen megindult. 1346-ban már apácákat küldtek ide más kolostorokból, és növendékeket vettek föl. A templomot 1350-ben szentelték föl. Az építkezés azonban nem fejeződött be ezzel. 1353-ban a királyné újabb nyolc telket vásárolt az apácák számára a már elkészült épületek szomszédságában. A kolostor a főúri leánynevelés központjává lett. 1358-ban Erzsébet királyné maga írja, hogy több mint száz lányt helyezett el itt, részint mint apácát, részint mint növendéket. Itt élt a királyné unokahúga, az opulai herceg leánya, Kunigunda is. Az építkezési munkák zöme 1373-ra fejeződhetett be. Ekkor csatoltak a kolostorhoz egy telekrészt, melyet Konrád mester özvegye és fia engedtek át az apácáknak. A telek egy részén még álltak az építkezésen dolgozó kőfaragók műhelyei. Az oklevélben említett Konrád Theotonicus, a királyné építkezéseinek szervezője, vezetője volt. A német származású mester feltehetőleg 1343 körül telepedett le Óbudán. Az oklevelek adataiból még egy építkezésre következtethetünk. Erzsébet királyné 1380-ban készült végrendeletében a kolostorban levő Krisztus Teste kápolnát jelölte ki temetkezési helyéül. Ismerve Erzsébet nagyarányú építési tevékenységét ez a munka sem korlátozódott egyetlen síremlék felállítására. Utolsó írott adatunk a kolostor épületeiről 1712-ből származik. Csáki Franciska apátnő Zichy Péternek írt levelében találunk utalást a kolostor néhány meglevő üszkös falára. A magyarországi apácakolostorok legnagyobbika, az óbudai, amelyet a kortársak annyira csodáltak, teljesen eltűnt a föld színéről. Egyes kutatók a múlt század második felében a Bécsi út 166. szám ülatt vélték megtalálni maradványait, ahol középkori kolostorhoz tartozó falak kerültek elő. Századunk első éveiben a III. kerület Kálvin utca 4-ben feltárt XIII—XIV. századi épületma-10