Budapest, 1980. (18. évfolyam)

12. szám december - Kertész Péter: Teljes gőzzel — egy helyben

KERTÉSZ PÉTER Teljes gőzzel — egy helyben Közlekedéstörténeti skanzenünk: a Keleti pályaudvar „A pont, ahol az indóház áll, már a belvárosból, a Hatvani utcából látható, végig a Kerepesi úton. A sugárúton kívül ez a legszebb távlati útja a fővárosnak." Szükség volna aluljáróra Eifert János felvételei A Vasárnapi Újság előfizetői olvashatták e lelkendező sorokat csaknem száz esztendeje, közvetlenül azután, hogy 1884. augusztus 1ó-án — mai szóhasználattal élve — átadták rendeltetésének a mindössze három év alatt elkészült Magyar Királyi Államvasutak Központi Személypályaudvarát, a szépségéből, méltóságából időközben mit sem veszített Keletit. Az első vonat pontosan 6 óra 00 perckor érkezett Zimonyból, s rá tíz percre menesztették a Ruttkára induló szerelvényt. Az építési hirdetményben az volt az első kikötés, hogy csakis hazai vállalkozó kaphat megbízást, s csak hazai munkásokat alkalmazhat. E mai értelemben importmegtakarításnak hangzó intézkedés valójában a nemzeti érzés erősödését jelentette, annál is inkább, mert az idősebb testvér, a Nyugati osztrák alkotás volt. Nem véletlenül summázta a már idézett lap: „Semmi sem teljesült a rossz jóslatokból, amelyek Bécsből hangzottak, amikor a magyarországi vasutakon az ügykezelés magyarra változtatását rendelte el a kormány." A terveket az 1825-ben született Rochlitz Gyula készítette, s a kivitelezés irányítása, lebonyolítása is az ő nevéhez fűződik. Iskoláit az eperjesi kollégiumban, a politechnikumot Bécsben végezte. A szabadságharcot két testvérével egészen a világosi fegyverletételig honvéd századosként harcolta végig Görgey hadtestében. 1886-ban bekövetkezett haláláig főfelügyelő volt a vasútnál, s valamenynyi számottevő létesítmény az ő tervei és útmutatásai alapján valósult meg: köztük a dunai vasúti összekötő híd és a jelenlegi MÁV Vezérigazgatóság a Népköztársaság útján. Főműve vitathatatlanul a Keleti pályaudvar, amely különösen villanyvilágításával és korszerű biztosító berendezésével avatta eseménnyé a megérkezést a századforduló közeledtével magára mind többet adó magyar fővárosba. A vasút legtehetségesebb és legmunkásabb főtisztviselője, Rochlitz Gyula azonban nem csak nagy és otthonos pályaudvart akart létrehozni. ,,Tervében az volt a kiindulópont, hogy ha már a nagy útvonal elzáratik, ne legyen szemrontó, hanem művészi. Akármilyen díszes palota azon a helyen nem lett volna egyéb, mint a legközönségesebb gát a szemre nézve." * A tisztes korú Keleti — nem ám mint a több plasztikai műtéten átesett primadonna — mit sem változott. Ami jó is, meg nem is. Jó a filmeseknek, akik minden változtatás nélkül idézhetik fel itt a felejthetetlen XIX. századot. Gondjuk legfeljebb az időközben kitiltott gőzmozdony bebocsátásának kierőszakolása. Elvégre Karenina Anna nem Az „ablakos" vetheti magát egy V 43-as villanymozdony elé. Ugyanakkor az utas, még ha mozirajongó is, pontosan és kényelmesen akar utazni. Joga van hozzá, hiszen a menetjegy afféle szerződés közte és a vasút között, de utóbbi a pályaudvar „kortalansága" következtében egyre keservesebben tudja csak vállalt kötelességét teljesíteni. Késésért vagy kényelmetlen utazásért pedig ez ideig még senki nem kapott kártérítést e hazában. Mindehhez persze tudni kell, hogy a Keleti a félig-meddig szanált KGST-börze szomszédságában, a Baross téren a nepperek, csövesek állandó berepülése közepette az ország legnagyobb nemzetközi személypályaudvara. 1938-ban a pályaudvar napi utasforgalma nem érte el a 40 ezret, 1970-ben pedig már 80 ezer körül mozgott. Jelenleg még a gyengébb napokon is 100—110 ezer, csúcsidőszakban a 140 ezer utas sem számít meglepetésnek huszonnégy óra alatt. Ami nemzetközi összehasonlításban is tekintélyes szám. Naponta átlagosan 100 vonat érkezik és 100—120 indul, köztük 32 pár nemzetközi gyors vagy expressz. A Magyarországon áthaladó nemzetközi járatok jelentős része megfordul itt. Hasonlóan a Keletiből indul más országok fővárosába a legtöbb vonat. A pályaudvar teljesítménye ily módon 4