Budapest, 1980. (18. évfolyam)

11. szám november - Preisich Gábor: A főváros mostohagyereke: a Zugliget

II MASAMfuSeÖ- LÉ TEAITET T hogy Mátrai Rezső szerint most már a rendőrség URH-s kocsikkal figyeli a helyszínt — a nyár közepén „valakik" sodronykerítéssel elzárták a fölüljáró híd és a libegő közötti — 4. számú nyíllal jelölt — területet, és folyamatosan szállítják oda az építkezéseknél kiemelt földet, felgyülemlett törmeléket, szemetet. Nyilván nem illegálisan, mert a legfurfangosabb „pilóta" sem keríti be azt a területet, ahová a rakományát titokban le kívánja csúsztatni. És nem épít az általa elkerített terület kapuja elé fabódét, mint ahogyan az jelen esetben történt. A helyszín félreérthetetlenül bizonyítja, hogy a föld- és törmelék lerakásnak ez az új korszaka már valamilyen „illetékes" szerv (BKV? Erdészet? Vagy netán a tanács?) engedélyével, sőt, esetleg utasításra történik. Durva becsléssel ez ideig mintegy ezer köbméter hulladékot helyeztek el itt, ami arra utal, hogy talán nem is szemétlerakó helynek szánják a gyönyörű völgyet, hanem valamilyen ok miatt fel akarják tölteni. Bármi legyen is a cél, nemcsak a tájat teszik tönkre ily módon, hanem más súlyos következményeket is előidéznek. A földet és a törmeléket ugyanis a helyükön hagyott vágányokra terítették — ami az egyre növekvő nyersanyaghiány korában enyhén szólva meglepő —, ráadásul egyre vastagabb réteggel takarják be az ugyanazon a nyomvonalon vezetett csapadék-és szennyvízcsatornát is, amely többek között a Csermely út egész „vízgyűjtő területén" keletkező minden „folyadékot" elnyel — beleértve az út mentén álló házak emésztőgödreinek tartalmát is. (Éppen e kis írás megszületésének napján, 1980. szeptember 3-án láttam, amint az egyik ház lakója színültig telt emésztőgödrének egész tartalmát egy spirálbetétes gumitömlővel az úttestre ürítette ki. A csurgalék szétterülve hömpölygött a végállomás völgye felé, förtelmes bűze egészen a libegőig megöklendeztette az arra járókat és a Csermely úti óvodában a trágyáié folyam medrében tocsogó apróságokat.) Akik valamennyire is ismerik a vidéket, jól tudják, hogy ez a bizonyos „Csermelypatak" zuhatagként ömlik a végállomás déli végpontjánál kezdődő csatornába. Ha a csatorna betakart szakasza a későbbiekben eldugul vagy — esetleg éppen a ráterített törmelék ránehezedő súlya miatt — eltörik, egy-egy kiadós zápor után a végállomást körülölelő, lefolyástalan medencében egy új — szó szerint értelmezett — „fertőtó" keletkezhet. Ezen a helyen a természet- és környezetvédelem, a közegészségügy, a műszaki tudás, a népgazdasági érdek, a tömegközlekedés, az igazgatás, a rendészet, a turisztika és a városrendezés közös szekere juthat „kátyúba". S. O. S.! — talán „valahol" „valaki" még megállíthatja?! Dr. Gerle György A főváros mostohagyereke: a Zugliget ©Azzal, hogy megszüntették az 58-as villamost, mintha megkondították volna a lélekharangot a Zugliget fölött. Hogy milyen állapotok uralkodnak e szép tájon, arról sok szó esett már e lap hasábjain. A Béla király út és a Zugligeti út találkozásánál néhány éve még egy műemlékszámba menő klasszicista villa állt, ma nyoma sincs. A Csillagvölgyi út mentén a múlt század közepén „svájci stílusban" épített nyaralók még megvannak, de kislakásokra szétszabdaltan, kertjeik hihetetlenül elhanyagoltak, kis sufnikkal csúfították el őket. Mindennek ellenére a Zugliget ma is gyönyörű. Aki nem sajnálja a fáradságot, és a Zugligeti útról, a sajnos csak a Libegőig közlekedő autóbusztól vagy a Kútvölgyi útról nekivág ennek a változatos, dús vegetációjú tájnak, hamarosan a hegyes-völgyes vidék varázsa alá kerül. Hacsak kedvét nem szegi a sétautak hiánya. A XII. kerületi Tanács elnöke írja: a „csak rövid szakaszokon kiépített utcák mindössze néhány tucat telek megközelítéséhez szolgáltak". Kétlem, hogy a széles, burkolt utakat már eleve zsákutcának építették ki. Ennek ellentmond a Budapest 7. számában közölt fénykép is: a kerítés mögött jól látszik az út folytatása. Birtokomban van a területnek 1:5000 léptékű térképe, amelyen nem jelöltek zsákutcákat. S amennyiben „a hegy alsó karéjában levő telkek a több évtizeddel ezelőtti, meglehetősen ötletszerű, tudatos rendezést nélkülöző parcellázások eredményei" — mint azt a tanácselnök írja — akkor sem kellene a kisajátítások költségei miatt lemondani a legkedvezőbb megoldásról. Ugyanis már az 1937. évi VI. tc. és az ennek nyomán érvényben levő 1964. évi „Törvény az építésügyről" kimondja, hogy ,,területrendezés, illetve közút céljára kisajátításnak van helye, amely bíróságilag nem támadható meg és kártalanításmentes, ha a kisajátított terület az ingatlan területének egyötödét nem haladja meg". A rendelkezés szellemében szabaddá lehet tenni a telkek határvonalai mentén a Hunyad-oromra vezető gyalogutakat. Ehhez tervszerűen rendezni kellene az egész területet. Nem tartanám helyesnek, ha építési tilalmat rendelnének el a Hunyad-orom teljes körzetében. A hegynek Dániel út felőli oldalán van néhány szép közületi üdülő, s van még lehetőség ilyenek építésére a kirándulók érdekeinek sérelme nélkül. Ha már a kitűnő villamosközlekedést megszüntették a Zugligetben, akkor — ha valahol, úgy elsősorban a budai hegyvidéken — indokolt volna a lármás, levegőt szennyező, az útmenti gesztenyefákat pusztító autóbuszok helyett csendes, tiszta trolibuszforgalmat létesíteni a Zugligeti és a Kútvölgyi úton, körforgalom formájában, mint ahogyan erre már készültek is tervek. Az „indóházat" pedig vendéglővé vagy büfévé lehetne átalakítani. Az előtte levő tér rendezés, parkosítás után, színes napernyős asztalokkal, esetleg táncterasszal, bizonyára nagy látogatottságnak örvendene, és szép látványt nyújtana, különösen a villamosvégállomást átívelő kis hídról. Ennek megvalósításához két dolog kell. Az első: azonnal abba kell hagyni a völgy értelmetlen feltöltését, hiszen csak így lehetséges a területet lépcsőmászás nélkül megközelíteni. A másik: vissza kell szerezni a volt Fácán-üdülő parkjából a Béla király útra felvezető, ma nem használt, szerpentin utakat. Igy a Zugliget szíve kipufogógázokkal telített autóút menti gyaloglás helyett gépkocsi-forgalomtól elválasztott gyalogúton elérhető lenne, s felszabadulna a Zugliget egyik legszebb, a közönség elől elzárt része. A Zugligeti út rendbehozása (a sínek felszedése, helyükön füvesített parksáv létesítése) és karbantartása része az egész tájegységgel való törődésnek, amihez az általam felsoroltakon kívül számos más feladat is hozzátartozik. Tudom, mindehhez sok pénz és társadalmi összefogás szükségeltetik. Javaslom, hogy — esetleg a Hazafias Népfront XII. kerületi szervezetének keretein belül — sürgősen alakuljon meg a Zugliget barátainak köre. A tanács pedig járjon közbe a megvalósításra hivatott szakszerveknél: a Közlekedési Főigazgatóságnál, a BKV-nál, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaságnál, a Fővárosi Közterületfenntartó Vállalatnál stb., hogy tekintsék a Zugliget rendezését elsőrendű feladatuknak. Készíttesse el a Zugliget rendezési tervét és a végrehajtás akciótervét. Biztosítson — lehetőségeihez mérten — évenként megfelelő pénzösszeget és kapacitást, s mindenekelőtt támaszkodjon társadalmi összefogásra. 31