Budapest, 1980. (18. évfolyam)

10. szám október - Rejtvénypályázat úttörőknek

1076 Garay utca 5. A Budapest postája (Folytatás a 46. oldalról) guk van, hogy dolgokra, nevekre, adatokra rosszul emlékezzenek. S még inkább meg kell adni ezt a jogot regények szereplőinek, akiknek személyéhez, jellemrajzához is hozzátartozik, hogy mire emlékeznek rosszul, mire jól. A régi mondást tovább variálva: Mutasd a tévedéseidet, megmondom, ki vagy... Ugyancsak Dr. Del Medico Imre leveléből idézünk: „Az egészségügyhöz szorosan kapcsolódik a rehabilitáció, vagyis hogy a rokkant vagy ideiglenesen munkaképtelen ember minél hamarabb beilleszkedjék a társadalomba. Ennek egyik feltétele az, hogy módja legyen a közlekedésre. Rengetegen csak azért kényszerülnek hosszú időn át táppénzre, mert csak lépcsőt járva tudnának eljutni munkahelyükre. Rámpás aluljárókat és felüljárókat kell építeni. Elriasztó példák: két emelet magasságban vezető lépcsős "gyalogátjárók a Gyömrői úton, az Osztapenko szobornál, a Körvasút sori felüljárónál. A Belvárost a Belvárosi templom homlokzatától az Úttörő Áruházig kettévágták: gyerekkocsik, tolókocsik, gyalogos mozgássérültek számára nincs átjárás az aluljárókban." Észrevételével egyetértünk, sőt, hozzátenni valónk is van. Az egy metró kivételével a BKV járműveire is nehéz a fel- és leszállás. A vonatokról nem is beszélve. Két lépcsőfoknyit is kapaszkodni kell annak, aki bírja. Egyes pályaudvarokon vannak magasított peronok is. De nem egy budapesti állomáson a vágányok szintjéig kell lelépni a vonat lépcsőjéről. A járdák és járdaszigetek sem elég magasak. Avval pedig tudomásunk szerint nem is kísérleteztek nálunk, hogy az utcakereszteződéseknél alacsonyabbra vegyék a járda egy szakaszát a gyerekkocsik és tolószékek közlekedésének megkönnyítésére. 1981 a mozgássérültek éve lesz. Érdemes volna tanulmánytervet készíteni — az érdekelt mozgássérültek és orvosaik bevonásával —: milyen módon lehetne számukra barátságosabbá tenni a város közterületeit. * Dallos Béla gépészmérnök (V., Veres Pál né u. 8.) leveléből idézünk: ,,A várospolitika iránt való érdeklődés felkeltésének egyik igen fontos eszköze a kiállításon, illetve bemutatóteremben való közzététel. Ezt nagyon jól szolgálta egy ideig a Tanács körúti bemutatóterem. Ez azonban több mint egy év óta nem szolgálja a célt. Tudomásom szerint helyette a Klotild-palotában, a Szabadsajtó úton létesül új bemutatóterem. De úgy látszik, hogy az illetékesek nem szorgalmazzák a megnyitá-MÉSZÁROS FERENC 1933—1980 A halál mindig lesújtó, de különösen megdöbbentő és tragikus egy olyan embernek a halála, aki alkotó ereje teljében volt. Mészáros Ferenc végigjárta a felszabadulást követő évek nehéz útját, végigharcolta harcait, legutóbb lapunknak, a Budapestnek az olvasószolgálatát vezette. Mint közvetlen kollégától is búcsúzunk tőle, azzal a tudattal, hogy emléke, munkássága tovább él bennünk, a magyar szellemi életben. A Budapest szerkesztősége A Budapest Olvasóterme íát, mert immáron két év óta folydogál ott némi átalakítási munka, akadályozva az út gyalogos forgalmát. Ugyanígy értetlenül állunk mi, belvárosiak az Erzsébet-híd pesti hídfője alatt eltűrt ócskás teleppel szemben. Ott van sok külföldi autóbusz érkezési helye. A buszokból kiszálló utasok nem éppen jó benyomást szereznek első látásra fővárosunkról." Olvasónk bizonyára nem sejtette, hogy a két városesztétikai megjegyzése között szerves összefüggés van. Az a felvonulási épület és anyagraktár az Erzsébet-híd pesti hídfője alatt, amelyet némi okkal minősít ócskás telepnek, eredetileg a Hídépítő Vállalat munkáját szolgálta, de néhány évvel ezelőtt átvette a Fővárosi 2. számú Építőipari Vállalat, amely a Belváros rekonstrukcióját és ennek keretében a Szabadsajtó úti építkezést végzi. Tehát a sakkjáték nyelvén szólva: patthelyzet alakult ki. A felvonulási épület fennmaradását a bemutatóterem építkezése biztosítja, a felvonulási épület viszont híven szolgálja a hosszú ideje elhúzódó építkezést. Még egy részt idézünk Dallos Béla leveléből: „Szólnom kell még a Felszabadulás téri Csemegebolt bővítéséről, melyet illetékes tájékoztatás szerint azért zártak be idegenforgalmi csúcsidőben — ha jól tudom, 1979. júniusában — mert akkor adódott lehetőség arra, hogy még az év novemberére kész is legyen. Egy-két hónapi munka után abbahagyták, és azóta is áll az átépítés, különösen a nyári hónapokban elviselhetetlenné téve a Veres Pálné utcai kis Közért zsúfoltságát. De szólhatnék az APISZ-ról, a Kígyó patikáról, a Katona József Színházról, a Petőfi Sándor utcai Röltex-ről, az Egyetemi Könyvtárról, a Vízművek központjáról és a környék sok más, tartósan beállványozott vagy elkerített épületéről. Ezek mind fővárosunk leglátogatottabb részén, az idegenforgalom középpontjában rontják a városképet és a bevásárlási lehetőségeket. S mindehhez egy összehasonlítás: azt is láttuk, hogy a Pepita Oroszlánt nem egészen három hónap alatt építették át egyszerű üzlethelyiségből ízlésesen berendezett étteremmé." Mivel nemcsak Dallos Bélát nyugtalanítják ezek az elhúzódó építkezések, mindenekelőtt a Csemege Kereskedelmi Vállalattól kértünk tájékoztatást, hogy miért nem tartják be az ígért határidőt. Sajnos a válasz még legrosszabb sejtéseinket is felülmúlta. A bolt bezárása és a régi berendezés eltávolítása után végezhették csak el az épület feltárását és statikai vizsgálatát. Kiderült, hogy az épület bauxitbetonos szerkezete életveszélyes állapotban van. Új terveket kellett készíteni a tartószerkezet kicserélésére, illetve megerősítésére, mielőtt az érdemleges helyreállítást megkezdhetnék. Bizonyos, hogy egy éven belül nem nyílik meg a Csemege-üzlet, de határidőt még megközelítően sem tudnak mondani. Bele kell törődnünk, hogy a papírral belülről beragasztott nagy kirakatok ott éktelenkednek, ideális ragasztó felületet kínálva popzenekaroknak. Havalaki bekukucskál a papírfelület hézagain, megesik, hogy egy másik szem tekint rá vissza: valaki nézi az utca forgalmát bentről. Megkérdeztük, hogy ideiglenesen, amíg a munka szemmel láthatóan igen csöndesen folyik odabent, nem lehetne-e kirakatot berendezni, de a válasz az volt, hogy a renoválás kellős közepén nem lenne biztonságban a kirakatba helyezett áru. De volna még egy ötletünk: jeles karikaturisták bizonyosan vállalkoznának arra, hogy nagyméretű ironikus rajzokat készítsenek a belvárosi építkezésekről, s ezeket lehetne az üvegtáblákra ragasztani a mostani papírborítás helyére. A leglehangolóbb tájékoztatást az ÁPISZ-tól kaptuk. Felszabadulás téri üzletük az ország legnagyobb papír- és írószerboltja lesz, a régi Szénási-féle volt 320 m2

ével szemben 700 m--en. Megnyitását 1977-re tervezték eredetileg, azóta fél tucat határidő múlt el, de a teljesen berendezett üzlethelyiséget még most sem tudták megnyitni kivitelezési hibák miatt. Bajok vannak a padlóborítással, a világítással és főleg a pinceraktár szellőzőberendezésével. A vállalat véleménye szerint mindössze kéthetes munka volna hátra, de ezt a kivitelező még nem végezte el. Jellemző, hogy az üzlet fényreklámja két év óta készen áll, de nem kapcsolhatják be, mert nem hívhatják a vásárlókat, ha az ajtók zárva vannak. Remélik, hogy ebben az évben megnyitják az üzletet, hiszen az a vásárlóknak és a vállalatoknak egyformán érdeke. Van azért néhány jó hírünk is. Időközben megnyílt a Kígyó patika. A Belvárosi Színházban játszani fognak a most kezdődő évadban. A RÖLTEX Petőfi Sándor utcai üzlete 1982 második felében (!) nyílik meg — a vállalat tájékoztatása szerint. Hogy a városszerte gúnyosan emlegetett belvárosi fenyőerdőket, a masszív állványzatokat mikor fogják eltüntetni, erről szívesen adnánk tájékoztatást egyik következő számunkban. De attól tartunk, hogy a válasz éppúgy „határidő nélküli" lesz, mint amit a Csemege-bolt átépítéséről kaptunk. * Helyesbítés. Lapunk 1980. augusztusi számának 3. oldalán nem közöltük a grafika készítőjének a nevét. Mulasztásunkat, íme, pótoljuk; az alkotó Sipőczy Lajos. — A 9. oldalon a Haldokló Belváros c. cikkünkben (elírás következtében) tévesen közöltük a Chemolimpex évi forgalmának adatát. A helyes adat: a Chemolimpex évi összforgalma megközelíti a másfél milliárd dollárt. — Mindkét hibáért elnézést kérünk. 48