Budapest, 1980. (18. évfolyam)

10. szám október - Dr. Ságvári Ágnes: Múltunk jövője

hagyományokban gazdag finn fővárosnak és a régi nagy dán birodalom feloszlása nyomán keletkezett Norvégia fővárosának a sorsa vagy a kezdettől széles körű önkormányzatot élvező Koppenhága között. Viszont szinte iskolatermtő jelentőségű a skandináv fővárosokból érkezett mértéktartó, a gazdasági-társadalmi mozgások és városfejlesztésiépítési célok egységét kimutató történeti vázlat és forrásismertetés-sorozat, amely racionális szemléletet és szigorú történetiséget alkalmaz. A nehézségeknél tartva: nyilvánvaló, hogy más az őrzés rendszere a levéltárakban, ahol - eltekintve a franciák tematikus besorolási rendjétől — a nyilvántartás alapja az iratok keletkezésének a helye; más a múzeumokban, ahol korszakok szerint sorolják a tárgyakat, és ismét más a különböző gyűjteményekben, ahol esetenként topografikus rendben, máskor pedig az adott intézmény megalapítójának vagy a gyűjtésnek a szempontjai szerint rendezik a dokumentumokat. Érezteti hatását a generációváltás is. Míg a régi athéni archeológusok visszautasították az együttműködés bármely formáját, a maiak az urbanizáció irodalmát megteremtő Doxiades-iskola tagjaival együtt az európai városfejlődés általános és sajátos vonásainak a kutatását állították előtérbe. A német nyelvterületen évszázadok óta hagyományos levéltári rendszer hegemóniáját most készül megtörni a nyilvántartást számítógépes programok alapján megújító kölni iskola. Az integrálás követendő példáját tárták elénk szovjet kollégáink, akik egy-egy témakörben dolgozva hoztak létre munkacsoportokat. Az útmutató összeállításánál e teamek interdiszciplináris felhasználásra tették alkalmassá a hagyományos nyilvántartást, midőn szakkatalógus rendszerű feldolgozással kombinálták. Korunk egyik nagy tudományos felfedezése és egyben a XX. századi kultúrpolitika vívmánya az európaiság tudatosulása, az európai összefüggések felismerése. Az Európai Fővárosok Városépítési Forrásai című kötetben a velünk együttműködők, felismerve az európai mérce jelentőségét, azt kutatásuk premisszájává tették. Az összehasonlító módszer, valamint annak a városépítésben való alkalmazása hozta egy nevezőre a különböző korú, világnézetű és a más-más nemzeti hagyományokon nevelkedett kollégákat. A szerkesztésnek a fogalomalkotás és a fordítás gondjaival is szembe kellett néznie. Hangsúlyoztuk a tartalmi azonosságokat, és örültünk, amikor a népek és városok múltját, hangulatát tükröző kifejezéseket találtunk egy-egy jelenség szemléltetésére. Magának az angol, francia, szovjet és magyar résztvevőkből álló szerkesztő bizottságnak a vitái, a különböző szaktudományokból verbuválódott lektori gárda javaslatai nyomán arra a következtetésre jutottunk, hogy kötetünk nem akkor egységes, ha uniformizál, nem attól európai, ha közhelyszerű igazságokat ismétel. Igazi európaiságát földrészünk földrajzára és múltjára oly jellemző különbségek megtartása és megértése kristályosítja ki igazán. Ha megrajzolnánk az egyes korszakos nagy művészeti irányzatok földrajzi és kronológiai grafikonját, sajátos útikalauz lenne ez a táblázat. Ismertetett forrásainkból kitűnik, hogy a XI. századi Franciaországból elindult gótika a XV. századra a prágai polgárság kedvelt építési stílusa lett, Oroszországban viszont sajátos bizánci stílussal ötvözve világraszólóan szép hagymakupolák formájában tör az ég felé. A kereskedelem és az ipar gazdagságán nyugvó világi hatalom máig szóló remekeinek a tervei tárulnak elénk az olasz, a francia és a németalföldi reneszánszot bemutató gyűjteményekben. Az ellenreformáció tartalmát természetesen a barokk építészet fejezi ki a leghívebben, de mennyivel más az olasz, a spanyol, mennyivel szegényesebb, de talán emberibb a megkésve kifejlődött barokk Kelet-Európában! A XIX. századi nemzeti felemelkedés szellemében épült fővárosok is, midőn nagyságukat akarták kőbe vésni, a régi korok stílusirányzataihoz visszanyúlva, azokat avatták nemzeti tudatuk jelképévé. Ezért is nagy műértéssel írnak szerzőink a XIX. századi fővárosokban vegyesen megjelent neoreneszánsz, neogót, neobarokk alkotásokról. Az illusztrációk kiválogatása óhatatlanul szubjektív tevékenység. Mentségünkre szolgáljon, ha engedtünk egy-egy szép kép csábításának, ha kevésbé ismert városokról, mint La Valletta vagy Nicosia, viszonylag több képet mutatunk, mint Párizsról vagy Bécsről. Reméljük, Európa egységes képét tárjuk az olvasók elé. Az egységes kép megalkotásában a múlt valósága segített bennünket. „Kulturális csere" mindig is volt Európában. A római birodalom castrumai és amfiteátrumai, a frank birodalom, majd a német-római császárság székhelyeinek a kiépítése rányomják bélyegüket földrészünkre. A Habsburg-hegemónia idején a középületek egységes stílusa jellemzi Európa jelentős részét Spanyolországtól Nápolyig. A centralizált birodalmak befolyása végigkísérhető a városok életén, tervezésükben éppúgy, mint az ott kialakult termelési, igazgatási szokásokban, az élet kereteit adó köz-, egyházi és magánépületek formájában, nagyságában, építésük módjában. A hadiszállásokat, templomokat, palotákat, majd a kereskedelmi vállalatok épületeit alkotó mesteremberek csakúgy, mint az országié fejedelmek szolgálatában álló festők, tervezők, a szakma fortélyait ismerő kőművesek a kulturális csere — ha nem is egyezményes keretben működő — letéteményesei voltak. A svájci Beavais Moszkvában, a svéd Erlander Berlinben, a francia Beauffe Belgrádban, a bécsi Jung Bukarestben, a belga Swaeden Amszterdamban és a német Jansen Ankarában az európai és a nemzeti elemek együttesének jegyében alkottak. Az általuk tervezett városok, városrészek és épületek az európai integráció emlékei. Nem véletlen, hogy az UNESCO mint a nemzetközi kulturális együttműködés képviselője felkarolta a Budapest Főváros Levéltára és a Nemzetközi Levéltári Tanács kezdeményezését, égisze alatt jelentetve meg az Európai Fővárosok Városépítési Forrásai című kötetet. A könyvet elkészítettük. Megköszönve a főváros vezetőinek, a külügyi kormányzatnak a támogatását, reméljük, a Corvina Kiadónál 1981-ben megjelenő kötettel, amely joggal viselhetné a „múltunk jövője" címet, jól szolgáljuk egymás megismerését, a népek barátságát. Budapest főváros tájékozási tervrajza, 1890 Csigó László reprodukciót 33