Budapest, 1980. (18. évfolyam)

1. szám január - Aczél Kovách Tamás: A Vígszínház és a Hajógyár között

ACZÉL KOVÁCH TAMÁS A VÍGSZÍNHÁZ ÉS A Szépek a Duna-parti új lakások. De ugyanolyan szépek — ha nem szebbek — a Rákos-patakon túl, a Jász utcában épült új otthonok. S aki ma nem járja végig a Vizafogó vagy a Béke út menti bontások helyét, öt év múlva elképzelni sem tudja majd, milyen volt a régi Tripolisz Angyalföldön 1975 végén tanácskozásra gyűltek össze a főváros és a XIII. kerület vezetői. A hivatalos közlés szerint „megvitatták a legfontosabb fejlesztési elképzeléseket". A valóságban a találkozó jelentősége ennél sokkal nagyobb volt. A megbeszélés előzménye: a budapesti pártértekezlet állást foglalt, hogy gyorsítsák meg a nagy múltú munkásnegyed fejlesztését. A határozat szellemében elkészült a XIII. kerület javaslata a következő öt évre — és hosszabb időszakra is. A tanácskozáson megállapodtak arról, hogy nagy építkezésbe fognak Angyalföldön. Ezzel megkezdődött Budapest építőinek egyik legérdekesebb vállalkozása, a legrégibb ipari kerület megújítása. — Az itt lakók gyakran kifogásolták, hogy miközben sok más kerület rohamosan fejlődik, Angyalföldön az első idők nagy lendülete után e munka lassult, sőt megáll; az építkezés — mondja Kovács Károly, a kerületi pártbizottság első titkára. — Ennek olyan következménye is volt, hogy sokan más városrészben jutottak lakáshoz, és ott is kerestek munkahelyet. Emiatt a gyárak elvesztették sok régi munkásukat. Megindult a vándorlás a nagy építkezések helyére. A Rákos-patak mentén, a Váci út és a Béke út között ívelő negyed a fejlesztés első korszakát idézi. Három- és ötemeletes színes házak, előttük kertek, játszóterek sora. A magasra nőtt platánok, japán akácok is elárulják, sok év telt már el azóta, hogy az első családok beköltöztek a Thäl-A Domus áruházban 4