Budapest, 1980. (18. évfolyam)

10. szám október - Dr. Buza Péter: Elárvult árvaház

„Üdvözlégy nagyérdemű fényes gyülekezet! Üdvözlőitek legyetek ti szerény emberbarátok, mindannyi jótevői ezen üdvös intézetnek, melynek díszes falai között a nevezetes napon biztos menedék nyílik a kora árvaságra jutott szegény gyermekeknek..." 1843. március 19-én a pesti polgárság jeles képviselői bizonyára némi büszkeséggel hallgatták az éppen felépült józsef Fiárvaház megnyitó beszédét: Sámuel Alajos józsefvárosi plébános szavait. Hét évvel korábban a város tanácsának ülésén született a határozat: a nagybeteg József nádor felgyógyulásának emléket állítva, Pest — a „közönség áldozatkészségének igénybevételével" — felépíti első árvaházát, a nádorról elnevezendő Josephinumot. De hét helyett akár hetven esztendőt is visszalapozhatunk a város krónikájában. A tanács ugyanis 1772-ben foglalkozott először az alapítás gondolatával. Az emlékiratba foglalt indítvány azt szorgalmazta, hogy a váci kaputól a hatvani kapuig terjedő, a városfalon kívül eső, beépítetlen területet osszák háztelkekre, azokat adják el, és a befolyó összegből vásárolják meg a piaristák kollégiumát, s alakítsák át. Az indítványból nem lett semmi. Az ügy 1795-ben — igaz, magánkezdeményezésből — ismét napirendre került. Akadt egy polgár, Dorion János, a bánsági törvényszék nyugalmazott ülnöke, aki végrendeletében úgy intézkedett, hogy vagyonát fordítsák árvaház felépítésére. Két évvel később pedig Gonitzy György és felesége, Maraschovszky Ágnes akként rendelkezett, hogy mindkettőjük elhalálozása után a hagyatékból 12 000 forint összegű alapítványt létesítsenek, s ennek kamataiból hat fiú és hat leány árva eltartásáról gondoskodjék a város. A Gonitzy-alapítvány sorsa érdekesen alakult. Schmall Lajos — aki megírta az árvaház fél évszázados történetét — részletesen tudósít a Varsóból elszármazott lakatosmester alapítványának kalandos fordulatairól: „Az alapítvány célja nem maradt titok, kiszivárgott ez a közönség közé is, ahol az alapítók nemes szándékát bírálat alá véve, azt hangoztatták, hogy a hagyományozott tőke kamataiból tizenkét árva nem lesz eltartható. . . Ezen állítás megczáfolására Gonitzy a tanács előtt kinyilatkoztatta, hogy belvárosi házában saját költségére egy évi próbára árvaházat nyit; ebbe tizenkét árvát befogad és ezeket ruházni, élelmezni, egyáltalán minden szükséglettel el fogja látni... Az egy évre tervezett árvaház két évig állott fenn..." A bizonyítás sikerült. A 12 000 forintnyi alapítvány, kamataival gyarapodva, újabb kezdeményezésre várt. Harmadikként Boráros Jánosnak, Pest város egykori bírájának, a Boráros tér névadójának hagyatékát csatolták az árvaház felépítésére szánt alaphoz. Kis híján ötvenéves városi szolgálatának jövedelméből szerzett vagyonának felét végrendeletileg egy árvaház felépítésére hagyta. Amikor tehát 1837-ben a város újra foglalkozott az árvaházalapítás gondolatával, már tekintélyes summa állt rendelkezésükre: a 23 228 forintos Dorion-hagyaték, a már 32 201 forintra gyarapodott Gonitzy-alapítvány és a 16 676 forintnyi Boráros-hagyaték. 18 Gadányi György reprodukciói DR. BUZA PETER Elfelejtett épületek ELÁRVULT ÁRVAHÁZ Fejezetek a Josephinum történetéből