Budapest, 1980. (18. évfolyam)

9. szám szeptember - Jávor Ottó: A nevelési programtól a megvalósításig

A nevelési programtól a megvalósításig Beszélgetés Farkasinszky Lajossal, a Fővárosi Tanács elnökhelyettesével az óvodákról Az óvodák ügye központi kérdéssé vált. Nemcsak a magánbeszélgetésekben, hanem a sajtóban, így a Budapest hasábjain is gyakori téma az óvoda. Pozitívum, hogy a társadalom felismerte az óvodákban folyó oktatónevelő munka fontosságát. De a tartalmi munka pozitívumai mellett ott sorakoznak a felvételből, illetve a férőhelyből, a létszámból, a szakképzettségből adódó negatívumok. Ezeket a szorító kérdéseket nem lehet megkerülni. Nem is kerüljük meg őket, szembenézünk velük: munkánkkal, eredményeinkkel. Például a kilenc év alatt megkétszereződött óvodai férőhellyel a fővárosban. így oldjuk a szorításokat. Társadalmunk emberközpontú társadalom. Szerkezetéből, céljaiból következik a közoktatás egyik fontos, időszerű feladata: az egészséges társadalmi mobilitás folyamatának az elősegítése. Ez a tennivalók egész sorát jelenti nevelési-oktatási intézményeink számára, melyek között az óvodának alapvető, nem túlzok, ha azt állítom, szinte meghatározó szerepe van. Hiszen az alapvető képességek és készségek kifejlesztésének feladata elsősorban az óvodára és az általános iskolára hárul. A jelenlegi, átmeneti gondok nem csökkenthetik, vagy pláne nem kérdőjelezhetik meg ilyen szempontból sem az óvoda fontosságát. Hogy a társadalmi mobilitásnál maradjunk: talán inkább kérdésben adom meg a választ, kérem, feleljenek. Nagyon kevés kivételtől eltekintve melyik hasonló korú gyermek jár elöl a szellemi és a testi fejlődésben, az, aki óvodába jár vagy aki nem? Melyik gyermek illeszkedik be kezdettől fogva jobban az iskola rendjébe, követelményrendszerébe ? A kérdéseket még hosszan lehetne folytatni, de a válasz minden esetben egyértelmű. Az óvodai nevelés alapvető feladata, hogy a különböző képességekkel rendelkező gyermekek közti különbséget, ami megmutatkozik a beszédkészségben, a gondolkodásban és más területen is, a gyermek adottságainak, képességeinek maximális „kiaknázásával" csökkentse. A korszerű pedagógiai módszerekkel elért eredmények biztatók. Az óvoda igyekszik — nem is eredménytelenül, sokszor az otthoni rossz hatásokkal küzdve — a gyermekek környezetéből adódó különbségeket csökkentem, kiküszöbölni. Ön említette a beszédkészséget. Talán a felnőttek nem is érzik, milyen eredmény, hogy gyermekeik „tiszta forrásból'''' meríthetnek. Petőfi Sándortól, Arany Jánostól, Nemes Nagy Ágnestől, Csanádi Imrétől, Veress Miklóstól tanulnak verseket. Meg Arany Lászlótól, Tolsztojtól, Mórától, Móricztól, Zelktől, Bellától meséket, verseket. Az óvoda feladata az anyanyelvi nevelés is. Sőt, elsőrendű feladata. A beszédkultúra alapjainak megteremtése ebben a fogékony korban szinte felmérhetetlen jelentőségű. A beszéd összefügg a gondolkodással, a gondolkodás a cselekvéssel. Egyébként az érzelmi és esztétikai nevelést is itt lehet megemlíteni, hiszen mindezek összefüggésükben, komplex hatásukban formálják, kibontakoztatják, gazdagítják a személyiséget. Maradjunk egy pillanatra a gondolkodás fejlesztésének a kérdésénél. Sokan, még nem is olyan régen, elnéző, inkább lenéző mosollyal beszéltek arról, hogy „matematikát oktatnak" az óvodában. Nos, az elmúlt évek tapasztalatai igazolták, hogy a matematikaoktatásnak nemcsak az általános iskolában van helye, ahol már csatát nyert, hanem az óvodában is. Az annyit emlegetett „gyorsuló idő", századunk második felének technikai forradalma az óvodában is szükségessé teszi az új bevezetését. A gyermek játék közben alkot, játékhalmazokkal „dolgozik", logikai törvényszerűségekkel ismerkedik. Ezt a spontán érdeklődést használja fel a korszerű óvodai pedagógia a világ törvényszerűségeinek rendszerező megismertetésére. Teszi pedig ezt a tárgyak, a jelenségek konkrét érzékeltetésén keresztül. Hangsúlyozom, nekünk távlatokban kell gondolkodnunk és cselekednünk. A jövő társadalmának, emberének és feladatainak a távlatában. Erre már most, saját érdekükben, elő kell készíteni a legkisebbeket is. Nem a gyermekkortól fosztjuk meg a gyerekeket, ellenkezőleg, szebb gyermekkort igyekszünk nekik nyújtani, mint amilyet a történelem során bármikor kaphattak, ugyanakkor arra törekszünk, hogy már a gyermekkorban hozzászokjanak a közösségi élet szabályaihoz, felkészüljenek a kiegyensúlyozott, alkotó, munkáséletre, teljesebben lássák az életet, mint elődeik, és teljesebb életet éljenek. Ezt a feladatot, a gyermekek személyiségének a fejlesztését, amelyről már szóltam, fővárosunk óvodái, a jelenlegi feltételek mellett, ha még nemegyszer fogyatékosan is, de egyre jobb hatásfokkal teljesítik. A tartalmi munkában elért eredmények bizonyára nem véletlenek. Mikor történi jelentős szemléleti változás az óvodai nevelésben ? 1971-ben, amikor életbe lépett az új óvodai nevelési program. Ez az óvodai nevelés egész gyakorlatát a korszerű tudományos ismeretek, kutatási és kísérleti eredmények felhasználásával teljesen új alapokra helyezte. A program valós társadalmi szükségleteket elégít ki, és méltán nyerte el a külföld elismerését is. Nem részletezve a dolgot, azt mondhatom, hogy az 1967-ben bevezetett gyermekgondozási segélyt követő demográfiai változás és az óvoda közoktatáspolitikai feladatainak a sürgető korszerűsítése igényelte az új programot. Az óvoda az utóbbi tíz évben jól vizsgázott, pedagógiai feladatát teljesítette, a vártnál jobb eredményt ért el az iskolára való előkészítésben. A feltételek, az óvodai munkakörülmények nehezek, sőt, igen sok helyen rosszak. Többen azzal az indokkal támadták, esetleg támadják ma is az új nevelési óvodai programot, hogy nincsenek meg a megvalósításához szükséges feltételek. 2