Budapest, 1980. (18. évfolyam)
8. szám augusztus - Wanatka Gabriella: A Wekerle
A fivér kezdi a múlt idézését: Édesapánk az első telepesekkel jött Wekerlére. Rang volt itt lakást kapni! Csak a legjobb szakembereknek adott a Ganzgyár. Amikor apánk meghalt, nekünk csomagolnunk kellett. Én pincér voltam, nem Ganz-os, nekem nem járt a lakás. Részletesen elsorolja, kitől milyen segítséget kapott, kihez ment protekcióért, hogy itt maradhasson. Csak másik házba kellett költözniük. Az új lakás bére jóval több volt, mint a régié. Engem a kiskert kot ide Kétheti fizetésemből telt ki. De megérte ! Wekerlén maradtunk tetézi apró fejbiccentéssel a szót. Mikor is volt mindez? 1934-ben. Amikor még csak Ganz-gyáriak, postások, nyomdászok, MAV-dolgozók és tisztviselők laktak itt. Sajátos, összetartó hangulat alakult ki errefelé. Egymást segitő, egymásra figyelő. Ez már lassacskán kihal. Persze közel sincs olyan idegenkedés, mint az új lakótelepeken, de az újabban ideköltözök inkább befelé fordulnak, maguknak élnek. Az ,,ős-wekerleit" arról ismerni meg, hogy ide is, oda is köszön munkából hazafelé. Megfogja a söprűt télidőben, hogy elkotorja a havat a ház elől. Nemrég híre kelt: lebontják Pallaiék házát. Akkor mindenki felbolydult. Aranka meg nyakába vette a hivatalokat, járta a tanácsot, kilincselt, érvelt a terv meggondolatlansága ellen. Végül kiderült, a bontásból nem lesz semmi. Nagy kár is lett volna! Nemcsak azért, mert sokat áldoztunk mi erre a lakásra, megcsináltattuk a fürdőszobát, csempéztettiink is, de ez a mi bajunk, sokkal többet ártott volna, hogy megbomlana a telep egységes képe.. . Miért ragaszkodnak ennyire Wekerléhez? Miért is? zavarba ion. Sokan azt hiszik, a múlt, a gyerekkori emlékek kötnél- minket. Pedig nem. Ez a telep egy csepp zöld a város kőrengetegében. Olyan, akár egy kis falu. Sok kis családi házzal. Családias, még ha állami is... Fivére az ablakhoz lép, az udvarra mutat: — Engem ez a kis kert köt ide. Örömöm leltem benne mindig. Amióta nyugdíjas vagyok, ez a hétvégi telkem. . . Reggeltől estig ott bogarászok. Tavasszal teleültettem holland tulipánokkal. Amikor kinyíltak, valaki mind letépdeste. — Mosolyogva megjegyzi: Azt hiszem, nem idevalósi volt. . . Es szavából érezni, alig várja, hogy enyhüljön az idő, kézbe vehesse a kapát. Megint csak teleülteti majd kicsiny birodalmát virággal. Mostanaban kétféle mendemonda kering a telepen. Az egyik: hamarosan az egész terület bulldózer alá kerül, akárcsak Kispest központi része. Ide is nyolctíz emeletes lila-piros panelházak épülnek. Viszont van, aki épp az ellenkezőjét hangoztatja: ezt a telepet soha le nem bontják, valamennyi háza műemlék! Kinek van igaza? Piller Ferenc tanácselnök-helyettes szerint a második tábor jár közelebb a valósághoz. A Wekerle-telep védett. Minden változtatást, bontást-építést csak külön engedéllyel végezhetnek a lakók. És a tanacs is. Szeretnénk olyannak megőrizni, amilyennek hetven éve épült. Az architektonikus kiképzésű házak védettek csak, meg a Kós Károly tervezte rendőrkapitányság és a székelykapus, árkádos Petőfi téri házak. Ez a védettség azonban sokba kerül. Fel kell újítani a házakat, lehetővé kell tenni a komfortosítást. Az ingatlankezelő vállalat statisztikája szerint minden második lakásban kialakították már a fürdőszobát, s az elmúlt évek során legalább ugyanennyiben gázkonvektort szereltettek fel. Csakhogy a 70 éve épült víz-, gáz- és csatornavezeték ma már szűk, nem győzi az újabb terhelést. A korszerűsítéséhez sok pénz kell, és legalább két ötéves tervidőszak, hogy megvalósulhasson minden tervünk méri fel a teendőket az elnökhelyettes. Szász Józsefék az Esze Tamás utcában laknak. Bánt-bosszant, hogy éppen a délutáni gyermekaltatást zavarom csöngetésemmel. A gyerekszobából kiszűrődő, csatazajba fuló sikkantás-nevetés viszont arról győz meg, a kicsik csöppet sem haragszanak az elmaradó sziesztáért. Három éve költöztünk ide az óbudai lakótelepről. Hetedik emeleti, modern háromszobás lakást hagytunk oda. Hogy miért ? Judit asszony a fotelban A Wekerle diadalive: a székelykapu pihenő mesterhegedűre mutat. Ő a bűnös. De ma már hálásak neki! Szász József hegedűművész, felesége zenetanárnő. Életükhöz hozzátartozik a több órás gyakorlás. A tízemeletes óbudai ház lakói azonban nem szerették a naphosszat ismétlődő Vivaldit, Mozartot, rosszallották a vég nélküli házi zenét. Érthető hát, hogy Szászék kertes házba vágytak, ahol kevés a szomszéd, ahol senkit nem zavarnak. Sok lakást végigjártunk, ez tetszett a legjobban idézi menekülésük időszakát a családfő. Majd egymást kiegészítve sorolják az előnyöket: itt is három szoba van, és már a fürdőszoba is megvolt, amikor ideköltöztek. Gázzal fűtenek... Jó a közlekedés. Közel az óvoda, iskola. A szomszédokkal is hamar összebarátkoztunk. Mintha nyílt szívűbbek lennének errefelé az emberek vallják. No és a kert! kezdi újra az asszony. A gyerekek nem tudnak betelni vele. Szeretnek kertészkedni ? Mi ugyan nem értünk ahhoz. A cseretársunktól örököltünk egy kis szőlőt. Minden gondozás nélkül annyi termett, alig bírták a tőkék. De még lehet, hogy rászokunk a kapálásra bizonygatják nevetve. Nem bánták meg a cserét? Mi nem. De akik itt laktak, nagyon vágyódnak vissza. Gyakran kijönnek hozzánk látogatóba. Nem tudják megszokni Óbudát.. . Legutóbb már hirdetést is feladtak, hogy cserélnének'... vissza ide. 35
