Budapest, 1980. (18. évfolyam)

1. szám január - Budapest anno...

tf », , Már az album címe is — a folytatásra serkentő három ponttal — az emlékezés hullámait indítja el mindenkiben, aki látott még valamennyit abból a régi Budapestből, amelyet — ismert és ismeretlen kortársai mellett — Klösz György és udvari fényképészeti műterme örökített meg csaknem ezer üveglemezen. A képek azt a várost varázsolják eleven közelségbe, s teszik a fiatalok számára is megismerhetővé, melyben az ország négy tájáról szerencsét próbálni jött déd- vagy nagyszüleink letelepedtek. S minden bizonnyal részt vettek a két város, majd az egyesített főváros építésében és felvirágoztatásában. Szeretettel ír róluk a könyv előszavában Mesterházi Lajos. Az album fényképeinek zömét Klösz György készítette a kiegyezést követő évektől az 1910-es évek végéig. Teljesítménye rendkívüli, mert akkor még ritkán fényképeztek a szabadban. A „fényirdászok" csaknei.. kizárólag műteremben készítettek — kevés kivétellel — portréfelvételeket. A megélhetésüket veszélyeztető kokurrencia kényszerítette néhanyukat új utak keresésére, arra, hogy a fényképezés más területein j. óbáljanak boldogulni. Abban az műben üveglemezre fényképeztek, amelyet közvetlenül a felvétel előtt, a helyszínen kellett folyékony vegyi anyagokkal fényérzékennyé tenni, majd az exponálás után azonnal és ugyancsak a helyszínen előhívni, kidolgozni. Merész vállalkozás volt tehát a bonyolult és kényes eljárás minden eszközével az utcára „kimenni". Klösz György — és kortársa, Divald Károly, aki a Felvidéken és a Tátrában készített szabadtéri felvételeket — „mozgó műteremben" dolgozott, ekhós szekéren vitte magával felszerelését, s csak igen nagy segédlettel végezhette munkáját. Kár, hogy éppen róla és asszisztenseiről nem maradt fenn fénykép. Azaz, az album utolsó lapján Klösz Györgyre emlékeztet a kép: arra, hogy az 1890-es években a Hatvani Lajos — ma Kossuth Lajos — utca 1. számú házban működött a Klösz-féle „Photografischer salon", „Fényirdai terem". Úttörő munkát végzett Klösz a témaválasztás tekintetében is, hiszen meg a festők sem fedezték fel a plain airt, s kit érdekelt akkor a táj s benne az ember. Különösen a dolgozó ember! Klösz György — akarva-akaratlanul — őket is megörökítette a pesti „tájban", s egyben halhatatlanná tette a főváros építőit, munkásait, kereskedőit, bevásárló cselédlányait, korzózó, trécselő polgárasszonyait, kávéházi teraszon újságot olvasó polgárait. A Klösz-féle lemezeket a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában őrzik. Ebből válogatta ízléssel, nagy hozzáértéssel az album anyagát Sívó Mária, s tervezte a kötetet művészi érzékkel Mayer Gyula. Méltán illeti köszönet Seenger Ervint, aki nélkülözhetetlen segítséget nyújtott a képanyag összeállításához. A nyomdai munkálatokat az Offset és Játékkártya Nyomdában végezték. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az Offset Nyomda a Klösz György által alapított, majd 1906-tól fiának, Klösz Pálnak vezetése alatt állott hajdani Cinkográfiai és Litográfiái Műintézetnek az utóda. Elmondhatjuk, hogy a nyomdászok — méltón hagyományaikhoz — kitűnő munkát végeztek, s nem kis részük van abban, hogy a Corvina Kiadó ezúttal még a szokásosnál is szebb kiállítású, értékes könyvet adhatott az olvasók kezcbe. A Gizella (Vörösmarty) tér a Harmincad utca felől, 1890 körül