Budapest, 1980. (18. évfolyam)

8. szám augusztus - Sivó Tibor: A Hilton három éve

a szolgáltatásokról. Sokan hiányolják azonban az uszodát, a szobákból — az árakhoz viszonyítva érthetően — a televíziót, legújabban pedig a házi mozit. Minden Hilton-háznak kialakult már az ún. téma-party-ja, azaz speci­ális saját rendezvénye. A várbeli Hilton sikeres „csárdás-party"-t szervezett neves művészek közremű­ködésével. Beváltak a különböző nemzeti gasztronómiai estek is, ame­lyeken egy-egy nép ételeit kínálják, miközben a vendég megismerkedhet az étkezési szokásokkal is. További hasonló programokat szerveznek majd. Érdekes kérdés volt, hogy a Kalocsa, a Torony — Tower — és a kávézó­gyorsétterem — coffee shop — ho­gyan fér meg egymással, illetve hogyan egészíti ki egymást. A Kalocsa, mint magyar jellegű fő étterem, bevált. Díszítése, festése sok magyar véle­mény szerint nagyon harsány, a kül­földiek azonban kedvelik. Az étterem konyhája, éttermi munkája a nemzet­közi átlag fölött van. Viszont az étte­remben létesített ún. látványkonyha egyelőre még nem látja el szerep­körét, vagyis azt, hogy egyúttal né­hány klasszikus, hagyományos magyar étel elkészítésének bemutatója le­gyen. A Torony-program — attraktív, nemzetközi színvonalú vacsorázóhely kialakítása — még nem teljesült. A kínálat s a kínálat módja egyelőre nincs arányban a magas arakkal. A ká­vezó-gyorsétterem gyengén indult, ma|d megnökedett a forgalma. A ha­zaiak számára is elfogadható árai, az etelek-italok jó minősége, az udvarias kiszolgálás következtében kialakulóban van az állandóan növekvő magyar vendégkör. Tavaly júliusban emelték a vendéglátóipari árakat, s ez átmene­tileg mérsékelte ugyan a bevételt, de most már — mindenekelőtt a szál­loda okos árpolitikája folytán — a vár­beliek, a Várban dolgozók, a Várba kirándulók közül is mind többen ke­resik ezt az üzletet. Az éjszakai szó­rakozóhely, a Trubadur, valamint a drinkbárok, talán mondani sem kell, teljes sikerrel működnek. A bálterem és a pompás különtermek — Endre, Béla, Levente, Anjou, Visegrád, Be­atrix, Mátyás — |obb kihasználásának még vannak további lehetőségei, mert hatékony működésűk emeli a szálloda szolgáltatásainak színvonalát, kiegészíti a szállodai miliőt, és üzemeltetésük­kel lényegesen javítani lehet a gazda­sági mutatókat. A különtermeknek sok a magyar vendége. Elsősorban esküvői banketteket tartanak itt. Mondják, hogy az egyik menet a várbeli ex­kluzív házasságkötő teremből |ön, a másik csoport pedig a Mátyás-templom ból érkezik. A Margaréta cukrászdának és a Hil­tonhoz csatolt Halászbástya étterem­nek, borozónak, eszpresszónak annak idején kettős szerepet szántak: ellát­ni a szálloda vendégeit és a hazai közönséget is. A Margaréta egyelőre egyik feladatát sem teljesíti teljesen. Ebben közrejátszik, hogy talán egy kicsit elkülönül a szállodától, és belül­ről komplikált a megközelítése. A pestiek elsősorban a nyári hónapok­ban keresik fel, amikor kinn lehet ül­ni a teraszon. A vezetők azon gon­dolkoznak, miként lehetne az egyéb­ként ragyogóan kiképzett és szakmai­lag kitűnően dolgozó szállodaegységet a kitűzött célnak megfelelően és ren­tábilisan működtetni. Az olyan törté­nelmi és műemléki adottság, mint a dominikánus udvar és a kerengő, a várakozásnak megfelelően betöltik sze­repüket a szálloda életében. Puszta létük, ismertetett történetük, művé­szi kiképzésük emeli az épület hangu­latát, erősíti jellegét. Az exkluzív fel­tételek közé tartozik a rálátás a do­minikánus udvarra a szálloda különbö­ző szintjéről. Népszerűek az udvarban, a műemlék kút körül rendezett foga­dások. A kolostor megmaradt és hely­reállított ívei alatt Budavári Vígassá­gok néven nyaranta vígopera-bemuta­tókat rendeznek. Az előadások han­gulata. a látvány vetekszik Európa szabadtéri kamaraszínpadaiéval. A Hilton vezetői nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy az adott árfeltételek mellett is minél több ha­zai vendéget fogadhassanak a szál­lodában. A rendezvényeken kívül a Margaréta cukrászda, a kávézó-gyors­étterem és a Halászbástya üzletei lőhetnek reálisan számításba. Ez a tö­rekvés politikailag, társadalmilag egy­aránt helyes, emellett azonban van egy idevágó, érdekes nemzetközi ta­pasztalat. A külföldiek egy része ugyanis akkor érzi igazán jól magát a szállodában és annak különböző társas helyiségeiben, ha oda helybeliek is jár­nak. Bebizonyosodott, hogy ott van nagy nemzetközi idegenforgalom, ahol a belföldi turizmus is virágzik. Svájc ebben iskolapéldát mutatott. Sokan kérdezik, hogy a mi Hilto­nunk technikai színvonala hogyan vi­szonylik az európai Hilton-technika átlagához. Általában megfelel annak. Az már a mi sajátos problémánk, hogy az állandó színvonalat és a működőké­pességet biztosító rendszeres karban­tartás a mi körülményeink között bi­zony keservesen megy. A budapesti Hiltonhoz földrajzilag a bécsi, a müncheni, milánói, római és az athéni Hilton-szállodák vannak a legközelebb. Érthető, hogy elsősorban a bécsi szállodával alakult ki a legszorosabb szakmai, üzleti és emberi kapcsolat. A bécsi szálloda a mi Hiltonunk szak­mai „tréningjének" a helye. Egyszerre húsz szakember dolgozik-tanul ott egy éven keresztül. Ezenkívül Düsseldorf­ban és Londonban is gyakorolnak ma­gyar szakemberek. Bécsben rendsze­resen tartanak magyar gasztronómiai hetet, ami a külföldi gyakorlat mellett jó propaganda a várbeli háznak is. A jövő szempontjából lényeges, hogy ezekkel a szállodákkal rendszeres és kölcsönös anyagi érdeken álló üzleti kapcsolatok alakuljanak ki. A személyzet szakmai felkészültsége összességében még nem érte el az épület telepítésének, környezetének, klasszikus műemlékeinek, tervezési és építészeti adottságainak színvonalát. Rögtön hozzá kell tenni, hogy ezzel együtt a Hilton személyzete — három év múltán — versenyképes bármely budapesti élvonalbeli, igényes szálloda személyi felkészültségével. Éves átlag­ban több mint ötszázan dolgoznak a Hiltonban, közülük csaknem kétszáz­ötvenen a megnyitás óta. A vezető hármas: Biró Károly, Vető Antal és Sárdi László már az építkezés előtt, illetve azzal párhuzamosan kezdték meg munkájukat. Nyitáskor hetven középvezető volt. közülük ielenleg 56-an dolgoznak azonos vagy maga­sabb beosztásban. Kilencen magasabb aeosztásba kerültek a vállalaton belül. Külön említést érdemel, hogy a teljes létszámból 432 negyven éven aluli. Milyen konkurrenciát jelentenek — vagy egyáltalán jelentenek-e konkur­renciát — egymásnak a Hilton, a In­tercontinental, a Gellért, a margitszige­ti szállók? Gazdaságilag tulajdonkép­pen nem. Jellegük eltérő, mindegyik­nek kialakult vagy kialakulóban van saját vendégköre. Mégis úgy érzem, időszerű volna felkészülni minden él­vonalbeli budapesti szállodának a Du­na-parti, majd a további új szállo­dák megnyitásának idejére egyrészt a versenyre, másrészt a szervezett gaz­dasági együttműködésre, mint például az árak egyeztetése, munkamegosz­tás nagyobb rendezvényeknél, szak­emberek közös továbbképzése stb. A VI. ötéves tervidőszakban legalább hat új szálloda kezdi meg működését Bu­dapesten. A nyomasztó szobahiány te­hát előreláthatólag egyelőre megszű­nik a budapesti szállodaiparban, vagy legalábbis nagymértékben csökken. Ennek várható kihatásaival minden területen számolni kell. A Hilton 1980. évi kilátásait nem könnyű megítélni. A nemzetközi tu­rizmus alakulása érzékenyen befolyá­solja a vendégforgalmat, azaz a bevé­telt és a nyereséget. Ettől függetle­nül az idén is célszerű volt a 10%-os szállodai és a 30%-os éttermi ár­emelés. A vendégszám az előzetes becslés szerint a tavalyihoz képest stagnáló vagy csökkenő lehet — az áremeléseket is figyelembe véve — az előző éveknél alacsonyabb mértékű bevételnövekedéssel kell számolni. A bevétel növelése, a színvonal emelése érdekében minden területen folyama­tosan pótolni kell a hiányosságokat. A Hilton szezon-prognózisa után felmerül a kérdés, milyen lesz az idén a főváros idegenforgalma. A Hilton ugyanis egymaga — jellegénél fogva — nem jellemző Budapest idegenfor­galmára. Az előzetes információk szerint a konvertibilis valutát hozó vendégforgalom esetleg csökkenhet, talán elérheti a tavalyi szintet. A be­vétel azonban a jobb kínálat és szerve­zés nyomán, valamint pénzügyi intéz­kedések következtében 10—15%-kal meghaladhatja a tavalyit. A rubelel­számolású területekről — egyes orszá­gok pénzügyi intézkedései következ­tében — feltehetően kevesebb ven­déget várhatnak. A bevételek átla­gosan 5—10%-kal növekedhetnek. A moszkvai olimpiára utazók közül — a |átékok előtt és után sok ven­dégre számítanak a magyar utazasi iro­dák. Kérdés azonban, hogy az elkép­zelésekből mi válhat valóra. Visszatérve a Hiltonra — mint mon­dottam — kedvező az első három év összesített mérlege. Újból eszembe lutnak Mr. Strandnak, a Hilton-kon­szern elnökének a megnyitó alkalmá­val tett megjegyzései. Szerinte a bu­dapesti Hilton a legkülönlegesebb a Hiltonok között. Ezt mondják világ­szerte, így került be az idegenfor­galmi köztudatba. Ezt a hallatlan ér­tékét kamatoztatni kellene. Kifejtette* hogy ekkora befektetésre ezekben az években kevés tőkés vállalkozó képes, erre csak egy szocialista államnak van lehetősége. Nagyon tapintatosan érzé­keltette, hogy a szálloda tehetséges fiatal vezetőinek mielőbb fel kell nő­niük azokhoz a csodálatos feltételek­hez, amelyeket a műemlék együttes, az építészet és a belső tervezés kialakí­tott. A Danubius és a Hilton kollek­tívái ebből azt a következtetést von­ják le, hogy kamatostul fizetik vissza a Magyar Nemzeti Banktól felvett hi­teleket, és mind tobb devizát szerez­nek a népgazdaság számára. 32

Next

/
Thumbnails
Contents