Budapest, 1980. (18. évfolyam)

8. szám augusztus - Vincze Oszkár: Mesterek kerestetnek

MESTEREK KERESTETNEK Az Országház teljes felújítása 1885. október 12-én kezdték el a világ egyik legnagyobb méretű és architektoniailag egyik legszebb parlamentjének építését. Hosszú ideig sokan nem szerettük ezt az épületet, mert a feudális magyar urak és tollasodó polgárok megalomániájának torzszülöttét láttuk benne. Közben változott az ízlésünk, s az eklektika számos más alkotásához hasonlóan megtanultuk értékelni. A tervező, Steindl Imre, a kor egyik legjobb magyar építőművésze volt. Az ő hírnevét öregbíti egyebek között a Váci utcai Újvárosháza, az Állatorvosi Egyetem, a Kereskedelmi és Iparbank budai székháza, a Budapesti Műegyetem központi épülete, a kassai székesegyház, a debreceni Bika-szálló és még számos más, főként középület. A szorosan vett építőmesteri munka megkezdése előtt 176 ezer köbméter földet kellett kiemelni, ami a telek közvetlen Duna-parti fekvése miatt kényes műszaki feladat volt. Az épületnek csak az alapozása három és fél hónapig tartott. Ez idő alatt 61 ezer köbméter betont használtak föl. A homlokzatba Süttő, Piszke, Haraszti, Almási, Beszterce bányáinak kövét építették be. A középkemény és puha követ a sóskúti és a varasdi bányákban fejtették. A belső díszítés kőszükségletét a siklósi, gyüdi, vaskohi, olaszországi és svédországi gránitbányák szállították. Ipartörténeti tény, hogy az Országház roppant méretű nemeskő szükséglete fellendítette a hazai márványbányászatot, amely napjainkban is termel nyugati exportra. A kőfaragó munkák 30 ezer köbméter és 20 ezer négyzetméter, a lépcsőfokok 20 ezer folyóméter márványt nyeltek el. 550 ezer darab faragott kő díszítőelemet, 173 ezer köbméter égetett téglát, vagyis 40 millió darab kis méretű téglát építettek be. Ennek a téglamennyiségnek az elkészítése ma is több téglagyár teljes évi kapacitását lekötné. Végül a belső díszítőmunkához 24 300 köbméter Zsolnay-gyártmányú mázas pirogránit téglát is felhasználtak. Érdemes végül megemlítenünk, hogy az épület hosszúsága 265 méter, legnagyobb szélessége 123 méter. A fűtendő helyiségek együttes térfogata: 250 ezer köbméter. Kormányzatunk az ország felszabadulása óta nagy anyagi és munkaerő ráfordítással óvja az Országház külső és belső állagát. A legtöbb problémát az okozza, hogy a múlt század végének szakemberei nem ismerhették a beépített mészkő korrózióállóságának határát. A homlokzatok ugyanis főként sóskúti mészkőből készültek, amelyeket a bánya széles körzetének településeiben több száz éven át nem ért semmiféle károsodás. Az utóbbi évtizedek gyors iparosodása miatt azonban Budapest levegőjében a kén és az egyéb ártalmas anyagok mennyisége erősen túllépte a sóskúti kő fagy- és korrózióállóságának felső határát. Az elmúlt 35 év során az épület homlokzatának mintegy 33 százalékát kellett fagy- és korrózióálló burkolatra kicserélni. A hátralevő 66 százalék rekonstrukciója halaszthatatlan feladattá vált. Az öregedés és a levegő szennytartalmának növekedése kikezdheti a felbecsülhetetlen értékű belső freskókat, a hatalmas felületek nemes anyagát és a berendezési tárgyakat is. További nagy áldozatok árán is mielőbb el kell kezdeni az általános rekonstrukciót. El kell végezni a csaknem százéves épület elavult épületgépészeti, akusztikai és egyéb elektronikai korszerűsítését is. Most folynak e hatalmas munka előkészítő műveletei: a műszaki adatfelvétel, a munka volumenének mennyiségi és minőségi felmérése majd a tervek elkészítése. A homlokzatok burkolóanyagát süttői kőre cserélik ki, hogy alkalmassá tegyék az épületet újabb száz esztendő átvészelésére. A hazai kövek közül egyedül a süttői tudja a főváros levegőjét károsodás nélkül elviselni. Ezen tulajdonsága miatt exportáljuk is tisztes mennyiségben. Már az első tapasztalatok alapián megállapították, hogy a Parlament felújításához erősen ki kell bővíteni a süttői bányát. Megalapozott előrebecslés szerint új üzemeket, telepeket kell létesíteni a nyerskő szabására, megmunkálására is, nehogy ennek hiánya meghiúsítsa a felújítás ütemtervének betartását. Hiszen az Országház nem <;sak ünnepi aktusok színhelye. Itt talált otthonra az Országgyűlésen kívül az Elnöki Tanács és a Miniszterelnökség, amelyek nélkülözhetetlen szervei az államigazgatásnak, és minthogy áttelepítésük nyolc-tíz esztendeig zavarná a munkájukat, a kivitelezést úgy kell jó előre megtervezni, hogy e fontos intézmények működése, amennyire csak lehetséges, az építkezések egész tartama alatt zavartalan legyen. Nem kis gond, hogy a Parlament építéséhez nincs elegendő kőfaragónk. Gyorsított kiképzésükről már ma kellene gondoskodni. A kőfaragóipar utolsó mohikánjai Monok vidékén, a Hegyalja egyes községeiben, a Dunántúl vulkanikus vidékein találhatók. Éppen ezért a kiképző bázist ide kellene telepíteni. Az ipar gépesítése, automatizálása, a műanyagok elterjedése számos olyan ősi iparág kihalását eredményezte, amelyek száz esztendővel ezelőtt még virágzó, megbecsült foglalkozási ágak voltak. Közülük jónéhányra igen nagy szükség lesz az Országház rekonstruálásakor. Például: üvegfestő, aranyozó, fafaragó, hogy csak a legkülönlegesebbeket említsem. A freskók helyreállításához pedig speciális freskófestő művészeket kell munkába állítani, akik a szakmunkásokkal szinkronban végzik majd A Parlament a századfordulón 28