Budapest, 1980. (18. évfolyam)

7. szám július - Miklóssy János: „A hegedű száraz fája”

Radics Béla és zenekara Baden-Badenben Radics Béla temetése Radics Béla (1867—1930) Miskolcon született, neves ősöktől származott. 1885-ben telepedett meg fővárosunkban. Nem volt könnyű dolga. A mércét a kiváló elődök állították magasra. A múlt század közönsége még élénk érdeklődéssel figyelte a cigányzenekarok működését. Gyakran adtak hírt a lapok szereplésükről, rangos szerzők méltatták-bírálták teljesítményüket. Külföldön sem kizárólag egzotikumot, művészi teljesítményt is vártak tőlük, főként a híresebbektől, akik többnyire méltók voltak arra, hogy a magyar zene küldötteinek tekintsék őket. Ám Radics feltűnésének idejére a cigánymuzsika legfőbb éltetője, a verbunkos, a népies műdal, a „magyar nóta" sokat vesztett korábbi üdeségéből; egyre több az ismétlés, a talmiság, a giccs. A kiváló primás nagysága éppen abban mutatkozik meg, hogy Tóth Aladár szavaival élve — „a cigányzene egyre chaotikusabbá váló komplexumából hihetetlenül biztosan ragadta ki a legértékesebb elemeket, amelyekből 38 „A hegedű szárai fája" „Egy színes, szép ember távozott el a szürkült világból. Radics Bélával lassanként eltűnik a korszak, amikor a magyar életnek dekoratív jellemzője volt a cigány." Ady barátja, harcainak hü társa, Révész Béla sóhajt így föl a nagy prímás halálakor — 1930-ban. A cigány muzsikusok hőskora a 19. század. Nem múlhatnak el az udvarházak örömünnepei, a falvak népének jeles napjai közreműködésük nélkül. A reformkor „zenei hátterét" Bihari verbunkosai szolgáltatják. („Bihari hegedül — jegyzi Naplójába Széchenyi István — szól a duda jurátusok gyülekeznek. — Az egész olyan, mint valami összeesküvés — minden megelevenedik — Némi meghatottsággal gondolom: mindez csak mámor vagy legfeljebb álom."J Honvédatillás cigányok húzzák a szabadságharc toborzóját; Kossuth hadnaggyá, országos cigánykarmesterré nevezi ki Sárközi Ferencet. A bukás után Boka Károly és Patikárius Ferkó hegedűjén szívbemarkolón sír fel a Bach-korszak tengernyi keserűsége. Nem meglepő, hogy földrajzi tudományosságunk megalapítója, Hunfalvy János Magyarország és Erdély eredeti képekben című munkájában (1856) a cigánymuzsikában véli fölfedezni azt a varázsszert, „melly lelkesítő bűverejét a haza minden fiával érezteti, melly minden kört és osztályt felvillanyoz, minden osztály és fajbeli válaszfalakat ledönt."