Budapest, 1980. (18. évfolyam)
7. szám július - Kertész Péter: Szorongó iskolások
ként, mielőtt a tanácshoz került művelődésügyi osztályvezetőnek, elmondta, hogy az 1978/79-es tanévben aligha boldogultak volna a szomszédos IX. kerület segítsége nélkül — elsősorban a 24 tantermes piros iskola késedelme miatt. Ott ugyanis akkoriban még a legkedvezőbb volt a teremkihasználás, mindössze 1,27-es mutatószámmal. Az Illatos úti iskola, melyet időközben a szakmunkástanulók vettek teljes egészében birtokukba, valósággal kongott az ürességtől. Reggelenként 32 autóbusz szállította a ,,hona VI. ötéves terv időszakában tovább fokozódnak. Az általános iskolai tanulólétszám várhatóan 222—225 ezer lesz, amely mintegy 40 ezres növekedést jelent. £ megnövekedett tanulólétszám elhelyezéséhez a körzethatárok fenntartásával — a szükséges tantermek és a szanálásra kerülő általános iskolák pótlását is figyelembe véve — mintegy 1900—2000 tanterem építésére lenne szükség. Ez a — lehetőségeket messze meghaladó — fejlesztés azonban nem szüntetné meg a feszültségeket, csak konzerválná azokat. Ezért olyan komplex intézkedések megtételére, illetve az ellátás strukturális változtatására van szükség, amely az iskolás korú népes-30—31 lesz; 28-nál kevesebb, illetve 34-nél több gyerek nem kerülhet egy osztályba. Az általános iskolai körzethatárokat ennek megfelelően kell kialakítani. Biztosítani kell, hogy egyes iskolák ne néptelenedjenek el, mások viszont ne váljanak túlzsúfolttá." A hivatalos,jelentés tárgyilagos. Nem szépít, felelősséggel tárja fel a tényeket, mutatja be a jelenlegi helyzetet, és igyekszik megoldást találni. Hogy milyen erőfeszítéseket, áldozatvállalásokat, sikereket és kudarcokat érezhetünk meg talan" kőbányai iskolásokat: több mint 400 felsőst az Illatos útra, az alsósokat pedig a kerület hét különböző iskolájába. Szerencsére a Fővárosi Tanács nem garasoskodott, s így kerületi erőforrásból csupán kis hányadát kellett fizetni a költségeknek. Ezzel azonban csak egyévnyi haladékot kaptak, hiszen ősszel jóval több gyerek lesz Kőbánya 17 iskolájában, mint az elmúlt tanévben, s számolni kell azzal is, hogy a hajdani Ratkó-gyerekek most kerülnek szülőképes korba. A tervekben 1983-as belépéssel szerepel ugyan egy újabb 24 tantermes iskola, azonban úgy döntöttek — az építőipart ismerve —, hogy ez késő. Inkább a betonyp-módszert választják. Úgy tervezik, hogy ezzel a meglehetősen gyors és olcsó technológiával 1982-ig felépítenek nekik a gyömrőiek különböző iskolák bővítéseként 42 tantermet, s akkor egyenesben lesznek. Emellett, természetesen élnek a körzetmódosítás lehetőségeivel is. fgy szeptembertől várhatóan 1400 gyerek kerül másik suliba, valamivel távolabb a korábbitól, otthonuktól legfeljebb 10—15 perc járásra. Aztán, ha a VII. ötéves terv derekán, 1988-ban jön a demográfiai hullámvölgy: rendszeressé válik minden iskolában az egy műszak. S ha valamilyen csoda folytán feleslelegessé válnának tantermek, megtalálják a módját, hogy közművelődési vagy sportcélokra hasznosítsák azokat. ..Budabesten a jelenlegi feszültségek ség (6—18 éves korosztály) mozgását rugalmasan követni tudja. Az elvégzett számítások alapján radikális intézkedésekkel lehetővé válik, hogy az 1985. év végéig felszámoljuk Budapest egész területén az általános iskolai ellátás aránytalanságát, biztosítjuk a megnövekedett tanulólétszám pedagógiailag megfelelő körülmények közötti oktatását, s mindenütt kielégítjük az igényeknek megfelelően a napközis-ellátottságot." A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága által tavaly márciusban jóváhagyott tervezet abból indu1 ki, hogy ,,a lehetőségekhez mérten csökkentik az újonnan építendő tantermek számát, és termeket nyernek átszervezésből, intézmények átcsoportosításából, lakásfelszabadításból, és ahol lehetséges, gyorsabban felépíthető, olcsóbb szerkezetű teremfejlesztéssel is számolnak. A célok megvalósítása érdekében minden általános iskolában valamennyi helyiséget (tanterem, napközis szoba, előadóterem, könyvtár stb.) délelőtti oktatás céljára szükséges felhasználni. Igy is marad körülbelül 15—20 százalékos váltakozás. A helyiségeket délután a tanulók 63—65 százalékának napközi otthonos ellátására kell használni. A tanulócsoportok létszámának átlaga minden kerületben a tárgyilagos hang mögött, arra ez az írás is igyekezett rámutatni. Mégis külön kell szólni két dologról. Az egyik: a főváros a hatodik ötéves terv költségvetésében kiemelten foglalkozik a művelődésüggyel, ezen belül a szakmunkásképzéssel és az általános iskolákkal. A művelődésügyre fordítható összeg nyolcvan százaléka esik az általános iskolákra és a szakmunkásképzésre. így sikerül körülbelül ezerkétszáz általános iskolai tantermet felépíteni ebben a tervidőszakban. Ez az iskolák zsúfoltságán nem enyhít ugyan, de áttételesen mégis éreztetni fogja hatását. A napközis ellátottságot ugyanis ezzel egy időben körülbelül 65 százalékosra igyekeznek az iskolák emelni. Hogy ez mit jelentene a nevelési szempontból, nem kell külön magyarázni. A másik: kedvezőtlen feltételeket kedvezőkké változtatni a jelenlegi nehéz helyzetben rövid időn belül nem lehet. De megtalálni a rosszban a kevésbé roszszat, átszervezéssel, ötlettel és ügyszeretettel; gyermekszeretettel elviselhetővé tenni, sőt, otthonossá változtatni a mégoly zsúfolt iskolákat, tantermeket, igenis, lehet. Van is rá nem egy példa, csak szaporítani kellene az ötleteket a tantermekkel együtt. 7
