Budapest, 1980. (18. évfolyam)

6. szám június - Kertész Péter: A lyukmester, az elsősegédés a bankáros

KERTÉSZ PÉTER A lyukmester, az elsőseged és a bankáros Eifert János fotói „Mikor lehűlt a banka, a nóblinál másképpen látszik a vas, olyan fémesen fehér, kicsit szinte tükröző. Akkor már hideg, s valószínű, hogy le fog repedni, amikor belenyomom az üvegbe". Pozanon játszani nehezebb en —átlagosan húszezer bura. Ugyanaz a kemence táplál egy másik amerikai gépet is, amely a mostanában divatba jött PAR lámpáknak a kónuszát, tehát sugárzó elemét és tányérját préseli. S pár méterrel odébb szerénykedik — úgy tűnik: elpusztíthatatlanul — a hamisítatlan manufaktúra, kisebb-nagyobb darab kenyeret biztosítva 32, szabad szombat és műszakpótlék nélküli embernek — köztük tíz kézi üvegfúvónak. Ádám Ferenc művezető: — A klasszikus üvegfúvást nálunk tulajdonképpen azért kell életben tartani, mert vannak olyan termékek, amelyek az alakjuknál és a falelosztásuknál fogva nem gyárthatók géppel, másrészt a kis sorozatok miatt sem indokolt az automatizálás. Vagyis van, ahol az ember többet tud, mint a gép. A manuális munka jobban tudja alakítani, befolyásolni az üveget. Ugyanakkor olcsón lehet kísérletezni, kell egy forma, s azzal kész. Ami nem sikerül, az visszakerül a kemencébe. — Körülbelül húsz olyan típusú ballon van, ami kézzel készül. Most már csak magnézia burákat fújnak az embereim, így szerényebb a termelési érték, mint azelőtt. A fúvók teljesítménybérben dolgoznak, típusonként megadott norma szerint. Ha nagyon iparkodnak, ketten akár hétszáz ballont is fújnak egy műszak alatt a kisebbik fajtából. Év végén többet is, kilencszázat. legalább nyolcszáznak megfelelő a falvastagsága. Ha jó az üveg! — Mikor nem jó? — Előfordul, hogy semmihez nem nyúlunk, és elromlik az üveg. Nyilván volt valami gubanc a tüzelés beállításában. Reggel általában már fél hatkor bent vannak az emberek, és öt-tíz perc alatt meggyőződnek róla. hogy mi a helyzet. Vagy az van, hogy mind a három műhely megtisztítja a saját portája előtti üvegfelületet, vagy egy ember körbemegy, és a T alakú fölözővassal lehúzza az egészet. Közben vége a műszaknak, lehet még félóra a déli harangszóig. Találomra megszólítok két üvegfúvót. A szemmel láthatóan rangidős, magas, szikár Lázár Imrét, aki egy biliárd-világbajnok eleganciájával kezeli a dákóra emlékeztető csövet, s a robusztus, jóval fiatalabb Óriás Tibort, aki talán a leggazdaságosabb koreográfiával dolgozik. Az 53 esztendős Lázár Imre nem a szavak embere. Mégsem szegi a kedvemet, hiszen a kézfogás után kiderül, hogy földiek vagyunk, mármint karcagiak. Gyerekkoromban ugyan mondta valaki, hogy „meglásd, a világon mindenhol lehet karcagit találni". Akkor nem hittem el. Szóval Lázár Imrének, akinek még jó egy éve van a nyugdíjig, nemigen volt más lehetősége: tímárnak szegődik vagy üvegfúvónak Berekfürdőre. Ám a tímárság nagyon büdös mesterség, ezért 1939 óta fújja „ugyanazt a nótát", mert hogy számára a mesterség mitsem változott. — Úgy tudom, maga szakmunkás. — Hát ha úgy mondták — válaszolja, s csodák csodája, meg is toldja mondandóját. — Persze nem lettem mindjárt az. Előbb formát kellett tartani, behordani, aztán felmenni bankázni. Nem úgy van az, hogy az ember mindjárt fújja az üveget. A bizonyítványt Nagykanizsán szereztem meg, a karcagi Veres cég egyik társának az üveggyárában. Onnan 1957-ben kerültem ide az Izzóba. Sokan azt hiszik, hogy csak nagy. erős emberek szegődhetnek üvegfúvónak, mert az állandó fújás kegyetlenül előveszi a tüdőt. Ilyen alapon a pozanosnak is adhatnának nyugdíjkorkedvezményt. Az biztosan többet és erőteljesebben fújja a maga hangszerét, mint az üvegfúvó a csövet. Ráadásul a csőbe elég csak belelehelni. Idővel kitágul kicsit a tüdő, de nem jobban. mint azoknak, akik még üveget se láttak. Ami pedig a mesterséget illeti : nincs benne üresjárat. Kezdéstől befejezésig mindenre ügyelni kell. A lényeg az, hogy az ütem egyenletes legyen. Azért is nem tartanak szünetet, pedig minden óra végén járna tíz perc. Ha leállnának, rosszabbul járnának, mert rámenne még tíz perc, amíg újra belelendülnek. így aztán nem az órát nézik, hanem hogy mikor van meg a pénzük. — Ma például H 170 60-ast fújtunk, ez a gömb- és a nyakátmérője a burának. Ebből legalább kétszázat le kell fújni, jót. Ha jó az üveg. háromszázból-kétszáznyolcvanból megvan. — És háromszáz fújás belefér az időbe7 — Bele kell férnie. — Ma jó volt az üveg? — Nem éppen. Hólyagos volt, huzalos. Mert a műszaki feltételeket nem mindig biztosítják. És hát nem közlik velünk, hogy mi nem stimmel. Elég. ha valami más anyagot tesznek a kemencébe. . . — Mennyit lehet teljes intenzitással dolgozni egyfolytában? — Nézze, ha értelme van, tovább dolgozik az ember, de ha nincs, mert rossz az üveg, úgyis hiába. Amikor tíz darabból nem marad semmi, hiába csinálunk még egy dobozzal, az is rossz lesz. — Van ballon, amit szivesebben csinál? — Mind egyformán fizetik, súlyzószámok vannak, úgyhogy nekem mindegy— Egészség? — Megvan. Leghamarabb a gyomrot csinálja ki ez a szakma, a sok víz, kivált nyáron: négy-öt litert is megiszunk. — Maga itt a brigádvezető. — A Vályi Péter brigádé. Egy-két ember kivételével mindenki tagja. Kétszer nyertük el a szocialista címet. Többre nem futotta. — Milyen a jövedelme a többiekhez képest? — Az alapbérem 22,40. Fogalmam sincs, hogy a gépi soron mit keresnek, pedig lassan itt vagyok 24 éve. Azt tudom, hogy az én pénzem kevés, különösen. ha a többi üveggyárhoz viszonyítjuk. Volt itt egy ember, aki nekem csak bankafúvóm volt. az most Karcagon megkeresi a nyolcezer forintot, nekem meg jó, ha prémiummal összejön öt és fél. — Idejön magához egy ember: hogyan tudja eldönteni, lesz-e belőle üvegfúvó? — Ugyanúgy, mintha valaki kőművesnek megy, a mester rögtön látja, hogy fogja meg a fandlit. Én is azt nézem: hogy fogja meg a csövet. Ebben még nem csalatkoztam. A cigány se másként állapítja meg a fiáról, hogy lesz-e belőle muzsikus. Ha nem jól fogja a vonót, sose fog tudni muzsikálni. — Maguk olyan ballonokat csinálnak, amit a gép nem tud. — Ezt azért nem mondanám. Mink inkább olyan pótlótársaság vagyunk. 13