Budapest, 1980. (18. évfolyam)

6. szám június - Granasztói Pál: A Rákóczi út értéke

A Népszínház, később a Nemzeti Színház egykori épülete I út értéke ARákóczi útnak jelentős, más, többrétű értéke van, mint az építészeti, közelebbről városépítészeti érték. Építészeti értéke, nemzetközi viszonylatban is, Budapesten a volt Sugár útnak (ma Népköztársaság útja) van, s újabban kisebb fokon tulajdoníthatunk még ilyet a Nagykörútnak. Az urbanisztikai érték sokrétűbb ennél, mert magába foglalja egy épületcsoport, tér, út — ez esetben a Rákóczi út — szerepét, forgalmát s különféle más, érzékelhető mozzanatait, tulajdonságait is, amelyek együttesen sajátos jelleget, sőt, atmoszférát sugározhatnak. A Rákóczi út szerepét, jelentőségét — nem lebecsülhető múltján kívül, amikor még Kerepesi út, kivezető országút volt — mindenekelőtt a városközpontból a Keleti pályaudvarhoz vagy forditva: a pályaudvarról a városközpontba irányulása határozta meg. Főként ez utóbbi szerepéből eredően lett nagy forgalmú üzletutca, út. Korábban több fogadóval, mint ma szállodával. Ma viszont már nemcsak üzletek, hanem hatalmas áruházak is szegélyezik. Innen egyik fő látványossága: az elevensége, színessége, a változatossága is. Hozzájárul varázsához a mindenkor élénk közúti forgalma; kezdetben lóvasúttal, majd villamosok sokaságával, újabban autóbuszok, gépkocsik áradásával s az út alatt a metróval. Életkorom folytán még emlékszem arra az időszakra, amikor ezen az úton több mint tíz barna villamosjárat közlekedett, persze, mai szemmel lassan, gyakori torlódásokkal. Ezek az út két végén szerteágaztak más városrészek irányába, ezért a Rákóczi útnak ilyen szempontból kiemelkedő „gyűjtő" szerepe is volt. Ma ezt inkább átszállásokkal éri el. Ha az európai nagyvárosok hasonló szerepű, pályaudvarhoz, illetve onnan bevezető főútvonalaira gondolunk, szembetűnővé válnak a Rákóczi út sajátosságai, sőt, előnyei. S főként, ha arra gondolunk, hogy azok a városok, amelyekben ehhez hasonlítható utak vannak, az akkori Budapesthez képest, amikor a Rákóczi út mai méreteit, kiépítettségét elérte jóval nagyobbak voltak, s részben ma is azok. Hiszen Budapest akkor még csak egymillión aluli lakosságú város Bécs, Párizs, London, Berlin, az egykori Szentpétervár két-, három-, (London még több) milliós lakosságúak. Bécsben a Westbahnhoftól a Ringig vezető, hírneves Mariahilfer Strasséval vethető egybe. Ez kissé lejt, ami érdekessége, valamelyest kanyarodik is, kétségtelenül fontos és forgalmas, de keskenyebb s kevésbé életteljes, mint a Rákóczi út. Fasora nincs, a Rákóczi útnak van, a belső szakaszán. Párizsban leginkább a Gare de l'Esttől a Citéig bevezető Boulevard Sébastopollal hasonlítható össze. Ez nyílegyenes — a Rákóczi út igen enyhén kanyarodó —, kétségtelenül forgalmas, főként a közúti forgalma nagy, de a Rákóczi úthoz mérten a város egészében kevésbé jelentős, és mondhatni, egyhangú. Róma egyetlen nagy pályaudvarától, a Terminitől a Piazza Veneziáig, a város kellős közepéig bevezető Via Nazionale is igen forgalmas, de nem a pályaudvar áll a tengelyében, befelé haladtában pedig éles kanyarodókkal erősen lejt. Róma hasonlíthatatlan, s ez az út is az, hiszen a Piazza Exedráról, e félkörű térről indul, amely tudvalevően a kolosszális Diocletianus Therma egyik sarkának nyomvonalát követi. Az úton elindulva bal felől hamarosan a Santa Maria Maggiorét, a város egyik legjelentősebb, nagyszabású történelmi alkotását pillantjuk meg, befelé haladva pedig római emlékek tűnnek föl, és a végén az említett tér, túloldalán a fenséges Palazzo Veneziával. Jelentősebb üzletutcaszerepe viszont nincs; ilyen főként a Corsónak és még több másnak van. Berlinben a pályaudvarokhoz vezető utak egyike sem különlegesen érdekes, jelentős az Unter den Lindenhez képest. Londonban csak elvben lehet várostengelyt szakaszokban alkotó útvonalat említeni, mely a Hyde Parktól derékszögű fordulással a Victoria főpályaudvarhoz érkezik egyik világhírű szakasza a Piccadilly —, tehát, miként a Via Nazionale jellemző Rómára, úgy jellemző ez az útvonal a tekervényes Londonra. Zürich kisebb város Budapestnél, korábban is kisebb volt, viszont itt a tótól a pályaudvarig vezető nyílegyenes Bahnhofstrasse, zürichi méretekkel, egyben gazdagsággal, talán a leginkább egybevethető a Rákóczi úttal, persze, jóval keskenyebb és rövidebb, de a város elegáns, rangos, forgalmas üzletutcája. Végül, hogy ne keltsem a túlzás, az elfogultság érzetét, ki kell emelnem a leningrádi Nyevszkij Proszpektet, amely méreteivel, arányaival, egyben a Moszkvai pályaudvarhoz irányulásával, emelkedésével, szélessé gével, kiváló középületeivel, és a szép hidakkal fölülmúlja a Népköztársaság útját is, és Európanéhány nagy városépítészeti éx'-ékű avenue-je közé sorolható^ -5