Budapest, 1980. (18. évfolyam)

6. szám június - Dr. Berényi Sándor: Lejárt a megbízatásunk

DR. BERÉNYI SÁNDOR LEJÁRT A MEGBÍZATÁSUNK AFővárosi Tanács hét éve kapta megbízatását Budapest lakosságától. Ez az országgyűlés és a tanácsválasztás egyidejűségének igénye miatt két évvel megnövelt időszak a legdinamikusabb, legtöbb változást hozó, az évezredforduló körvonalait is sejtető korszaka szocialista várostörténelmünknek. Magában foglalja a negyedik ötéves terv félidejét, az ötödik ötéves tervet és a hatodik ötéves terv előkészítését. Politikai történelmünk olyan fontos eseményeinek lehettünk tanúi, mint az MSZMP XI. és XII. kongresszusa. Olyan nagy történelmi évfordulók adtak alkalmat a számvetésre, mint felszabadulásunk harmincadik és harmincötödik születésnapja, „Nagy-Budapest" és egyben a tanácsrendszer harmincadik évfordulója. Városunk fejlődésének gazdagodásának mennyi eseménye fűződik ezekhez az évekhez! Szinte megszokottá vált egy-egy új közintézmény, beruházás átadása. Az imponáló, új, nagy létesítmények mellett a mindennapi élet minőségét javító infrastruktúra állandó megújulása sokszor már figyelmet sem kelt. Kézzelfogható, érzékelhető, hogy e hét bő esztendőben a város történetének új korszakába léptünk, amikor a szocialista világvárosnak új minősége alakul ki. Túlléptünk az alapvető létszükségletek biztosításán. Már a korszerű szocialista nagyváros műszaki struktúráján, a magasabb igények, a megnövekedett szükségletek kielégítésén munkálkodunk. De nem feledjük az öröklött és részben újratermelődött elmaradottságot, egyes városrészek alacsony urbanizációs szintjét és azt sem, hogy a szocializmus mai mércéjének megfelelő, alapvető létszükségletek kielégítése nem egy területen még aktuális feladatunk. Budapest túlhaladt történelmileg kialakult hagyományos városszerkezetén: a régi belváros-külváros szerkezet felbomlott. Szocialista nagyvárosra jellemző városstruktúra rajzolódik ki az új lakótelepekkel, a hat városrészközponttal — ezek a jövőben egyre jobban az agglomerációs térség településeinek központjai is lesznek. Lényegesen mérséklődik a belső és a peremkerületek között az ellátás színvonalának különbsége. Hat megyei város és tizenhat nagyközség Budapesthez csatolásával harminc éve jött létre a budapesti városközösség. Az egység azóta tovább szilárdult, bár azokon a falusias beépítettségű területeken, ahol nem voltak nagy építkezések, az életkörülmények jelentős javulása ellenére sem változott számottevően az urbanizációs szint. A Fővárosi Tanács Budapest lakosságának népképviseleti, önkormányzati szerve, ugyanakkor államigazgatási, városfejlesztési feladatokat is ellát, és gondoskodik a lakosság szükségleteinek kielégítéséről. Elsődlegesen a várospolitika kialakításáért, meghatározásáért tartozik felelősséggel mind a választóinak, mind az országnak. A várospolitikánk szocialista államunk politikájának része, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt irányít. A várospolitikát a népképviselet, a tanács alakítja, határozza meg, de érvényre jut benne a párt politikai irányító szerepe, s mindenkor igazodik az országos politika céljaihoz, az ország lehetőségeihez. A politika érdekviszonyokat fejez ki, ez érvényes a budapesti várospolitikára is. Ezekben az érdekviszonyokban azoknak a társadalmi osztályoknak, rétegeknek érdekei összegződnek, amelyek a budapesti társadalmat alkotják. Érdekviszonyok a fogyasztók érdekei, de azoké is, akik a kereskedelemben, a szolgáltatásban dolgoznak. Jelen vannak érdekviszonyok az egyes városrészek, kerületek, mikroközösségek életében is. A várospolitikát alapvetően az össztársadalmi érdekek figyelembevétele határozza meg. Ez következik Budapestnek az ország társadalmi, gazdasági, kulturális, szociális életében betöltött szerepéből. Érdekünk egyúttal nemzeti érdek is, hogy a főváros fejlődése harmonizáljon az ország társadalmi, gazdasági fejlődésével, arányos legyen az össztársadalmi fejlődéssel. Népünk számon tartja Budapest szerepét az ország sorsának alakulásában, hogy mennyivel járult hozzá a gyarapodásához a múltban és a jelenben. Nem felejti 1848-at és az azt követő időszakot sem, amikor citadellát építettek népének féken tartására. Nem felejti 1919-et és azt sem, amikor „a bűnös Budapestet" meg akarták büntetni. Ennek a korszaknak a szellemi terméke a főváros és a vidék szembeállítása az ország haladó erőinek megbontására. Tudatában vagyunk annak, hogy Budapest társadalmi, gazdasági, kulturális szerepe az országban, az ország települési rendszerében, történelmileg alakult ki. A felszabadulás után hoztuk létre az ország mai, arányosabb városhálózatát. A „vidék" szellemi, gazdasági gyarapításában nem kis szerepe volt Budapestnek, a budapestieknek. Budapest történelmi örökség is, és ezt az örökséget jól kamatoztattuk az egész ország fejlesztése érdekében azokban a nehéz években, amikor a szocializmus alapjait leraktuk. Ekkor a szükségesnél jóval kevesebb jutott a főváros fejlesztésére arányaiban is, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulását tekintve is. Azt sem feledhetjük, hogy nemcsak a világvárosi ipart, az országos kulturális intézményeket örököltük, hanem a nyomornegyedeket is, amelyek éppúgy nem férnek össze a szocializmussal, mint a falusi viskók. Tanácsunk várospolitikai tevékenységének megőrzésre méltó értéke, hogy miközben teljes felelősséggel képviselte Budapest, a budapestiek érdekeit, igazodott az országhoz, az össztársadalmi érdekekhez. Várospolitikánk alapja az arányos fejlesztés politikája, mert ez felel meg Budapest és a nemzet érdekeinek. Említettük, hogy a budapesti érdek magában foglal a városközösségen belül létező sokféle csoportérdeket, érdekszövevényt. Ezek kifejezésre juttatásának, ütköztetésének, integrálásának fóruma a népképviselet, amelynek a városközösségen belüli érdekek rangsorolása, prioritásuk eldöntése ugyancsak feladata, és ebben nagy önállósággal és felelősséggel határozhat. Nem kétséges, hogy Budapesten elsősorban a különböző városrészek, kerületek érdekeinek a képviselete az, amire a fővárosi tanácstagok megbízást kapnak. Szükségképpen jelentkezhetnek ellentétek az egyes városrészek, kerületek érdekeinek megütközésekor, például, a belső és külső kerületek között a rekonstrukció mértékében, a bontás arányában. A régi lakások lakói a felújítással kapcsolatos mulasztásokat, az új lakótelepeken élők pedig a kiegészítő beruházások lassú ütemét, az ellátási színvonal minőségét és mennyiségét teszik szóvá. Az érdekek mint a várospolitika mozgatórugói szinte minden területen jelentkeznek. Például egy kevésbé jelentős kérdéssel, az állattartásról szóló tanácsrendelet hatálybalépésével kapcsolatban igen éles vita alakult ki. A nagyvárosban korlátozni kell az állattartást, nem vitás, hogy a budapestiek többsége indokoltan ellenzi azt. Ugyanakkor, korszerű technikai feltételek mellett, meghatározott övezetekben a közel százmillió forintos nagyságrendű termelési értéket létrehozó állattartás bár csoportérdek — harmonizálhat az összbudapesti érdekkel. Nagy vita folyt a kereskedelmi egységek, szolgáltatóhelyek nyitvatartási idejéről is. Kétségtelen, hogy a fogyasztók érdekei bizonyos fokig ellentétesek a kereskedelemben, szolgáltatásban dolgozók érdekével. A vita tette lehetővé, hogy a szolgáltatóipar dolgozóinak indokolt gondjait úgy oldják meg, hogy egyúttal 2