Budapest, 1980. (18. évfolyam)

5. szám május - Rajna György: A Halászlány esete

Minden krimiben van tettes, áldozat és van felelősségre vonás. A mi Krimi rovatunkban szobrok, épületdíszek, emléktáblák az áldozatok. A tettesek egyelőre ismeretlenek. A felelősségre vonás késik. Nem lehetne ez másképpen ? A pesti Duna-parton, a mai Duna utca— Irányi utca között terült el 1758-tól 1898-ig a Hal tér. (Helyét ma az Irányi utca 1. számú házon emléktábla jelzi.) Az 1800-as évek derekán itt volt a pesti halászcéh piaca, itt sorakoztak a céhtagok sátrai, elárusítóhelyei. Árujuk frissen tartása érdekében a vizet eleinte a Dunából hordták a haltároló kádakba, később díszes kutat állíttattak a térre. Készítője a Dunaiszky szobrászcsalád egyik jelentősebb tagja: Dunaiszky LÁszló Gyula. 1862 novemberében avatták fel Halászlány című kútszobrát. A majdnem két és fél meteres lányalak — kezében hálóval és hallal — háromlépcsős, háromkávás talapzaton állt. A tisztított vizet a Dunából kapta a kút föld alatti vezetéken. Pest legjobb ivóvizeként tartották számon. Az építendő Erzsébet-híd hídfőjének kialakítása és a régi Belváros rendezése idején, a 19. század végén, a lebontásra ítélt házakkal együtt maga a Hal tér is eltűnt. A Halászlány-szobrot pedig 1899-ben a Népligetbe szállították, ahol az még sokáig működő kút volt. Az 1960-as évek közepén a Népligetben autópályát építettek, és a forgalmat akadályozó kutat lebontották. Hová lett, mi történt vele? Az 1970-ben kiadott Budapest Enciklopédia, majd a Buda és Pest egyesítésének centenáriumára megjelent Budapest Lexikon a vonatkozó helyeken csak annyit jegyez meg, hogy „jelenleg a Népligetben" van. De hol? 1976-ban a Nereidák kútja újra visszakerült eredeti helyére, a Belvárosba, a Károlyi utca torkolatába. A felújítást követő A szobor — ma Csigó László felvétele és reprodukciója felállítás után az V. kerületi Tanácsnak szándékában volt, hogy „hazahozatja" és felállíttatja a Halászlány-szobrot is. Kerestékkutatták — de hiába, eltűnt. Amatőr detektívként magam is részt vettem a „nyomozásban". A helyszínen, a Népligetben, ahol az „áldozatot" utoljára épségben látták, megtudtam a közelben levő Építők SE sporttelep gondnokától, hogy a kútszobrot lebontották, megítélése szerint „kellő gondossággal". További sorsáról azonban semmit sem tudott. Ezt követően tudomásomra jutott, hogy az illetékes műemlékfelügyeleti szervek 1975-ben közösen felvett jegyzőkönyve alapján a szobrot törölték a műemléki jegyzékből. Érthető tehát, hogy az V. kerületi Tanács elállt a kútszobor újbóli felállításának tervétől. Már csak azért is, mert nem tudták, hol lehet. Ez év januárjában előadást tartottam a Kossuth Klubban a főváros köztéri és udvari díszkútjairól. Említést tettem az elpusztult szép Halászlányról is. S mit tesz a véletlen! Egy „szemtanú" — hozzászóló — elmondta, hogy a szétszedett kútszobor megvan, mégpedig a Fővárosi Kertészeti Vállalat népligeti kirendeltségének telepén. Valóban, a volt Mutatványos téren — félig földbe temetve, a hó alatt — megtaláltam a Halászlányt. Az „áldozatról" kiderült, hogy lebontása — Vagy szállítása-tárolása? — nem éppen „kellő gondossággal" történt. A szobor feje letörött ugyan, de a talapzat, az egyik látható káva, valamint a szobor többi része egy darabban ott található. Szakszerű, gyors beavatkozással — véleményem szerint — élete megmenthető lenne. A Nereidák kútja — újbóli felállítása előtt sokkal rosszabb — úgyszólván életveszélyes — állapotban volt. Aki arra jár, láthatja a restaurálás nyomait. Két nőalakját Győri Dezső szobrászművész az eredetinek megfelelően faragta újra. A kút ma a Belváros dísze. Remélem — reméljük! —, a hosszú hányódás után jobbra fordul a Halászlány sorsa is. Rajna György 39