Budapest, 1980. (18. évfolyam)

5. szám május - Vecseklőy József: Ügetőpálya a Városligetben

Sándor Móric lovasbravúrjai. 1. 31 óra alatt Budáról Bécsbe. 2. Különös hatosfogat. 3. A legrövidebb út a Várból. J. E. G. Prestel festménye sligetben Az ügetősport a főváros sporttörténetének nagyon elhanyagolt, alig feldolgozott része. Sokkal nagyobb érdeklődést érdemelne pedig a jelenleginél, hiszen nagyszerű eredményeket ért el. A magyar ügetők Európa-rekordokat döntöttek meg, közel háromezer versenyben győzték le az Európában egykor vezető szerepet játszó Ausztria hajtóit, de győzedelmeskedtek — hogy csak a jelentős ügetőversenypályákat említsem — Berlin, Hamburg, Róma és Milánó útbaejtésével Moszkvától Michiganig. Érdemes tehát egy pillantást vetni e sportág küzdelmes, hányatott és dicsőséges múltjára. Az úgetősportnak egyenes elődje a kocsisport. A hajtásnak olyan nevezetes művelői voltak hazánkban, mint a két Wesselényi és a múlt századi Európa legjobb kocsisának elismert Sándor Móric. Sándor gróf kocsisbravúrjait mindig vele utazó házi festője, Johann Erdmann Gotlieb Prestel meg is örökitette. Bemutatunk ezek közül néhány budapesti vonatkozású képet. Az első Sándor Móric egyik — 1827. évi — híres hatásának végpont|át örökíti meg, amidőn Bécsből indulva, a Csallóközt is útbaejtve, 31 órai hajtás utan érkezik hatos fogatával a Bécsi kapuhoz. Ezt a rekordot csak a vasút képes majd megdönteni A következő kép egy másik kiváló teljesítményét örökíti meg: várbeli palotájából lehajt négyes fogatával a Várlépcsőn a Fő utcába. Két pont kozt a legrövidebb út az egyenes, még ha az az egyenes nem is egészen egyenes. (A Várlépcsőt ma Ponty utcának nevezik.) Pest vármegye — melynek az akkori közlekedési szabályok megszegése miatt nem egy nézeteltérése volt Sándor Móriccal — megtiltotta, hogy hatos fogattal, azaz három pár lóval hajtson, mivelhogy az a királyi család privilégiuma. Sándor úgy fogott ki a nemes vármegyén, hogy nem három pár lovat fogott kocsijába, hanem elöl négyet és mögöttük kettőt. Es csak azért is hat lóval robogott be a megyeházára. Az ügetősport Magyarorszagon, pontosabban Budapesten 1877-ben, a Lótenyésztés Emelésére Alakult Rt. megalapításával indul meg. A részvénytársaság vezetősége — Esterházy Miklós elnök, Podmaniczky Géza alelnök és Pulay Kornél vezérigazgató — azonnal akcióba lép. Pulay egy újságcikkben kifejti, hogy ,,Magyarország félvér tenyésztésének emelésére alig lehetne helyesebb és olcsóbb tényezőt alkalmazni, mint ügető versenyeket. . . itt a fővárosban." A vállalkozás azonban a várakozás ellenére nem részesül állami támogatásban, sőt, a lótenyésztés irányítói nem nézik jó szemmel az úgető fejlődését, féltik a dédelgetett angol telivért a konkurrenciától. A társaságnak >gy egyelőre nem áll módjában versenypályát építeni. 1878-ban azonban sikerül megállapodást kötni a fővárossal, amely szerint húsz évre bérbe veszi lóvásártér céljaira „a VIII. Kerepesi út mentén fekvő városi omnibusz telep területét, épületeivel, és a hozzá tartozó telkekkel együtt". Az elképzelés szerint itt epül ma|d fel az első magyar úgetőversenypálya Ez a terület később Tattersall néven lesz ismertté. Nagyiából ma is ezen a helyen van a lóversenypálya. További tárgyalások eredményeképpen a társaság engedélyt kapott arra, hogy a Városligetben rendezhessen versenyeket. ,,Az ügetés a városligeti két vendéglő közt kezdődik, s a Rondeau délfelöli oldalát megkerülve, az artézi kút felé megy, ezt jobbra hagyva oz állatkert előtt halad el, s a tovat megkerülve a vendéglőhöz tér vissza, ahol a nyerőpont lesz." A pálya kerületét a fővárosi tervtárban őrzött adatok bizonysága szerint 1835 méterben állapították meg. Az utánmérésnél azonban kiderült, hogy az 2346,5 métert tesz ki. Az akkori versenyzési szakértők szerint ,,a pálya roppant kanyargása hátráltatja a lovakat, de a kocsist is a teljes sebesség kifejtésében." Egy pillantás az egykori versenyfeltételekre: ,,Bármely ló indulhat; bárki hajthat; a kocsis azonban a kirendelt bírónak engedni tartozik. Tíz egymásután tett galoppugrás disqualifikál. A verseny idő ellen történik. ígyik kocsis a másik után két perccel indul. Indulás a városligeti köröndön, a vendéglő mellett. A pálya kétszer a tó körül, zászlókkal kijelölve. 4693 m. A verseny felett egy hét tagú jury ítél." Igy indul meg a magyar ügetőversenyzés a ..Városligeti Nagykörön". Figyelemre méltó a versenyszabályzatnak ez a tétele: ,,Bárki hajthat!" Korábban a lósport mindenütt az arisztokrácia sportja volt. Az idézett ..bárki hajthat" áttörést eredményezett a lóversenyvilág exkluzív kasztrendszerének korlátain. A magyar ügetősport tehát már a kezdet kezdetén ..polgári", sőt, az akkori felfogás szerint „túlzottan demokratikus" sportág volt, szemben a főúri, arisztokratikus galoppsporttal. 1879. május 12-én volt az első versenynap. Két versenyt rendeztek. Az elsőt, a kettes fogatúakét az egyetlen osztrák versenyző —Wawrick Ferenc, ismert bécsi istállótulajdonos — nyerte két osztrák lovával, Fáy József sárga és pej, valamint Dőry Lajos ket szürkéje ellen; futott még négy fogat. A másodikat, az egyes fogatút, ugyancsak egy osztrák — Felsinger Frigyes — pej lovával, Batthyány Elemér pe| és Pulay Kornél fekete orosz lova előtt. Futott még két fogat. Bécsben ebben az időben már javában folytak az ügetőversenyek, természetes tehát, hogy az osztrákok — átmenetileg — fölénybe kerültek. A versenyeknek kedvezett a |0 idő. A közönség a pálya széléről figyelte az eseményeket. Az egykori sporttudósító szerint: ,,Roppant számú és díszes közönség jelent meg az érdekes sport látványra; ő felségeik azonban, mint reménybe volt helyezve, nem jelentek meg.. . A versenyzés 12 óra 30 perckor kezdődött és minden baj nélkül délután két órakor végződött." (gy zajlott le száz évvel ezelőtt az első ügetőverseny a fővárosban. 1880-ban négy versenyt rendeztek. Nyerők: Dőry Lajos, Fáy József, Esterházy Móric és Wampetisch Ferenc fiakeres. Sajtóvélemény: „Az egész trab verseny elég csinosan és egymás után folyt le. . . A fizető közönség száma több százra ment, s a Városliget útjait nagyszámú néző lepte el. Az idő jó volt." 1881-ben már két versenynapot írtak ki, hat-hat futammal. A társaság azonban szeretett volna legalább egy versenyt ,.versenypályán" lefuttatni a girbegurba Nagykör helyett. Ezért kérelemmel fordult a galoppversenyeket rendező magyar Lovaregylethez, hogy a Szent István napi versenyek után a síkverseny pályán, annak külső körén „nagyon könnyű, e célra készült kocsikkal" ügetőversenyt rendezhessen. A Lovaregylet angol sportszellemben felnőtt vezetősége összeegyeztethetőnek tartotta a sportszerűség szellemével, hogy a testvérsport szerény kérésének teljesítését megtagadja. Maradt tehát a girbegurba Nagykör, ahol utoljára 1882-ben rendeztek versenyeket. Ezzel az esztendővel lezárul a magyar úgetősportnak a Nagykörhöz fűződő őskora. A következő évtől már versenypályán futnak az ügetők. A Nagykör volt tehát a bölcső, ahol a sportág nevelkedett. A közönség a kegyeibe fogadta az úgetőversenyeket, a főváros pedig újfajta látványossággal gazdagodott. 35