Budapest, 1980. (18. évfolyam)

5. szám május - Dr. Czétényi Piroska: Bálozóknak és zenebarátoknak

óta megszűnt a Filharmónia kamaraterme a Semmelweis utcában. E tervpályázati kiírásban a 150 évvel korábbi gondolat jelenik meg újra, csak most nem színház és táncterem, hanem hangversenytermek együttesére és a Vigadó megmaradt reprezentatív tereinek új keretekbe való foglalására. Az elsődíjas terv — Weichinger Károly, Jurcsik Károly, Virág Csaba, Bonta János munkája — ugyanúgy, mint a pályázók legtöbbje, az egykori Német Színház elrendezéséhez hasonlóan a Vörösmarty térre merőleges tengelyű, nem színház-, hanem hangversenytermet helyezett el, körbefogva a kiegészítő helyiségekkel. A pályázat eredményeit figyelembe véve T959"bcn tanulmány készült (KÖZTI, Pintér Béla) egy 3000 férőhelyes hangversenyterem tervezési-építési programjának és terület- és költségigényének a meghatározására. Ebben, a tervpályázati megoldásokhoz hasonlóan, a Vörösmarty térre merőleges tengelyű hangversenyterem mellett a Feszi-féle Vigadó teljes földszinti és emeleti térsorának, díszlépcsőházának eredeti állapotában való helyreállítása szerepel, a földszinten a hangversenyterem előcsarnoka, az emeleten pedig a közönség számára reprezentatív terek. A beruházás érdekében lebontották a Vörösmarty téren álló, romos s addig raktárnak használt Haas-palotát. A Haas-palota helyén 1966-ban kezdték meg a Vörösmarty téri kulturális központ (KÖZTI, Tallós Elemér, Húbner Tibor) építését az Országos Filharmónia, az Országos Rendező Iroda és a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat stb. irodái, stúdiói számára. A tervben az építészek a Vigadót mint az új épülettel összefüggő hangversenytermet vették figyelembe, s megteremtették annak helyreállításához a kedvező feltételeket: a belső közlekedési és funkcionális kapcsolatokat, fűtést stb. Időközben folytatódott a Vigadó belső helyreállításának és új felhasználásának tervezése (KÖZTI, Tiry György—Borsos László). E szerint az egykori nagyterem fölé kiállítóterem került volna, a lebontott Nemzeti Szalon pótlására. Ez azonban a Feszi-féle nagyterem magasságának és architektúrájának gyökeres megváltoztatásával járt volna. A nagyterem fölé helyezett kiállítóteremre szóló tűzrendészeti előírásokat azonban nem lehetett teljesíteni, így az szerényebb alapterülettel az épület földszinti, Deák Ferenc utcai sarkára, az egykori kávéház helyére került. 4 A nagyterem eredeti kiképzésének helyreállítása elől ily módon elhárult volna az akadály, rendelkezésre álltak a mennyezet eredeti tervei is. A Feszi-féle mennyezet helyreállítása mellett szólt az eredeti építészeti kialakítás, az egységes térképzés és a műemléki helyreállítás indokolt volta, mégis, a Vigadó nagytermének mindig kifogásolt akusztikája a rádió-, televízió-, hanglemezfelvételek jogos műszaki igényei új mennyezet tervezését tették szükségessé. A tervezés közben a műszaki-műemléki ellentétek áthidalására felmerült egy függőlegesen mozgatható menynyezet terve is. A szakvélemények szerint a nagyterem akusztikáját ugyanis vízszintes méreteihez képest túlzott magasságának csökkentésével lehet javítani. Az eredeti elképzelés szerint az álmennyezet a hangverseny szüneteiben a nagyterem eredeti magasságában, a főpárkány fölött helyezkedett volna e', s csak a zenei előadások idején süllyedt volna vissza az akusztika megkívánta, mélyebb szintre. A bonyolult gépészeti berendezéseket kívánó javaslatot végül is nem tudták megvalósítani, s így a nagyterem könnyed, csipkeszerű főpárkányát eltakarja az új, akusztikai mennyezet. Ez a mennyezet csúcsával lefelé fordított, kúpszerű, illetve prizmás gipsztestek sorából áll, amik a nézőt félig nyitott, fehér esernyők sorára emlékeztetik. A prizmás gipsztestek találkozásánál rézhengerekben elhelyezett, alul foncsorozott villanyégők kellemes, közvetett világítást nyújtanak. Ez a megoldás lehetővé tette, hogy a zenekari pódium fölötti jódlámpákat és az automatikusan szabályozható világító berendezést, valamint a rádió-, televízió- és hanglemezfelvételekhez szükséges mikrofonokat elrejtsék. Az első előadások gyors tapasztalata szerint az új mennyezet — sajnos — a terem akusztikáját sem tette tökéletessé. A mennyezettől eltekintve a nagytermet eredeti térképzésében állították helyre. A terem oldalfalainak féloszlopain elhelyezett szobrok — Bezerédi Gyula: „Csárdás", Füredi Richárd: „Polonaise", Stróbl Alajos: „Fandangó" — helyreállításához nem maradt elegendő nyom. Helyükre az V., Arany János utca 16. szám alatti, ugyancsak romantikus ízlésű, 1846-ban épült lakóház lépcsőházában levő, a hét vezért ábrázoló szobrok másolatai kerültek. Jelezni kívánták, hogy nem eredetiek, s fehéren hagyták őket. Ezzel a vörös és zöld szín különféle árnyalataival és gazdag ara-Egykori kocsibejáró A Vigadó a századfordulón m 1