Budapest, 1980. (18. évfolyam)

1. szám január - Pereházy Károly: Vasból vert csipkék

Nem elíeás, fővárosunk története valóban 200 millió évvel ezelőtt kezdődött, atriász időszakban. Ennyi idő csak emberi léptékkel mérve tűnik elképzelhetetlenül soknak. Bolygónk történetében, amely 4600 millió évvel ezelőtt kezdődött, sokkal kevesebb. Ha egy óra számlapján időarányosan jelölnénk a főváros legidősebb kőzeteinek keletkezési korát, csak valamivel este 11 óra előtt kezdenének peregni az események. Trópusi sekélytenger algák milliárdjaival A főváros legidősebb kőzetei, a különböző dolomitféleségek egy különös trópusi tenger vizéből váltak ki. A dolomitsziklák Budapestnek szinte minden pontjáról jól láthatók, a Gellérthegy Duna-parti oldalán törnek a magasba. A triász időszak trópusi tengere rendkívül sekély volt, mindössze 10—20 méter mély és olyan tiszta, hogy a napsugár teljesen átvilágította. Mindez nem feltételezés, hanem perdöntő bizonyítékok alapján készült tudományos rekonstrukció. Azt a mésziszapot ugyanis, amelynek átalakulásából a dolomit keletkezett, jórészt algák választották ki. Ezek pedig csak naptól átvilágított, normális sótartalmú, meleg tengervízben képesek erre a tevékenységre. Sajnos, a dolomittá kristályosodás során az életmaradványok többsége nyomtalanul eltűnt a mésziszapból. Leggyakrabban az öt-tíz centiméter nagyságú Megalodus kagylók körvonalai rajzolódnak ki a sziklák esőmarta felületén. Vaskos teknőik, az állatok pusztulása után, mésziszappal töltődtek ki, és lassanként csontkeménnyé kristályosodtak. így jellegzetes, gumó alakú kőbelek keletkeztek, amelyek néhol marokszámra gyűjthetők a porrá bomlott dolomitból. A porlódást egyébként jórészt az átkristályosodás okozta, de hozzájárultak azok a hévforrások is, amelyek a törések mentén felszínre bukkantak, és átitatták, átjárták a szilárd kőzetrétegeket. Valamikor a porlódó dolomitot számos kőfejtőben bányászták a budai hegyekben, így például Kurucles mellett a Ferenc-halom oldalában, a Jánoshegy környékén. A régi dolomitfejtők egy része még ma is hatalmas fehér sebhelyként éktelenkedik az erdők zöldjében. A durvább szemcséjű dolomitmurvát a sétautak kavicsolására használják. A régi kőfejtők egy részét napjainkban fokozatosan feltöltik, és beültetik növény-20 zettel. A Csiki-hegyekben, a sas-hegyi természetvédelmi területen, a Zsíros-hegyen vagy a Nagyszénáson hatalmas kopár sziklafelszíneken tanulmányozhatók ennek az ősi tengeri üledéknek a jellegzetességei. Néhol a dolomitban fehér, szürke vagy vörös szarukő gumók vannak. Vegyileg kovasavból állnak. A szaruköves dolomit leggyakoribb a Hármashatár-hegyen, elsősorban a Csúcs-hegyen. A dolomit mellett egy másik szép, hófehér mészkőféleség is a 200 millió éves trópusi tenger maradványa. A kirándulók főleg a Hárs-hegyen vagy a Nagykopasz irányába eső Fekete-fejen találkozhatnak vele. A Megalodus kagylók gumószerű kőbelei mellett számos ősmaradvány is felismerhető benne: egysejtűek, pörgekarúak, algakövületek. A geológusok 80 ősi csigafajt határoztak meg ebből a tengeri üledékből. Akadtak közöttük a csigához kissé hasonló, de síkban felcsavarodott házú, lábasfejű, úszó-ragadozó életmódot folytató ammoniteszek. Házuk kamrákra tagozódott, amelyeknek segítségével változtatták vízmélységüket. Az egyik leggazdagabb lelőhely a hűvösvölgyi autóbusz-végállomás közelében van, a Fazekas-hegy — sajnos elhanyagolt — kőfejtőjében. Itt, valamint a szomszédos Remetehegyen, a régi kőfejtőkből hatvan, már kihalt csigafajta, harminc ősi kagyló jelét, tizennégy különleges, lábasfejű ammonitesz kövületeit preparálták ki az őslénytan-kutatók. A dachsteini mészkő csaknem tiszta kalcium-karbonát. A mészégetésnek mindenkor keresett nyersanyaga volt. Emlékei fellelhetők elhagyott kőfejtőkben a Remete-hegyen, a Fazekas-hegy oldalában. Legalább egyikük megérdemelné, hogy tudományos értékéhez méltó környezetben látogathassák az érdeklődők. Az életmaradványok alapján határozottan állítható, hogy a dolomitot és mészkövet lerakó őstenger az egykori egyenlítői világóceánnak, a Tethysnek volt peremi sekélytengere. A Tethys tulajdonképpen a Földközi-tenger őse, amely egykor több ezer kilométer széles óceánként választotta el Afrikát Európától. Több kilométer vastagságú üledékeiből gyűrődtek fel az Alpok és Kárpátok hegyláncai. Hazánk területén nem keletkeztek ilyen több ezer méter magas hegyláncok, de a mai főváros környékének lassú emelkedése is több tízmillió éven át tartott, mintegy százmillió évvel ezelőtt a Kárpátok kiemelkedésével egy időben. A trópusi éghajlaton a kőzetek erős mállásnak indultak, a mészkő és dolomit karsztosodott, tele lett kisebb-nagyobb üregekkel, hasadékokkal. Óriás egysejtűek A hosszú szárazföldi lepusztulás után, mintegy 55 millió éve kezdett a törések mentén lesüllyedni a dolomit-mészkő hegység. Az újkor hajnalán, az eocénben történt ez, amikor délnyugat felől lassan előrenyomult a tenger. A süllyedés során a mészkőhegység peremén parti mocsarak alakultak ki, ebből keletkeztek Pilisszentiván, Pilisvörösvár környékének barnaszéntelepei. Bennük jól felismerhető a hajdani szubtrópusi, trópusi növényvilág: haraszt- és fenyőfélék, trópusi lombos fák, eukaliptuszok. Az eocén második felében annyira lesüllyedtek a mészkő- és dolomitrétegek hogy felszínüket teljesen elöntötte a tenger. Ebből a trópusi sekélytengerből már egészen másféle élőlények kövületei származnak, mint a korábbiból. Legjellemzőbbek az óriásira nőtt egysejtűek, a nummuliteszek mészházai. Házuk érmére emlékeztet. Nevük is innen származik. A nummus latin szó, érmét jelent. Az eocén mészkő felületén rendkívül gyakoriak körömre emlékeztető, hajlított házú rokonaik, a diszkociklinák. A litotamnium nevű mészalgák jellegzetes gumókat hagytak hátra a mészkőben. Az eocén mészkő régóta kedvelt építőkő, számos kőbányában fejtették. így jöttek létre a Mátyás-hegy, a Pálvölgy, a Szépvölgy és a Kecske-hegy kőfejtői (egyik-másikban a sziklamászók gyakorolnak), de megtalálható a Hármashatár-hegy vonulatában és a Martinovicshegyen is. Az időszak másik jellegzetes kőzetfélesége a briozoás márga. A briozoák parányi mohaállatok voltak, amelyek az algákhoz hasonlóan meszet választottak ki. A Hármashatár-hegyen a nummuliteszes és briozoás mészkőféleségek úgy helyezkednek el, mint a zsindelyek a háztetőn. Egymásra torlódásuk a földkéreg erős oldalirányú nyomóhatására következhetett be. Régebben a Budai-hegységet röghegységnek tartották, amely létrejöttét a törések menti emelkedéseknek, süllyedéseknek köszönheti. Napjainkban számos helyen fölismerték az erős vízszintes nyomóerők hatását is. Kétségtelen azonban, hogy kialakulásában a legjelentősebb szerepet a függőleges törések játszották. Borsókő kiválások hévizes barlangban