Budapest, 1980. (18. évfolyam)

4. szám április - Görög Péter: Mi kell egy fesztiválhoz?

GÖRÖG PÉTER Mi kell egy fesztiválhoz? Távol áll tőlem a szándék, hogy kétségbevonjam vagy kisebbítsem Breuer János: Fesztiválvárosi'— /Vlég nem az! című, a Budapest 1979/9. számában megjelent cikkének értékeit: alapos ismereteken, sőt, kuliszsza mögötti tájékozottságon alapuló, jogos aggodalmait, keserűen realista megállapításait, nyilvánvalóan az ügyetféltő gondját. Még kevésbé szeretném tompítani a való helyzet feltárására irányuló erőteljes keménységét, hiszen ezzel is ráébreszteni akar, halaszthatatlan összefogást sürget — tudom, a harangokat nem lehet gyengéden félreverni. Nevezhetjük-e tiszta lelkiismerettel fesztiválnak azt, ami fővárosunk zenei életében több évtizeden át, változó feltételek között, fokozatosan kialakult? Hossza, terjedelme, tartalma állja-e a próbát más nemzetközi fesztiválokkal összehasonlítva? És főleg: megfelel-e saját, joggal magasra szabott igényeinek? Ezekre a kérdésekre valóban szenvedélyesen kell keresnünk a választ, mégpedig közösen és olyan tettekkel, amelyek bebizonyítják: túl lehet lépni részekre tagolt művészeti életünk, zenei intézményeink együttműködési képtelenségén. Hiszen nem a jó szándék hiányzik az irányító posztokon, nem is a célokban való egyetértés, még csak nem is a közös célok együttes megvalósítására irányuló készség — inkább az egybehangolásra való képesség, és talán, az annak realizálhatóságába vetett hit is. A tagok zöme igennel szavazott A szóban forgó cikk megjelenésével körülbelül egyidőben tartotta az AEFM, az Európai Zenei Fesztiválok Szövetsége az évi közgyűlését. Friss adatok hangzottak el itt a világ fesztiváljainak tartalmáról, színvonaláról, kitűzött (vagy ki sem tűzött) céljairól, közös vagy sajátos problémáiról. Ennek a nemzetközi szövetségnek jelenleg negyven tagja van. Miután sem anyagi szempontok, sem megalomán törekvések nem vezetik: lelkiismeretesen, alaposan megfontolja, hogy a gomba módra szaporodó fesztiválvárosok közül melyiket vegye fel soraiba. Csak a valóban elismerhető, törekvéseit és színvonalát már több éve bizonyító, tartalmilag is komoly súllyal rendelkező fesztiválvárosok lehetnek a Szövetség tagjai. Budapest jelentkezésének elbírálásánál is több évre visszamenőleg elemezték azt, ami addig a mi ünnepi heteinken történt, az egyes rendezvényeket éppúgy, mint azok összességét, színvonalát, nemzetköziségét, alapelveit, törekvéseit. Ez a kívülállók által végzett minősítés, amihez több zenei szaktekintély személyes tapasztalata is hozzájárult, ránk nézve pozitív eredménnyel zárult: a tagok zöme igennel szavazott Budapest felvételére. Megmérettünk, és nem találtattunk annyira könnyűnek, amilyennek néha érezzük magunkat. Vajon önmagunknak rendezzük-e a zene ezen ünnepeit? Helyes-e, ha magunkban ünnepelünk? A kérdésre válaszoljanak a tények. Sajnos, a kérdés puszta felvetése is távoli ködbe vesző óhajtások messzi körét súrolja. Az összes meglevő (helyesebben: hiányzó) feltételek és az ezek között kialakult (megmerevedett?) hagyományok egyértelművé teszik, miben gondolkodhatunk. De ez azért nem kevés. A kedvezőbb feltételeket lassan érlelő jövő szemmel tartásával, de a jelenre koncentrálva kell fejlesztenünk alkotó- és előadóművészetünk ünnepnapjait. Ma még elsősorban magunknak. És joggal hihetünk benne, hogy ami növekvő igényeinkhez szabva betölti feladatát, az egyben megfelel a ma még szervezetlen és kis számú külföldi érdeklődőnek is, és alkalmas arra, hogy számos egyéb út mellett jó hírünket keltse a világban. Ha a külföldi utazási irodákban nem is (hiszen jegykontingens és szállodakapacitás hiányában még nem kereskedelmi érdekű), de a kulturális élet nemzetközi fórumain már található híradás fesztiválunk eseményeiről. Számos esetben tapasztalhatjuk ennek kedvező visszhangját. Felhívás keringőre A Guide Musicale de la Hongrie (példányszáma miatt ugyan főleg csak a szakemberek asztalára jut el) három nyelven, rendszeresen hírt ad fesztiválunk tartalmáról, és nemcsak áttekintést tartalmaz, hanem figyelemfelkeltő cikkeket, utólagos beszámolót, kritikát, értékelést is. Tapasztaljuk, hogy sok szaklap vesz át belőle közleményeket. A Fesztiválok Szövetségé nek kiadványában (130000 példányban jut el a világ csaknem minden zenei szakemberéhez) ugyanúgy egy teljes oldal jut Budapestnek, mint a többi nagy fesztiválvárosnak. Rajtunk múlik, hogy mivel töltjük meg a rendelkezésünkre álló teret: áttekintésre alkalmas, minden jelentős eseményt dátumszerűen is feltüntető, teljes műsorral (amint ezt a legjobbak teszik) vagy csak szemelvényeket tartalmazó, ömlesztett információkkal, ami legfeljebb felhívás keringőre. Bizony el kellene érnünk, hogy következő évi terveink nyolc-tíz hónappal előbb megvalósításra (s ezáltal publikálásra) készen álljanak. Az említett kiadványokból számos külföldi szaklap és folyóirat veszi át a híreket, amelyek így újabb területeket informálnak. (Véletlen, hogy az ÖMZ, amelynek főszerkesztőjével személyes kapcsolatban is áll zeneéletünk, ezúttal nem hozott híradást.) Több meghívott és egyre több „hívatlanul" idelátogató zeneíró számol be élményeiről, elragadtatott vagy fenntartásokat tartalmazó tapasztalatairól jelentős, nagy példányszámú világlapokban. Ennek konkrétumait nincs mód felsorolni. Elég ez? — Nem elég. Fokoznunk kell atájékoztatás megszervezését, mennyiségileg is (még több irányban), tartalmilag is. Hirdessünk-e hiánycikket? A kérdést vulgárisan így is fogalmazhatnám: hirdessük-e külföldön is — jó hazai szokás szerint — azt, amire jegy nemigen kapható? S a külföldi, aki mégis bejut valamelyik rendezvényre, utána hol hajtja álomra a fejét? A válasz ez esetben mégis egyértelmű: a hírverést fokozni kell, hisz valahol el kell kezdenünk. Ki ne ismerné azt a nyálcsordító érzést, amikor egy-egy gazdag és patinás fesztivál műsorfüzetébe belelapozva kívánatosnál kívánatosabb művészi élmény jelenik meg lelki szemei előtt? Sorsunk mostoha, mindet úgysem láthatjuk. A legtehetősebb nemzetek fiai sem jutnak el mindre. Nem is beszélve az egyidejűségről. Gyakran kell azonos időben zajló csábos produkciók között választani, s valamelyikről le kell mondani. Minél sűrítettebben és gazdagabb programmal szerveznek meg egy fesztivált, annál inkább így van. A kritikusok és a szakemberek is kénytelenek e fizikai feltételeket tudomásul venni, és az egésznek csak egy részét „élőben", a többit papíron, koncepciójában, elképzelt értékeiben „élvezni". Mennyivel inkább így van ez az érdeklődők széles tömegeivel! Eggyel több ok arra, hogy csak bátran hirdessük azt, amit létrehozunk. De ehhez nélkülözhetetlen és feltétlenül szükséges egy öszszefoglaló idegen nyelvű prospektus! Gulyásparti helyett A világ legtöbb városában a fesztiválok az idegenforgalom fellendítését (vagy azt is) szolgálják. Persze, ehhez ott vannak a nagy befogadóképességű koncerttermek, a vendégre váró szállodák, éttermek, a vevőkre számító üzlethálózat. Ily módon az ünnepnapok költségeiből indirekt is nagyok sok megtérül. (Nem csak közvetlenül, a csillagászati helyárak révén.) 32