Budapest, 1980. (18. évfolyam)

3. szám március - Wellner István: Légiósok fürdője

Fent: a félköríves záródású helyiség alaprajza; balra lent: kettős padlózat a fűtőtérrel; jobbra lent: oszlopok és pillérek, üreges tégla Légiósok fürdője A Flórián tér 3—5. számú telek 1778-ban. A régészeti lelőhely a kép előterében ;' n ; DE RUDERIBUS LACONICI CALDARIIQUE ROMANORUM Az első rendszeres, tudományos igényű régészeti feltárást hazánk területén 1778-ban végezték. Óbudán, a mai Flórián tér 3. számú ház helyén egy meszesgödör ásásakor régi kőfalra bukkantak. A maradványokat megnézte Schönwisner István, „a budai királyi egyetem könyvtárának őre, a régiség- és éremtan professzora", aki főként római régiségtannal foglalkozott. Felismerte, hogy az Óbudán talált kőfalak a római korból valók. Az építménynek két helyiségét tárta föl teljesen, amelyeknek a padlóját és az ún. hypocaustumát eléggé épen találta. Meghatározása szerint a hypocaustum az a két padló közé zárt térség, amelyben tüzeltek. A tűz lángja fellobogva fölfelé, a padlóhoz i és egyúttal az elhelyezett üreges téglákba és a téglakádakhoz terelte a meleg levegőt. Meghatározását és egyben a Flórián téri fürdő fűtési rendszerét illusztrációkkal tette érthetőbbé. Az egyik föltárt helyiséget melegvizes medencének, caldariumnak, a másikat izzasztónak, laconicumnak vélte. Feltevéseit a századunkban végzett kiegészítő feltárások megerősítették. Schönwisner összegyűjtötte az ókori szerzőknek a fürdőkre és a fürdőzésre vonatkozó adatait. Főként Vitruvius leírásából ismerte a római termák (közfürdők) szokásos alaprajzát, berendezését. (Vitruvius az időszámításunk kezdete körüli időkben élt római építész volt, akinek De Architectura, vagyis Az építészetről című könyve napjainkig fennmaradt.) A termák többségénél a vetkőzőhelyiség után a hideg, langyos és meleg vizű medencék következtek, amelyekhez az izzasztó és a vízöblítéses illemhely csatlakozott. A medencék általában kis méretűek