Budapest, 1980. (18. évfolyam)

3. szám március - Gergely józsef: „Itt mindíg híd lesz!"

2900 négyzetkilométer, amihez Budapesten kívül még öt város és 71 község tartozik. Tavaly a vállalat 6,5 milliárd kilowattóra energiát továbbított, aminek egyharmadát a háztartások használták fel. A villamosenergia-elosztást szolgáló hálózat hoszsza napjainkban meghaladja a 16 ezer kilométert. Budapest történetével foglalkozók előszeretettel említik meg, hogy a magyar fővárosban előbb volt elektromos világítás, mint sok más európai fővárosban. Vajon most is álljuk-e a versenyt? — Nívóban, iizembiztonságDan igen — mondják a műszaki szakemberek. — Az utóbbi években a világvárosokban nagy üzemzavarok bénították meg az életet. Nálunk legfeljebb kisebb körzetekben volt egy-két órás áramkimaradás. Igaz, a berendezéseink színvonala nem éri el a legfejlettebb városokét, de évről évre fejlődünk. A Magyar Villamosipari Tröszt és a minisztérium is megkülönböztetett figyelemmel kíséri és támogatja a munkánkat. Kallós József igazgató némileg elégedettlenebb az eredményekkel. Ő így foglalja össze a véleményét: — Eredményeink ellenére látni kell, hogy az utóbbi esztendőkben a vidéki áramszolgáltató vállalatok nagyobb fejlődési lehetőségekkel rendelkeztek. Egyes városokban jobb a helyzet, mint a fővárosban. Budapesten — viszonylag — sok az úgynevezett zárolt körzet. Ezek ben a hálózat túlterhelt, ezért üzembiztonsági érdekekből — kivéve a világítást — a fogyasztói teljesítménybővítést korlátozni kell. Megnéztem egy statisztikai táblázatot. Vidéken a körzetek 17 százaléka volt zárolt 1970-ben, ez hét esztendő alatt 10 százalékra csökkent. Ugyanebben az időszakban a fővárosban 8 százalékról 12 százalékra nőtt az arány. Ennek persze több olyan összetevője is van, amiről a nagyközönség aligha tud. Budapesten a 30-as években fektették le a 30 kilovoltos hálózatot, s azoknak a kábeleknek nagy része ma is üzemel. Néhány esztendeje kezdték meg kicserélni nagyobb kapacitású, 120 kilovoltosra. Csakhogy a főváros zsúfolt, szűk utcáiban mindig bonyolult munka bontani, utcákat lezárni. A történelmi városrészekben pedig óvni kell a műemlék házakat, de a 10 kilovoltos transzformátorokat ezekben is el kell helyezni, ha szükséges. — É.n mégis bízom abban — mondja az igazgató, — hogy ebben az ötéves tervben elérjük a vidéki városok nívóját, s a következő öt esztendőben pedig már jobb lesz a helyzetünk az országos átlagnál. Nehéz az elavult, szűk keresztmetszetű hálózat cseréje. Képzeljük el, mi lenne, ha — mondjuk — a Majakovszkij utcát kábelcsere miatt máról holnapra felbontanák. Az Elektromos Művek dolgozói akkor vannak viszonylag „kényelmes" helyzetben, ha valahol teljes útszakaszt építenek át, vagy éppen a metró munkálatai folynak, hiszen ilyenkor az összes közművet egy kalap alatt ki lehet cserélni. Csakhogy az igények gyorsan nőnek. Az egyik körzet zárlata megszűnik, máris a másik helyen nő meg a fogyasztás, s ott kell zárlatot elrendelni. A fogyasztók villamosenergia-igénye évenként 4—6 százalékkal növekszik, annak ellenére is, hogy az új tarifa szerint az áram sokkal drágább fűtési mód, mint a gáz. — Pazarolják a budapestiek az áramot? — kérdeztük az energetikusokat. — Sok villanylámpa ég feleslegesen. Amikor a rádióban bemondták, hogy oltsák el a pillanatnyilag szükségtelenül bekapcsolt lámpákat, a központi műszerek mutatói szemlátomást érzékelték. — Az utcán az emberek azt látják, hogy nagy fényerejű, drága higanygőzlámpákat szerelnek mindenhová! Nincs itt ellentmondás? — Az nem pazarlás — mondja Kallós József. — Egy normálégő élettartama általában ezer üzemóra. Tehát évenként háromszor kell cserélni. A higanygőzlámpákat kétévenként. A 125 wattos higanygőzlámpa fényhasznosítása ugyanannyi, mint egy 300 wattos hagyományos izzóé. Mi azt szeretnénk elérni, hogy a következő ötéves terv végére Budapest közvilágítását mindenütt ezek a modern, de olcsóbb lámpák szolgálják. Jó lenne ha a lakásokban és a hivatalokban is gyorsabban terjedne a fénycső, amelynek fényhasznosítása kétszer-háromszor jobb a hagyományos villanykörtéénél. — Bocsásson meg, de ennek drágább az első beszerelése, mint egy közönséges foglalaté. — Ez a különbözet a villanyszámláknál idővel megtérül. Én inkább abban látom a terjedésének akadályát, hogy kevés az ízléses, a mai lakáskultúrának megfelelő fénycsőberendezés. Sokkal drágább csillárokat is megvesznek az emberek. Alkalmazását talán akadályozza az is, hogy nehéz hozzájutni jó alkatrészhez, például megfelelő kondenzátorhoz. Ennek korszerű kifejlesztése megérdemelné a népgazdasági intézkedést is, hiszen rengeteg villamos energiát megtakaríthatnánk. — Honnan lehetne mostanában erre pénzt szerezni? — Ne feledje: 1 kilowatt többletkapacitás megteremtéséhez 10 ezer forint értékű beruházás kell! Az Elektromos Műveknél ezekben a hónapokban a korábbiaknál is több szó esik a takarékosságról, a hatékonyság fokozásáról. Másfél éve kezdődött meg a nem fizikai munka felmérése, elemzése. Meghatározták egyes gazdasági egységek pontos feladatait, összehasonlították hazai és külföldi vállalatok eredményeivel, és a korszerűsítési elképzelések nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy most, 1980-ban, több mint öt százalékkal csökkenteni lehet a létszámot. S ez csak egy kezdődő folyamat. — És mi lesz az ötven-ötven két ember sorsa? — Felajánlunk számukra más, hasznosabb munkakört, a nagyobb teljesítményre képteleneknek azonban felmondunk. A kilépők helyére pedig nem veszünk fel újat. A szerkezetváltoztatásnál a létszámot az üzemvitelre és a hálózatbővítésre koncentráljuk. Csökkentjük a melléktevékenységeket, a könyvkötészetet, a sokszorosítót, a gépjármű-karbantartást, a sporttelepi dolgozók létszámát, s az Transzformátorcsere külterületen üdülőben foglalkoztatottakat a szezon végén mérőszerelésre osztjuk be. Az Elektromos Művek 1980-ban lényegesen kisebb költséggel, de az eddiginél is igényesebben szándékozik dolgozni. Megszűnnek azok a drága rekonstrukciók, amelyekkel azt akarták elérni, hogy egy-egy körzetben 15—20 évig ne kelljen ismét teljes korszerűsítést kezdeni. Megelégszenek az 5—10 éves szakaszokkal. Ha a takarékosság és az árváltozások miatt lassabban nőnének a fogyasztói igények, akkor a hálózat bővítése is kevesebb energiát köt le. Több embert irányíthatnak azokhoz az óriási munkákhoz, amelyek a csepeli, békásmegyeri és a többi lakótelepi építkezéseken várnak az Elektromos Művek szerelőire. S akkor még nem is szóltunk azokról a váratlan feladatokról, amelyek Budán, a hegyvidéken szinte máról holnapra jelentkeznek. Gombamódra szaporodnak a társasházak, de a távlati tervek készítésekor senki sem jelezte: vigyázzatok, ezeken a területeken hamarosan új vezetékek kilométereire, új transzformátorokra és közvilágításra lesz szükség. Ugyanis a koordináció a tervegyeztetés még nem a legtökéletesebb. így alakulnak ki aztán az újabb túlterhelt, majd zárolt körzetek. * Az elektromosságot manapság már olyan természetesnek vesszük, mint a levegőt. Csak akkor döbbenünk rá, hogy mennyire nélkülözhetetlen életünkben, ha nincs közvilágítás, nincs otthon meleg, ha nem szól a rádió és a tévé, ha nem működhetnek a háztartási gépek. Budapest, öt város és 71 község biztonságos áramellátásáért nap mint nap több mint 3400 ember dolgozik. Közösségüket amúgy hétköznapiasan ELMŰ-nek nevezzük, csak ritkán mondjuk ki a teljes, hivatalos nevet: Budapesti Elektromos Művek. (X) 45