Budapest, 1980. (18. évfolyam)

3. szám március - Gergely józsef: „Itt mindíg híd lesz!"

HONISMERET Metszet, 1854 Az immár több mint 130 esztendős Lánchíddal sok tanulmány, cikk és néhány könyv is foglalkozott. Hadd idézzünk fel mégis néhány mozzanatot a híd történetéből, hiszen számunkra a Lánchíd nem egyszerűen a közlekedést segítő, vasláncon függő szerkezet, hanem jelkép, az emberi alkotás és nemzeti törekvéseink jelképe. Palugyay Imre Pest város cs. és kir. tanácsosa 1852-ben így ír az előzményekről: „Az ország két fővárosát egymástól elválasztó Duna folyam feletti közlekedést már a török uralom korszakában is fennállott hajóhíd tartá fenn, de a várnak 1686-dik évben sikerült visszafoglalása után, egész századon át, röpülő híd eszközlé a két város lakosainak egymáshozi juthatását. Az 1767-dik évben, a mai Rudas fördő közelében épített hajóhíd csakhamar az innen elnevezett „Ó-híd utcza" ellenes tájra hozatott fel, melly utcza akkoron Pestnek északfelé legszélsőbb utczája volt. Az 1866-dik évDen azonban ismét feljebb, vagy is a budai ,,Híd vendéglő" s a pesti „Nagyhid utcza" (a mai Deák Ferenc utca) közé vitetett a 222 öl hosszú és 4 öl 6 láb széles, 43 hajón álló híd." Ez a hajóhíd a két város — Pest és A híd 1880-ban „...itt mindig híd/esz!"