Budapest, 1980. (18. évfolyam)

3. szám március - Lázár István: Plakát és plafon

LÁZÁR ISTVÁN Plakát és plafon További adalékok és vita Budapest közterületeiről Csigó László felvételei Kilépek a szerkesztőségből, balra fordulok, a Rákóczi út felé. Néhány lépés és a már régen nem éjjel-nappal nyitva tartó és nem is a Közért Vállalathoz tartozó „éjjel-nappal közért" mellett, a Nagykörút és a Rákóczi út nagyobb költséggelfáradsággal, mint amilyen tetszetősen árkádosított sarkán, a sárgás süttői mészkőlapokkal borított lábazaton ott látom X, Y és Z beatzenekar idétlen plakátjait. Elég jó csirizzel nyalták oda a különféle nyomda- vagy sokszorosító technikával készült lapokat. Köztisztasági brigád lesz a talpán, amelyik majd eltávolítja őket. Ám ha már ilyen hangon kezdem róluk a szót, miért nem nevezem nevén a három zenekart? Már csak azért sem, mert nem e hárommal van bajom. Es nem is mindig beatzenekarokkal. Előfordul ugyanott tánciskola, jógatanfolyam és egyéb is. A tettesek váltakoznak, a tett ugyanaz. Telerondítják a várost a rendes utakat megkerülő és nem az erre szolgáló helyekre rakott reklámokkal, hirdetésekkel. Nem, nem vagyok az olyan város híve, amely ragyog a rendtől, csillog a tisztaságtól — csak éppen lakni nem lehet. De ez a veszély riem fenyeget minket. Budapesten ma lakni, jó közérzettel élni ugyan mind nehezebb — de egyáltalán nem a túlzott, a kínos, a pedáns, a poroszos, az elviselhetetlen rend miatt. Hanem — egyebek közt — a rendetlenség eluralkodása, szüntelen eszkalációja rontja meg a város és a benne folytatható mindennapi élet minőségét. Például: ez a plakátháború. Amely, úgy látom, igen egyoldalú. Egyetlen, erőtlen ellentámadásról tudok. A VII. kerület, amelyben éppen járunk, megpróbált külön, a falak, árkádpillérek lábazatától arasznyira sima táblákat állítani, hogy ezekre kerüljön az, ami nem a Magyar Hirdető szokott reklámplakát-készletéből való, hanem jeles állami-munkásmozgalmi ünnepeket hirdet, hivatalos tudnivalókat tartalmaz, illetve „spontán "jellegű. Az előbbi két kategóriát jórészt sikerült is ezekre áthelyeztetni. A magán- vagy fél-magánhirdetések megrendszabályozhatatlanoknak bizonyultak. Ismétlem: kedvelem azt, ha egy városnak saját, rigorózus szabályokkal el nem színteleníthető arculata van. S ehhez tartozik például az is Budapesten, hogy sokan gépelnek vagy írnak kézzel kis cetliket, ragasztós vignettákat, s ezek révén próbálnak lakást cserélni adni vagy venni, keresni albérletet, nyomozni elveszett kutya és papagáj után stb. Még azt sem tartom bajnak, ha ezek a kishirdetések nemcsak a hirdetőoszlopokra kerülnek oda, hanem körülkerítik a lámpaoszlopokat is. 31