Budapest, 1980. (18. évfolyam)

3. szám március - Dr. Gerle György: A Hunyadoromnál bezárul a kör. . .

Vajon miért nem? Pedig Hunyadorom nemcsak természeti szépségekben gazdag, hanem érdekes műszaki emlékei is vannak. Az egyik egy — az ország feltérképezésének alapjául szolgáló — elsőrendű háromszögelési pont céljára 1881-ben — tehát majd száz esztendeje — állított öntöttvas oszlop, amelyen a rozsdának még a nyomai sem láthatók. (Delhiben áll egy valamivel régebbi rozsdamentes oszlop, de oda a világ minden tájáról zarándokolnak a turisták — megnézni a csodát). A másik „műtárgy" kevésbé nevezetes, ez ugyanis a második világháború idején épült megfigyelő bunker, amelyből egészen Pesthidegkútig el lehetett látni — amíg be nem nőtte a bozót. Az ostrom alatt ebből figyelhette meg az őrszem, hogyan ereszkednek le az Anna-rétről a szovjet csapatok a tündér-hegyi szanatóriumhoz, ahol minden beteg, az egész személyzet — sőt, valamennyi ablak — épségben vészelte át a háborút. A nagyszerű kilátásnak, a hegytetőn élvezhető tökéletes magánynak azonban nem olyan objektív természeti akadályai vannak, mint a Matterhorn megmászása esetében. Egész sor — nagyrészt az „illetékes szervek" tevékenységéből vagy „figyelmetlenségből" — eredő következmény zárja el a világtól ezt a kis paradicsomot. Hogyan s miként? Ennek megértéséhez a helyszínt csak nagyon-nagyon vázlatosan bemutató rajzot készítettem. Kezdjük a bal oldalon. Valamikor ott volt az egész Zugliget „kapuja": az 58-as villamos végállomása, ahol néhány évvel ezelőtt még három sor vaskorlátot kellett építeni a vasárnapi kirándulók tömegének „rendezésére", és ahonnan szakszerűen megépített szerpentinút vezetett fel arra a bizonyos szép virágos tetőre. A villamos közeledtével ez a „kapu" a ter-29