Budapest, 1980. (18. évfolyam)

3. szám március - Dr. Buza Péter: „Szegények, de elégültek vagyunk.

Elfelejtett épületek de elégííltek vagyunk..." dik meg, az ELTE jogi karának épülete helyén álló, egykori négyszintes „nagyseminariumban". Történetünk naptárában az 1850-es esztendőhöz érkeztünk. Az oktatás legfőbb irányítójáról, az osztrák Thun Leo grófról, közoktatásügyi miniszterről elnevezett korszakot a stagnálás jellemzi. Jól illusztrálja ezt a tényt egyetlen adatsor: a bölcsészkar hallgatóinak száma: 1851-ben 4, 1853-ban 7 és 1860-ban is csak 10. Mutschenbacher Alajos bölcsészkari pályafutása ebben a korszakban kezdődik. S 1868-ban, halálával ér véget. „A budapesti királyi telekkönyvi széknek 1877. évi április hó 28-án 3914 sz. alatt kelt végzése következtében, a Budapesten 1876. január 24-én kelt adásvételi szerződés alapján a józsefvárosi 262. és 263. hrszámú ingatlanok özvegy Mutschenbacher Alajosné, dr Mutschenbacher Béla, Alajos és Victor javára egyenlő arányban bekebeleztettek. A pénzelő bérházzá szerényedett „művésznevelde" Táncsics Mihálynak volt majdnem négy évtizeden át dédelgetett tulajdonosi álma — egyetlen vagyontárgya: a Tömő utcai ház a „Józsefváros, 262. és 263. hrszámú ingatlan." S egyben utolsó nagy csalódása is. Házát, mivel képtelen volt törleszteni az építésére felvett hitelt az Első Pesti Takarékpénztár elárverezte. A végzés már Cegléden találta Táncsicsot. S az ingatlant, a „fi-nevelés" és francia nyelvoktatás cseppet sem forradalmi, de szolid polgári bázisán teremtett vagyonka befektetésére, a jeles tanító özvegye és gyermekei vásárolták meg. Három fiuk közül a legidősebb, Victor ismert jogász. A pécsi jogakadémia alapítója és igazgatója. Főleg a kereskedelmi jog kérdéseivel foglalkozik. A legfiatalabb fiú, Alajos, a főváros mérnöki hivatalában dolgozik. Fiatalon, 39 éves korában, halt meg, 1891-ben. A középső testvér, Mutschenbacher Béla, tekintélyes orvosa a fővárosnak. Belgyógyász, sebész, egyik első táplálkozástudományi — diéteti kai —szakkönyvünk szerzője, Lötz Károly háziorvosa. * aki szintén orvos volt. Az Országház lépcsőházát díszítő freskó egy kis részletét — így mondja a családi legenda — apám festette. No persze szigorúan a mester útmutatásai szerint De menjünk át a másik szobába — invitál Tömöry-Mutschenbacher Pál.— Mutatok valamit. Látja? Ezeket a portrékat is Lötz festette. Itt van rajtuk a hitelesítő bélyegző. Négy évvel ezelőtt megnézettük. Az egyiken a nagyapám, a másikon a felesége. Ha Lötz nem tudta fizetni a honoráriumot, festett egy képet. Egyszóval igen jóban voltak. A festő életrajzírója — várjon, itt van valahol a könyv a kezem ügyében.. . Igen-igen, jól emlékeztem: Ybl Ervin a szerző — név szerint is említi. Pár sor. Felolvasom: „1904. szeptember 22-én jöttek haza Tordáról. Mégsem a műtermébe vitték, hanem az Andrássy út 83. szám alatti lakásába, ahol állapota jobbra fordult. Karosszékben ülve, vidáman elbeszélgetett a látogatókkal. Bár háziorvosa, Mutschenbacher Béla, az érverést kielégítőnek találta, délután ismét meglátogatta a mestert. Mikor elment, Lötz váratlanul rosszul lett, fulladozni kezdett. Megpróbálták ágyba fektetni, de itt sem tudott megmaradni.. . Másnap, október 13-án reggel hét órakor, életének 71. évében kiszenvedett. A halotti anyakönyv szívbajt állapított meg a halál okául..." * „Pár szó a főváros közegészségügyi kérdéséhez." Az Országos Széchényi Könyvtár olvasójában kíméletre intve teszik elém az 1882-ben nyomtatott 24 oldalas füzetecskét. Címlapja félig elszakadva, éppen csak olvasható rajta a szerző, Mutschenbacher Béla neve. Alatta a szerény önminősítés: „budapesti gyakorló orvos." Röpirat arról, mit kellene tenni a város emberének egészségéért: ,,A főváros lakosai túlnyomó nagy részénél a rossz táplálkozás és ruházkodás mellett a rossz lakásviszonyok azok, amelyek annak nagy halandóságát előidézik... A legegészségtelenebb túltömött lakásokban, nagyobb részt a föld alatt, nedves, sötét és bűzhödt pincékben laknak. Gyermekeik satnyák, betegesek, otthonaik a járvány melegágyai. . Elsősorban ezen szegény sorsúak sanyarú helyzetének javítása hozhatja a főváros közegészségügyének fejlődését. De nemhogy fogyna, inkább nő a pincelakások száma. A Lipótvárosban, a Teréz-, józsef- és Ferencvárosban harmincezret találunk! ... Okkal mondhatjuk, jelenlegi közegészségügyi helyzetünk forrása a szegénység.. . Elismerem, mindezzel semmi újat nem mondtam... De megkérdezem: tehetnénk-e többet, mint eddig tettünk? Én azt gondolom: igen! S hogy minden apró lépés e tárgyban a legrosszabb esetben is érdemes lépés. Remedium anceps melius quam nulum..." „Bizonytalan orvosság, de jobb, mint a semmi..." A citátum teljes joggal vonatkoztatható az akkori orvostudományra is. A XIX. századi Európa életében olyan szerepet játszott az ázsiai kolera — az „epemirigy" —, mint a középkorban a pestisek. Az első nagyobb járvány az 1830-as években pusztított, és a század végéig még ötször aratott — A nagyapám is érdeklődött a festészet iránt. De még inkább az apám, A József Ipartanoda tervezett — és soha fel nem épült — épülete a mai Martinelli téren