Budapest, 1980. (18. évfolyam)

3. szám március - Gondozottak és gondozók az Erzsébetvárosban

kesek pedig már az érettségire készülnek. A gyerekek általában kettesével látogatnak egy öreget, s pontosan vezetik a gondozási naplókat. — Éppen most kaptunk egy idős vak házaspárt valaki helyett: Takács Mária és Máthé Ferencné szakmai tanárok még ma kijelölik a gondozóikat, s természetesen, ők ellenőrzik a munkát, s ők tartják a kapcsolatot a tanácscsal. És a fizetség? — November 7. alkalmából valamennyi gondozónk kapott egy tanítási szabadnapot. Harmati Csilla és Kertész Gizella padtársak a lll/h-ban, szakiskolások, ami azt jelenti, hogy év végén ,,csak" rendelőintézeti asszisztensi és ápolónői okleveleket kapnak, aztán majd munka közben megszerzik az érettségit is. Ha újra összefutnék valahol velük, nem tudnám megkülönböztetni őket egymástól. Szőkék, nyúlánkak, s elmondhatatlanul tiszta tekintetűek. 1979 elejétől közösen gondozzák Etus nénit, akinek sorsát, egészségi állapotát egy szociológiai érdeklődésű orvos sem mondaná fel különbül. íme, a kórtörténetekből ritkán kiolvasható anamnézis: „Özvegy Kaczkó Jánosné (Cserhát u. 20.) 73 éves. Első férje és fia tüdővérzésben halt meg. Jó ideje annak is, hogy a második férjét utolsó útjára elkísérte. Földszinten lakik, két és félszer öt méteres szobában. Rekamié, kétajtós szekrény, asztal, két éjjeliszekrény, két szék a berendezés, ablak csak az ajtón van. Hősugárzóval fűt, ami éppen most romlott el. WC az első emeleten van. Etus néni szívbeteg, s emellett cukros, keringési zavarai vannak, a lába nagyon ödémás, két bottal jár. Kevéssel több, mint 1000 forint a nyugdíja, a vendéglátóiparban dolgozott: raktárban, felszolgálóként. Sokat ktll beszélgetni vele, egyszer ő mondja el az életét, másszor mi a miénket. Kitakarítunk, úgy, ahogy ő szereti. Az ablakot ecetes vízzel kell megpucolni, a bútort, csillárt,' képeket (csendélet, családi kép) száraz ruhával letörölni. Aztán jöhet a beszélgetés, annál is inkább, mert a doktornő, ha nagy ritkán látja, nem túl kedves hozzá. Legfeljebb az udvarra megy ki, ott tartja egy nem is tudjuk milyen hűtőszekrényben, amelyik már régen nem látott jeget, az élelmiszereket, amelyeket a szomszédasszonya vásárol meg. Ha nem vagyunk ott, az öreg rádióját hallgatja, vagy kölcsönkapott német újságokat olvasgat. Tündéri néni, kicsit fáj a szívünk, hogy hamarosan két másodikos veszi át a gondozását tőlünk. De azért elhatároztuk, hogy felnőttként is havonta legalább egyszer meglátogatjuk." * — ,,Hazánkban szinte minden állampolgár részére biztosítunk szervezett érdekvédelmet. Szülés előtt védjük a terhest, aztán a gyereket — és így tovább. A nyugdíjazással azonban a dolgozók többségének megszűnik a szakszervezeti tagsága és egyúttal az érdekvédelme is. így a társadalom perifériájára kerülnek emberek, erősítve bennük az eltartottság, a feleslegesség érzetét." Budapest legöregebb kerületében sikerült kitalálni s meghonosítani valamit, ami mint holmi pótszív, ébren tartja, felerősíti még a legpislákolóbb életekben is a közösséghez tartozás rangot adó illúzióját. 15