Budapest, 1979. (17. évfolyam)

2. szám február - Dr. Ságvári Ágnes: Helsinki

Imponáló az intézet által készített célgépek széles skálája: — elektronsugaras hegesztő (táras adagolással); — elektronsugaras gőzölő (különösen tisztaságigényes feladatokhoz); — fotóreziszt lakkfelvivő centrifuga; — vékonyréteg áramkört szerelő gépsor; — vastagréteg áramkört gyártó gépsor; — mikroáramkör-tokozó gép; — lamináris box rendszerek; — értékbeállító automata; — optikai kicsinyítő pad; — szitanyomó berendezés. Különösen az első tétel figyelemreméltó a kutatómunka hatékonysága szempontjából. Az elektronsugárral történő hegesztést ugyanis a híradástechnikai és a műszeripar különösen igényes alkatrészeinek hegesztéséhez használják világszerte. A KGST keretében folyó együttműködés tette lehetővé, hogy az intézet dolgozói találkozzanak azokkal a gépészmérnökökkel, akik új gépek létrehozásán fáradoznak, hogy a textilipar termelékenységét növeljék. A rajzasztalon kitűnően megoldott gyorsműködésű szövőgép gyakorlati megvalósításához volt szükség az intézetben kidolgozott elektronsugaras hegesztőberendezésre, amelynek segítségével gyárthatóvá vált az új szövőgép lelke, a mikrovetélő. Az alapvetően hazai kutatási feladatok megoldására létrehozott Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet rangot, elismerést vívott ki magának a közép-európai piacon. Különös jelentősége van az intézetnél az exportnak. Az elektronikai alkatrészek technológiai kutatásához kapcsolódó célgép- és műszer-fejlesztésnek a hazai piac nem elég. Igen kevés tapasztalathoz jutnak ugyanis az intézet szakemberei, ha csak két-három hazai alkatrészgyártó vállalat részére készítenek néhány egyedi gépet. Ilyen értelemben az említett két-három hazai elektronikai alkatrészgyártó vállalat számára is előnyös, ha több megrendelő megbízásait teljesíti az intézet. A bel- és külföldre szállított berendezések a Budapesti Nemzetközi Vásáron és a Lipcsei Vásáron elismerést, vásári díjat kaptak. Ugyanakkor a kutató-fejlesztő szakemberek széles körű tapasztalathoz jutottak a külföldön történő üzembe helyezések során: az övéktől eltérő berendezéseket is láthattak azokban az üzemekben, ahol a maguk készítette gépeket felszerelték. Mi a technológia? A magyar műszaki nyelvben a fentiekben már sokszor előfordult technológia alatt elsősorban a termelési folyamat felépítéséhez szükséges műszaki ismeretek összességét értjük. Néhány évvel ezelőtt, a gazdaság extenzív fejlődési szakaszában az volt a fő cél, hogy kielégítsük a belföldi szükségleteket és kihasználjuk a külföldi piacokon adódó lehetőségeket. A jelenlegi intenzív fejlődési szakaszban már fontos az is, hogy termékeinket milyen munka- és anyagfelhasználással, tehát mekkora költséggel állítjuk elő. így a technológia a műszaki fejlesztés kulcskérdésévé vált. Műszaki oldalról vizsgálva a kérdést, lehetségesnek tűnik korszerű terméket nagy részben korszerűtlen technológiával előállítani, ha néhány kényesebb részfolyamatot már korszerűen végeznek el, de így az önköltség nagyon magas lesz. Ha azonban a műszaki szempont mellett figyelembe vesszük a gazdaságit is, vagyis az önköltséget, akkor kiderül, hogy „minden piacon versenyképes" terméket csak a versenytársakéval azonos vagy magasabb színvonalú technológiával lehet gazdaságosan előállítani. Ismeretes, hogy a kutatók, üzemi szakemberek tanulmányaik és szakmai tapasztalataik alapján sok feladatot maguk megoldanak, de törekedni kell a legújabb technológiák megismerésére. Ennek módja a külföldi technológia átvétele, megvásárlása. Nyilvánvaló, hogy amit megvásárlásra felajánlanak, azoknak újdonságértéke kisebb, mint a bevezetésre először kerülő eredményeké. Tehát a műszaki fejlesztést csak technológia vásárlással biztosítani annyit jelentene, mint állandó elmaradást tervezni, sőt a műszaki fejlődéshez szükséges szellemi hátteret elsorvasztani. Mindezeket figyelembe véve a Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet tevékenységének alapja továbbra is az elektronikai alkatrészek technológiájának fejlesztése. Ebben a modern iparágban a kutatás is mo-