Budapest, 1979. (17. évfolyam)

2. szám február - Dr. Ságvári Ágnes: Helsinki

A Szenátus tér, középütt a Székesegyház, balra az Egyetemi Könyvtár épülete. F. Liewendahl litográfiája 19. sz. végi fa lakóházak a város szélén Az Esplanade-park, a háttérben neoreneszánsz házak Schopper Tibor reprodukciói rosrészeket; rekonstruálni a kulturális és történelmi szempontból értékes önálló épületeket. Helsinki felhatalmazást nyert arra, hogy az ország egész területén védje és gondozza az arra érdemes műemlékeket. A finnek példamutató módon oldották meg a főváros és a régiók műemléki szakembereinek együttműködését. A regionális tervezésben az állam közvetlenül, ill. a különböző együttműködési szerveken keresztül vesz részt. Ilyenek a Helsinki Regionális Tervező Társaság, Helsinki Főváros Együttműködési Tanácsa, az Együttműködési Hivatal és a Helsinki Főváros Közlekedési Tervező Intézete. A jelentős építészeti korszakok közül Helsinkiben sorrendben első a barokk. A XVIII. században barokk stílusú és szerkezetű városterv készült, svéd befolyásra. Ennek nyomát 10 középület őrizte meg és a város négy részre bontható szerkezete, amelyben az úthálózat a központi térben fut össze. A XIX. században lett uralkodó a klasszicista stílus, Ehrenström és Engel révén. Kereskedővárosi funkciójából következően e században fokozatosan nőtt a gazdasági épületek jelentősége. Formanyelvüket ezek a klasszicizmusban találták meg. Ez a korszak döntő jelentőségű a későbbi várostervezésben, hiszen e múlt századvégi terven alapszik a mai Helsinki utcahálózata. A múlt század közepén a klasszicizmus hanyatlásnak indult, s előbb biedermeier, majd neogót és neoreneszánsz stílusban építkeztek. A századfordulón az építkezési kedv páratlanul megnőtt, s ennek nyomán a városközpont rohamosan átalakult. Ahogy Brüsszelben, földrajzi helyzetétől függetlenül is, a Grande Place a város szíve, úgy jelképezi Helsinkit a 100X170 méteres Szenátus tér, amely immár 160 éve uralja a várost! A levéltári források Mint sorozatunk előző cikkében láttuk, Brüszszelben a városi önkormányzat erejének és igazgatási kontinuitásának beszédes bizonyítékaként a XVII. századtól ugyanaz a hivatal őrzi a városépítés, rendezés és tervezés minden adatát. Helsinkiben az időről-időre változó hatalmi szervek és intézmények töredékes levéltári fondjaival találkozunk. A Városi Levéltár őrzi az összes helyhatósági hivatal 1709—1950 között keletkezett iratát, amelynek korai korszakából származó része az ismétlődő tűzvészek és háborús pusztítások következtében megsemmisült, csak 1725-től kezdve van meg folyamatosan. Az Állami Levéltárban találjuk az épülettervek és térképek többségét. (Az épülettervek túlnyomó része mikrofilmezett.) Itt vannak a város közigazgatás jegyzőkönyvei 1709—1913-ig, az Ingatlanhivatal telekkönyvei 1700—1900-ig, a pénzügyi hivatal számláinak 156 kötete a XVIII—XIX. századból. Jelentősek a magángyűjtemények, mint például a XIX. századi Engel gyűjtemény. A svéd és a szovjet levéltárakban található Finnország történelmére vonatkozó legfontosabb iratokat pedig mikrofilmre vették a finn Állami Levéltár számára. 41