Budapest, 1979. (17. évfolyam)
2. szám február - Antal Anikó: A „rettegett” KÖJÁL
negyed, külön lakóváros, nyomasztó gonddal nehezedik a lakosság egészségéért, a környezetvédelemért felelős budapesti szakemberekre. De nemcsak emiatt fáj a fejük! Itt vannak a rendszeresen újra termelődő konfliktusok — például a ferihegyi zaj miatt. A KÖJÁL vétót emelt a fel-leszálló pálya alá tervezett állami lakótelep építése ellen. Csakhogy ez a vétó a szakvéleményt adó hatóság szava volt, amelyet miniszteriális ,,nem"-nek kellett volna megerősítenie — ám mind a főhatóság (egészségügy), mind a szaktárca (Építésügyi- és Városfejlesztési Minisztérium) megadta a kivitelezési engedélyt, tekintettel a repülőtér fejlesztési programjára, amelyben egy második felszálló pálya megépítése szerepel. Ha ez az új pálya elkészül, elterelődik a forgalom s vele a zaj is a lakótelepiek feje fölül. Igen ám, csakhogy amíg a „zajmentesítő" működni kezd, eltelik néhány év. S addig is azokban az igen-nagyon hangos házakban élnek gyerekek, öregek, munkától fáradt, pihenni vágyó felnőttek. „Speciális szigetelést, zajvédelmet!" — hangzott a „rettegett" szava és hatósági szakvéleménye — de úgy látszik, szavuk pusztába kiáltott szó maradt. Nyugtalanítóan hasonló ügy dagadozik az új szemétégető körzetében: a védőtávolságon belül, abban a zónában, ahol az esetleg bekövetkező bajok miatt már tervbe vették a meglevő családi házak szanálását, új lakótelep építését tervezik. — Erélytelen döntéseket hoz a KÖJÁL? A fenti példák ezt a látszatot keltik ... — Sokszor mondunk „nem"et, de csak néhány területen van fellebbezhetetlen ítéletünk, például az ivóvíz minőségvédelmében, a köztisztasági előírások betartásában. Szinte minden egyéb negatív döntésünk — például üzemépítésnél, lakótelepek kijelölésénél — másodfokra s még tovább kerül, kedvezőbb válasz reményében. Legtöbbször sikerrel. Ezért nehéz lefognunk azoknak a kezét, akik az amúgy is kevéske zöldterületet pusztítják, s ültetnek betonházakat a fenyők és a gyep helyére ... Szerencsére a kompromisszumok nem keserítik meg végleg a KÖJÁL szájaízét. A Bartók Béla zeneiskola például könyvtárat akart építeni, de a paragrafus szerint nem kaphatott volna rá engedélyt, mert területének 80 százaléka már be van építve. Bármilyen fejlesztés csak a játszóudvar rovására történhetett volna. S történt is, de úgy, hogy a gyerekek testmozgási lehetősége nem csökkent lényegesen: megnyitották a zárt folyosókat, s egy órával növelték az órarendben a testnevelésre fordított időt. Ezért kapta meg másodfokon az építési engedélyt az iskola. A településegészségügy csak egyike a KÖJÁL szerteágazó tevékenységi körének. A fővárosban 22 ezer objektum áll folyamatos ellenőrzés alatt. Évente másfél millió vizsgálatot végeznek el központi laboratóriumaikban, közel 7000-et a helyszínen — nem beszélve a kerületi kirendeltségek százezernyi vizsgálatáról. Az crzővigyázó-intézkedő szerep a közegészségügyi ellenőrökre hárul, s a mögöttük álló laboratóriumi, technikai bázisra. Ki gondolná, hogy egy játszótér megépítésekor a KÖJÁL szakembere már akkor színre lép, amikor a tervek még el sem készültek? Meghatározott számú lakáshoz kötelező játszóteret létesíteni — semmilyen takarékossági indokra hivatkozva nem hagyhatják ki a beruházási programból. Aztán azt vizsgálja a KÖJÁL: kielégíti-e az igényeket, a felszerelése megfelelő-e? Nem balesetveszélyes-e? S ki gondolná, hogy a világon talán elsőként, éppen a magyar KÖJÁL jóvoltából, lángszóróval fertőtleníti k-tisztítják a homokozokat, hogy bakteriológiai fertőzés ne károsítsa a kicsik egészségét... A KÖJÁL-orvos a megelőzőgyógyító munka speciális területén tevékenykedik: akkor állja útját a betegségnek, amikor az még nincs. Nem túlzás azt állítani, hogy egy-egy preventív intézkedésével képes annyi emberen segíteni, mint amennyi beteget egy klinikus egész életén át meggyógyít. Csak egyetlen példát ennek igazolására: a budapestiek ivóvízellátása régi probléma; több vízre lenne szükség. Fölfedezték, hogy egy bizonyos műanyag szűrő közbeiktatásával többszörös vízhozam érhető el. A KÖJÁL mint az ivóvízminőség felelőse azt mondta: jó-jó, de előbb vizsgáljuk csak meg alaposan azt a csoda-műanyagot, elvégre 2 millió ember issza majd az általa szűrt vizet. Aztán kiderült a műanyag daganatkeltő hatása. Ekkor született az a törvény, hogy minden, az ivóvízzel érintkező új anyagot csak KÖJÁL-engedéllyel lehet a használatba bevezetni. Ugyanez a paragrafus-család írja elő az élelmiszerekkel érintkező csomagolóanyagok kötelező vizsgálatát, a kozmetikai szerek, a gyerekjátékok ellenőrzését . .. Legközvetlenebbül az élelmezésügyi szolgálat ténykedésével találkozik a lakosság. Közreműködésük révén a régóta jogerős élelmiszertörvény utasítását — például a kenyér teljes csomagolásáról — egyre több üzletben hajtják végre. Igaz, ez olykor a boltvezető zsebpénzébe kerül... Mert, ha például azért „nincs" papír a kenyérhez, mert kifizetődőbb gazdagon „alábélelni" a téliszalámit vele, bizony nem marad el a büntetés. S az már igazán nem a KÖJÁL ellenőrein múlik, hogy még mindig sok helyen tenyérnyi sajtcédula a kenyér ruhája. Kevés a papír — kevés az ellenőr is. A fővárosban 12 ezer élelmezési egységet kell menetrendszerűen ellenőrizniük. Az élelmezés-egészségügy munkatársai — kerületenként 1—1 higiénikus, 2—3 ellenőr, a központban 5 orvos, 7 ellenőr — beleszólási jogot kaptak: a fal tisztaságától, a személyzeti mosdó állapotától a főzési technológia betartásáig; a hűtőlánc „épségétől" az étlapválasztékig egy sor egészségügyi szempontból fontos döntésbe. S hogy mi közük — mondjuk — az étlapválasztékhoz? Ha kicsi a hely, s nem garantált az ételmegóvás, a választék szűkítésére szólítják fel a vendéglátót. Hogy ez olyan jog, amelyet pro vagy kontra alkalmazhatnak, akár szubjektív indítékok kiszolgálására is? Érte már ilyen vád őket. Csakhogy a KÖJÁL esetleges túlkapásait éppúgy számon kéri a bíróság, mint esetleges mulasztásait. Az indokolatlan tilalom kártérítést vonhat maga után. Peres ügy lett például abból a krémesmérgezésből is, amikor kétezer tojást megsemmisíttetett a KÖJÁL-ellenőr. A cukrászüzem perelt: lehetett volna fertőtleníteni a tojásokat, fölösleges károkozás volt a megsemmisítésük. A bírói döntés: az egészségügyi ellenőr nem vállalhatta egy újabb mérgezés kockázatát. .. Az osztályvezető főorvos, dr. Énekes Béláné mondja: — Itt nincs „hálapénz", itt még egy marék köménymagot sem lehet elfogadni. Hiszen az elvtelen engedmény emberéletbe kerülhet. S ha nem is ez a tét: a higiénikus kultúra alapnormáiból nem engedhetünk. Jött egyszer egy tsz-elnök — borozót akartak nyitni egy alkalmatlan pincehelyiségben —, nagyot köszönt és megkérdezte: — Elég húsz? Nem értettem a kérdést — ő félreértette hallgatásom, s tovább licitált: — Harminc?. . . Legyen negyven ! Akkor megértettem . . . Jegyzőkönyv lett belőle és nagy bocsánatkérések — de borozó, az nem. Nehéz lenne a KÖJÁL tevékenységi körét teljesen feltérképezni. Címszavakban csupán a többi, nem kevésbé fontos, eddig nem említett területről: munkaegészségügy, egészségügyi felvilágosítás, sugáregészségügy, járványügy, kórházhigiénia, előzetes és folyamatos közegészségügyi, járványügyi tevékenység, fertőtlenítés... A KÖJÁL munkájának 95 százaléka helyzetfeltárás, elemzés, javaslattétel, szakvélemény. S ezekhez olyan korszerű felszerelésekkel rendelkezik, mint például a levegőszennyezettséget mérő monitorhálózat, amelynek adatait komputer dolgozza fel; vagy a Váci úti központban működő sugárzásmérő készülék, amellyel a világ bármely részén végzett atomrobbantás észlelhető. Tény azonban — s ezen vajmi keveset lehet szépíteni —, hogy bár tekintélyük, szakvéleményük súlya egyre nő, döntéseik ellen még mindig nem egy fórumon orvoslást kereshetnek — és találnak — azok, akik valamilyen hasznos cél érdekében és ideig-óráig ugyan, de károsítják természeti környezetünket. 17