Budapest, 1979. (17. évfolyam)

2. szám február - A címlapon: Az Operaház. Részlet. Csigó László felvétele

i második variáns megtartja a régi házat (Lakóterv, Pennerné) jén, mikor az Engels tér és a Bajcsy-Zsilinszkv út közötti telektömbön lebontott épületek hatalmas pincegödrét, kellő előrelátás hiányában feltöltötték, és ezzel a kétszintes parkolóhely létesítésének önként adódott lehetőségét érthetetlen módon kihasználatlanul hagyták. A belváros forgalmi problémái természetesen nem csupán az új szállodák " építésével kapcsolatban merülnek fel. A gyalogos- és a járműforgalom elkülönítése, sétáló utcák nyitása, az utak áteresztőképességének a bővítése városszerte is, de itt fokozottan nehéz feladatok elé állítják a tervezőket. Ezek közül mint legidőszerűbb követelményt elsősorban kettőt kell megemlítenünk. Az első a szinte tarthatatlanul leszűkített Fehérhajó utca rövid szakaszának a kiszélesítése az OMFB-székház mögött, a parkológarázs kihajtója előtt. A másik: megfelelő biztonságos gyalogos közlekedés lehetőségének a megteremtése a Kossuth Lajos utcai üzletek és kirakatok előtt tolongó vásárló-sétáló közönség számára. Gyakorlatilag mindkettő megoldható az utca északi oldalának árkádosításával. Az előbbi már ma, hiszen az érintett épület földszintjének utcai traktusa csaknem teljes hosszában üresen áll. Az utóbbi pedig a későbbiekben szakaszonként, azzal az előrelátással, hogy itt legalább a jövőben ne létesüljön olyan költséges üzlet- és portálépítés, mint például a közelmúltban, már ennek a szándéknak az ismeretében, a Városház utca sarkán álló KERAVILL-bolt esetében, mely azután mint felesleges adottság, újabb késleltetőjévé válik az árkádosításnak. Befejezésül érdemes még egy, már a megvalósulás küszöbén álló létesítményről szólnunk, mely ebben az esetben megint nem csupán a Belvárost érintő, hanem az egész várost érdeklő kulturális intézmény lesz. A Klotild-palotában, a Díjbeszedő Vállalat volt helyiségeiben ugyanis hamarosan megindul a Fővárosi Tanács háromszintes kiállitó termének építése. Itt részben állandó kiállítás (Budapest Általános Városrendezési Terve), részben aktuális témák (lakásépítés, közlekedéshálózat, közműfejlesztés, műemlékvédelem, jelentősebb tervpályázatok stb.) kapcsán megismerkedhet majd a főváros népe és az itt járó vendég a város múltjával, jelenével, jövőjével. A kiállító teremnek, e maga nemében egyedülálló létesítménynek a mondanivalóját még teljesebb értékűvé tehetné, ha a közelben létesítendő, megfelelő pavilonban a Fővárosnak azt az i :500-as léptékű, 10x18 m méretű modelljét is be lehetne mutatni, mely ma a Nemzeti Galéria kupolatermében van elhelyezve. Hiszen akkor éppen a kiállító terem szomszédságában, az egész város kicsinyített, élethű másán, plasztikusan tárulna a néző elé mindaz, amit a valóságban csak részletekre bontva láthat. * Az elmondottak nem sorolják fel teendőinket a teljesség igényével. Szándékunk ezúttal nem is volt egyéb, mint hogy rávilágítsunk a Belvárosunkkal kapcsolatos legidőszerűbb feladatokra. Féltő figyelmünk azonban a jövőben sem lankadhat. Már csak azért sem, mert a fejlődés megállíthatatlan, és a ma megvalósult terv holnap új gondolatokat szül, új követelmények elé állít bennünket könyörtelenül. S bár nekünk — mint nem is egy itt bemutatott példán láthattuk — előbb még önmagunkat is utol kell érnünk, tekintetünket már most a jövőbe kell vetnünk. Miközben tehát még a tegnap elmulasztottakat igyekszünk pótolni, valójában már a holnapután feladataira kell felkészülnünk. Reméljük, lesz alkalmunk még e hasábokon azokról is bővebben szólni.