Budapest, 1979. (17. évfolyam)

12. szám december - A címlapon: A városligeti Műjégpályán Csigó László felvétele

— Minden állampolgár jogos igénye, hogy a nap bármely szakában mindenütt — az utcán, a szórakozóhelyen, az otthonában — biztonságban érezze magát. Fővárosunkban megvannak-e ehhez a feltételek? — E biztonságérzethez feltétlenül szükséges, hogy rendőreink ott és akkor teljesítsenek szolgálatot, ahol és amikor szükség van rájuk, ahol és amikor a bűntetteket megelőzhetik, a bűncselekményeket és a szabálysértéseket megakadályozhatják. Nem szükséges senki előtt bizonygatnom, hogy az egyenruhás rendőr jelenléte a közterületen a becsületes emberek számára önmagában is megnyugtató. Mindenkori törekvésünk, hogy növekedjen a közterületi szolgálatba vezényelt rendőrök száma és tevékenységük hatása. 1975-ben kialakítottuk a közlekedésrendészeti, majd annak tapasztalataira alapozva a közrendvédelmi járőrkörzeteket. Megszervezésükkel azt is elértük, hogy a bűnügyileg kritikus területeket rendszeres rendőri ellenőrzés alatt tartjuk. — Úgy véljük, hogy az újból megszervezett körzetmegbizotti hálózat részben ezt a célt szolgálja, növeli a lakosság biztonságérzetét. Ezenkívül mi indokolja a rendszer újbóli kiépítését? — Fővárosunkban a körzetmegbízotti rendszert 1971-ben megszüntettük. Ez az intézkedés annak idején célszerűnek látszott, hiszen a BRFK ügyeleti rendszerének korszerűsítésével, hírrendszerének tökéletesítésével, gépjárműparkunk fejlesztésével lehetőség nyílt arra, hogy rendőreink a bejelentéstől vagy a riasztástól számított 5—10 percen belül a főváros bármelyik pontján megjelenhessenek. — Az eltelt időszak tapasztalatai azt bizonyították, hogy a körzetmegbízotti rendszer megszüntetésével a rendőrség és a lakosság közvetlen kapcsolatáról, mi több, a bűnmegelőzés egy hatékony formájáról mondtunk le. El kellett fogadnunk a lakosságnak azt az igényét, hogy legyen a lakókörzetben egy személy szerint ismert rendőr, ,,a mi rendőrünk", akitől esetenként közvetlen segítséget kaphat. Terveink szerint 1980 végéig — a főváros politikai körzeteihez igazodva — 260 körzet meg bízottat állítunk be. Jelenleg már 160 teljesít szolgálatot, munkájukról kedvezőek a tapasztalataink, a lakosság megelégedéssel fogadta őket. — Az elmúlt években mind szakszerűbbé, kulturáltabbá váltak a rendőri intézkedések. — Rendőreinknek egyetlen jogsértő magatartást sem szabad figyelmen kívül hagyniuk. Ugyanakkor megfelelő differenciáltsággal intézkednek minden esetben. A kisebb súlyú szabályszegéseknél figyelmeztetéssel, helyszíni bírságolással zárják le az ügyet, csak súlyosabb jogsértések esetén kell feljelentéssel élniük. E törekvésünk érvényre jutását támasztja alá az a tény, hogy míg a szabálysértési feljelentések száma évi 90 ezer körül van, addig a helyszíni bírságolások az 1974. évi 135 ezerrel szemben 1978-ban már meghaladták a 180 ezret. — Sajnálatos, hogy a lakosság még mindig nem ítéli el elég határozottan a társadalmi tulajdon rongálóit, fosztogatóit, nem lép fel ellenük nyíltan. Pedig nagy károkat okoznak a telefonok, a vasúti szerelvények, a parkok és a közvilágítás rongálói, s bár e cselekményeket a nyilvánosság előtt követik el, a tettesek megfékezésére, a rendőrség tájékoztatására nemigen vállalkozik senki. — Az elmúlt években — összhangban a főváros általános rendjének, közbiztonságának és tisztaságának javítására készített komplex munkatervvel — több jelentős intézkedést tettünk. A jogsértések megelőzése és felderítése, a bűnözők kiszűrése aktivitásának csökkenése érdekében rendszeresen tartottunk az egész fővárost, illetve egyes kerületeit átfogó bűnügyi, idegenforgalmi, ifjúságvédelmi akciókat, ellenőrzéseket, razziákat. Számos esetben az illetékes kerületi tanácsokkal karöltve léptünk fel a szabálysértőkkel szemben. Úgy érezzük, hogy a közterületek rendjének biztosításában, a köztisztasági helyzet javításában még sok közös tennivalónk van a tanácsi szervekkel. Ennek ellenére az említett szervek az elmúlt időszakban tanúsított együttműködési készsége a jövőre nézve is biztosítékot nyújt. — A fővárosi közlekedés mindennapos ,,látványossága" a közlekedés biztonságát veszélyeztető torlódás, a csúcsforgalmi dugó. Milyen szerepet vállalnak a rend őrei a közlekedési gondok enyhítésében? — A közúti forgalomban részt vevő gépkocsik száma a fővárosban — legfrissebb adataink szerint — meghaladja a 340 ezret. A növekedési ütem évi 5—10 százalékos. Az évente hazánkba érkező közel négymillió gépjármű nagy része Budapesten is megfordul. A nagyarányú útrekonstrukciók, metróépítkezések, a Duna-hidak felújítási munkálatai az elmúlt időszakban jobbára még inkább akadályozták a folyamatos közlekedést. A tömegközlekedés fejlesztése, a forgalmi rend változtatására irányuló és a parkolási nehézségek csökkentésére tett intézkedések is kezdeti lépések: enyhítették, de nem oldották meg a főváros közlekedési gondjait. — Tevékenységünk mindenekelőtt a közlekedés folyamatosságának és zavartalanságának biztosítására irányul. A torlódások megszüntetése érdekében naponta átlag száz esetben kerül sor rendőri beavatkozásra. Ugyanakkor Budapest összes fő-, valamint jelentősebb mellékútvonalain meghatároztuk a legveszélyesebb csomópontokat, és ennek figyelembevételével sűrítettük ellenőrzéseinket. A közlekedés biztonsága fővárosunkban kielégítő, különösen, ha a sérüléses közúti közlekedési balesetek alakulásából indulunk ki. Ez ugyanis meghatározó. Az 1973. évi 5170 sérüléses közúti balesettel szemben az elmúlt évben 4852 fordult elő, és 6650-ről 6076-ra mérséklődött a balesetek sérültjeinek a száma. A halálos balesetek száma azonban évek óta változatlanul 200 felett van. Nem csökkennek a gyermekbalesetek sem. A közúti közlekedési baleseteknek mintegy 65 százalékát a gépjárművezetők okozták. Ugyanakkor az elmúlt években mind jellemzőbb a gyalogosok figyelmetlensége is. — A közlekedéssel kapcsolatos gondjainknak van egy másik vetülete is: a motorizáció robbanásszerű fejlődésével nem tartott lépést a közlekedési morál. Csak példaként említem, hogy nagyarányú és sajnálatos módon emelkedik az ittas állapotban való járművezetés. Közlekedésrendészetünk évente mintegy 9—10 ezer alkoholszondás ellenőrzést végez. A tapasztalat az, hogy minden ötödik megszondázott járművezető ittasan közlekedett. A személyi sérüléssel járó közlekedési balesetek közül minden huszonegyediket ittas vezető, minden ötödiket ittas gyalogos okozta. Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a bűnözők gépjárművet használnak cselekményük elkövetéséhez. A nagy értéket képviselő gépkocsik az utcán állnak jóformán teljesen őrizetlenül. A magánszemélyek sérelmére elkövetett lopásoknak közel 35 százalékát a gépjárművekkel kapcsolatos bűntettek teszik ki, mint amilyen például a gépkocsifeltörés, különböző alkatrészek és tartozékok leszerelése, nem utolsósorban a gépkocsi eltulajdonítása. Az autó, a motor az elmúlt években a bűnözés eszköze lett. — A lakosság azonban nemcsak bűnelkövetőként vagy sértettként került kapcsolatba a rendőrséggel, hanem — mind többen és mind gyakrabban — ügyfélként is. — Valóban így van. A nemzetközi turizmus nagyarányú növekedésével, állampolgáraink utazási kedvének emelkedésével együtt megnőtt igazgatásrendészeti munkánk is. Az elmúlt évben az elbírált útlevélkérelmek száma meghaladta a félmilliót. Az ügyintézés korszerűsítését szolgálta többek között, hogy 1979. május 1-től bevezetésre került az európai szocialista országokba érvényes, többszöri kiutazásra jogosító engedély. A BRFK igazgatásrendészeti szervei csupán az elmúlt évben kb. egymillió állampolgár ügyes-bajos dolgában jártak el, azaz a főváros lakosságának csaknem a felével kerültek kapcsolatba valamilyen formában. — Annak tudatában, hogy a lakosság ügyeinek gyors, kulturált intézése fontos politikai kérdés — amely a rendőrségről alkotott véleményt is jelentősen befolyásolja —, a magunk részéről igyekszünk a feladatunkat kifogástalanul elvégezni. Igaz, keveset beszélünk arról, hogy a rendőri munka nehéz közszolgálat, hogy az átlagosnál nagyobb terhekkel, kötöttségekkel, követelményekkel jár, s hogy rendőreinknek sokszor veszélyhelyzetben kell dolgozniuk és helytállniuk. Ám ez természetes, hiszen a lakosságot elsősorban a közrend, a közbiztonság fenntartására, elősegítésére irányuló munkánk érdekli. — A fővárosban uralkodó rend, biztonság közös ügyünk. Megteremtésében, fenntartásában a rendőri szerveknek jelentős, de nem kizárólagos szerepük van. Ahhoz, hogy munkánk továbbra is eredményes legyen, széles társadalmi összefogásra, a lakosság aktív közreműködésére is szükség van. 4