Budapest, 1979. (17. évfolyam)

11. szám november - Frank János: A látvány átalakulása

Egy motívum útja, 200x210 cm, hesszián, kender, gyapjú, hímzett-varrott, 1978 Szuvenír, 1100x23 cm, juta, lenvászon, 1979 újabb meglepetéssel is szolgálni. Ez a művész a sok itthoni és külföldi siker után sem fáradt el, — kamatostul visszatérülő — szorgalma sem csökkent. Ötletekben kimeríthetetlen, s ami ennél is fontosabb: valamennyi ötletét meg tudja valósítani. (Még a megvalósíthatatlí.nokat is.) Hogy a gondolatait le tudja fordítani szabatos plasztikai nyelvre. Újabb műveinek legjellegzetesebb darabjai — több köbméter kiterjedésű — monumentális textilplasztikái. (Úgy látszik a monumentalitás sem maradt s szobrászok hitbizománya.) Ezek a jelentékeny teret kívánó, összetett konstrukciók egyrészt történések, pontosabban folyamatok, illetve fogalmak — nem tudom Ajándék, 100 x 100 cm, len, műselyem, gyapjú, hímzett-varrott, 1979 kikerülni a szójátékot—megfogalmazása, hol nyíltabb allegóriákkal, hol áttételesebben. Balázs a folyamatai számára mintegy színpadot épít, s most már nemcsak a három dimenzióval, hanem voltaképpen a negyedikkel, az idővel is gazdálkodik. Óriási és technikailag rafináltan megszerkesztett, a textilanyagok formálásának leleményeivel teli építmény az egy parasztasszony Életrajza. Vele — négy fázisával — mintha a magyar faljárót alkotta volna meg a művész. Az Utazásban egy valódi vasúti kocsi belsejét sikerült megteremtenie, valamilyen egykori személyvonat, fapados, harmadosztályú szakaszát. (Érdekes, a témát már Daumier is megfestette: A harmadik osztály va-