Budapest, 1979. (17. évfolyam)

11. szám november - Dr. Szűcs István: Gyermeknek való város?

A sok negatívummal szemben kedvező, hogy a gyermekek itt nagyvárosi környezetben élnek, rengeteg pozitív pszichikai hatás is éri őket, s a városi intézmények teljes választékát helyben meg­találják. Mindent összevetve, ezek a városrészek egyre kevésbé alkal­masak gyermekes családok lakó­helyéül. Budapest peremkerületeinek családi házaiban mintegy 600 ezren laknak. Hasonlóan a köz­ponti fekvésű városrészekhez itt is elöregedési tendencia figyel­hető meg. A kisgyermekes csalá­dok részaránya 10—12 százalék, a családoknak csak a 10—15 szá­zalékában élnek általános iskolás korú gyermekek. A városrészek lakásállománya közepes vagy rossz minőségű. A lakásoknak átlagosan 50 százaléka csekély értékű, 1 — 3 lakásos lakóépület­ben van, szoba-konyhás, kom­fort nélküli. A telekosztás általában szűkös, ezért e városrészek belső meg­újítására (a lakóházak bővítésére, korszerűsítésére), alig lehet szá­mítani. A helyenként rendkívül rossz lakásállomány lakóértékét némileg növeli a saját kertes, szabadon álló beépítés, mely ta­vasztól-őszig kitágítja a lakást. E városrészek intézményellátási színvonala sokkal alacsonyabb, mint a város más részeié. A köz­művesítés hiányos, a belső lakó­utak jelentős része nincs kiépítve. A lakóhelyi környezet hasonlít a kisvárosokéhoz és a helyenként elég nagy távolság a városköz­ponttól elkülönült életet ered­ményez. A gyermekek számára e város­részek előnye a saját kert, a szabad levegő, a nyugodt környezet. Itt viszont a gyermekek nem része­sülnek városi élményben, a több­nyire primitív környezet pszichi­kai hatása kedvezőtlen. A gyerme­kek táisadalmi kapcsolatai rendkí­vül lokális jellegűek, néhány szom­szédos ház lakóira korlátozódnak. Az utóbbi 10—20 évben szapo­rodnak a lakótelepek, egyre nagyobbak éjiülnek. Jelenleg minden hatodik budapesti, mint­egy 350 ezer ember lakik lakóte­lepen. A lakótelepeken az életkor lényegesen alacsonyabb a buda­pesti átlagnál, s a gyermekek szá­ma aránylag magas. 0—5 éves gyermekek a családoknak negye­dében, 6—13 éves korúak 20—25 százalékában vannak. A lakótelepek létesítésének cél­ja a városi lakásállomány nö­velésén kívül az, hogy — az előbb ismertetett városrészek problé­máit kiküszöbölve — egészséges, nyugodt és korszerű lakókörnye-16 zetet hozzon létre. A felépült lakótelepek e célok jelentős részét megvalósítják: — a lakásállomány színvonala magasabb a fővárosi átlagnál; — a lakóhelyi környezet, az épületekhez közvetlenül csatla­kozó zöldterületek lehetővé te­szik, hogy a gyermekek veszély­mentesen tartózkodjanak a sza­badban. A gyermekintézmények megközelítése forgalmas utak keresztezése nélkül lehetséges. A környezetvédelmi körülmények — néhány egyedi esettől elte­kintve — megfelelőek; — a lakótelepeken általában megvannak az alapfokú intézmé­nyek, bár a gyermekek átlagon jóval felüli arányszáma miatt az épületek helyenként szűkösek, különösen a lakók beköltözését követő 4—5 évben. A gyermekek környezetük szub­urbánus jellege miatt nem része­sülnek városélményben. A sok egyforma lakóépület és a lényegé­ben monoton környezet pszichi­kai hatása is kedvezőtlen. A gyer­mekes fiatal családok folyamatos beköltöztetése gyakorta évekig tartó provizórikus helyzetet ered­ményez. Az utóbbi években uralkodóvá, sőt, kizárólagossá vált tízemeletes lakóházak a kisgyermekes csa­ládoknak nem előnyösek, de ál­talában sem minősíthetők humá­nus léptékűeknek. összefoglalva: a lakótelepek a hagyományosan nőtt városrészek­ben kialakult problémák nagy ré­szét megoldották ugyan, de új­fajta problémák sorozatát vetet­ték fel. A társasházas városrészekben 200 ezer ember lakik. A népesség összetételére jellemző az átlag­életkor alacsonyabb szintje, a gyermekes családok igen magas aránya. Az itteni lakásállomány kép­viseli a legmagasabb lakóértéket Budapest többi városrészeihez viszonyítva. A gyermekek itt rendszeresen tartózkodhatnak friss levegőn. A kisebb házaknak kevesebb a lakója, emiatt kedve­zőbbek a társadalmi csoportkép­ződés szempontjából is. A gyer­mekek többnyire a házon belül megtalálják társaságukat. Csak­nem kivétel nélkül egészséges, nem szennyezett környezetben nőnek fel. A társasházas területek legin­kább a budai hegyvidéken helyez­kednek el. Az alapfokú intéz­ményellátás — részben ezért — hiányos, középfokú oktatási in­tézmények egyáltalán nincsenek. A gyermekintézmények szűkös­sége nyomasztó. sebb 4—16 lakásos) kollektív házakkal, szabadon álló beépí­téssel. A központi fekvésű, belső, tö­mör városrészekben Budapesten 700 ezer ember lakik. Az ezzel kapcsolatos problémák túlnyo­mórészt a pesti oldalon, a mint­egy 500 ezer ember lakóhelyéül szolgáló területeken jelentkez­nek. E városrészekben a lakosság életkora lényegesen magasabb a budapesti átlagnál, és az elörege­dési folyamat még folytatódik. Ebből következik, hogy a gyer­mekek száma kevés, a családok­nak csak mintegy 10—15 száza­lékában van 0—5 éves és nagyjá­ból ugyanennyiben általános is­kolás korú gyermek. Állandóan romlik e városrészek társadalmi összetétele. Nemcsak a fiatal, hanem a magasabb jövedelmű családok is igyekeznek innen el­költözni. A lakóhelyi igények vizsgálata azt mutatja, hogy na­gyobb távlatban minden második család szívesen elköltözne innen, viszont szinte senki nincs a város más területein, aki ide akarna költözni. A lakásállomány egyikTele tá­gas, több szobás, magas komfort­fokozatú és önmagában megfelel­ne nagyobb igényű családoknak is. A lakások másik fele rendkívül alacsony színvonalú, szoba-kony­hás, komfort nélküli, zárt udvarra néző, ma már lakás céljaira alig alkalmas. Gyermekes családok számára ez utóbbi lakások — a mai meg­ítélés szerint — elfogadhatatlanok. E városrészek beépítése rend­kívül sűrű, a hektáronkénti lak­sűrűség 4—500 fő, de előfordul, hogy megközelíti az ezret. Ebből következik, hogy zöldterület alig van, az egy lakosra jutó szabad terület 2—4 négyzetméter. A te­lepülés-szociológiai vizsgálatok szerint itt csak minden második kisgyermek jut hétköznaponként is szabad levegőre, parkokba, játszótérre, a többi a négy fal kö­zött tölti életének nagy részét. A forgalom megnövekedése és a részben még meglevő korsze­rűtlen fűtés, a lakóterületbe be­ékelődött ipari üzemek és raktá­rak rontják a környezet minősé­gét, főként a levegőszennyeződés és zajártalom jelentős. A gyerme­keket a közlekedés is veszélyez­teti; a gyermekintézményeket csak forgalmas utak keresztezé­sével lehet megközelíteni. E városrészek óvodáinak, ál­talános iskoláinak stb. szabad területei sokkal kisebbek annál, mint amit a norma előír; nincs sem sportpályájuk, sem zöldte­rületük. Mire jó a poroló? Játék a lakótelepen és a villa kertjében

Next

/
Thumbnails
Contents