Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - A címlapon: A vörös sün a Hess András tér 3. sz. házon Hemző Károly felvétele

tettek valaha az ajtófélfára — a modern lakás ajtaja alacsony, fala gyönge ehhez. Expander a kor otthoni tornaszere. Mit tehet a gyerek, ha hazajön az iskolából, kinyújtózná magából a sokórás gubbasztást, önfeledt ugrabugrával üdítené föl eszét a továbbtanulásra ? Mehet sportegyesületbe (sportolót akarnak majd nevelni belőle, rendszeres edzéssel, időbeosztással, miegymás), mehet ifjúsági klubba, ha van a közelben, újabb időbeosztás szerint, párba-állva, ütemre lépve, terv szerint, a kedvtelést mások kénye-kedvéhez igazítva. Különös filmet láttam nemrég egy fesztiválon. A címe — többé-kevésbé hű fordításban : Boldogságod e világból való. Kezdetben mintha lelkesíteni akart volna a film, hiszen arról szólt, hogy a mind jobban elgépiesedő, szabadsága-fosztott világban egyre fontosabb az ember számára a szabad, egészséges élet, a napsütés, a levegő, a testedzés. Az „ép testben ép lélek". Hamarosan kiderült, hogy a közhellyé koptatott mondás két fele sehogysem illik egymáshoz. Mutat a film edzőgépeket, s mutatja a tömegsport nagy fesztiválját, amikor ezrek és tizezrek kaptatnak kilométereken át kocogva és futva, egymás nyomába hágva, olykor lesántulva. A tömegben elvész az ember (meg hát ugyan mit használ, ha valaki évente csak egyszer sportol), s kikopik belőle az emberség is. Kiderült a filmből, hogy az ép test apostolainak nem ép a lelkük, vagyis mást értenek a lélek épségén: keménységet, emberfölöttiséget, a gyönge eltiprását vagy legalábbis cserbenhagyását. Ép lelke lesz-e a pesti gyereknek? Lehet, hogyne lehetne. Nemcsak tévé elé telepedhet, nem csak képernyő előtt tespedhet, művészet és kultúra kincsestárából itt kaphat a legtöbbet. Gyermekszínházba mehet ("még ha kevés is, amennyi van), mehet felnőttszínház ifjúsági előadására is. Operába, koncertre (klasszikusra), látogathat képtárakat, múzeumokat. Itt tár kaput előtte a legtöbb könyvtár. Művelődhet, aki akar. Lát-e erre elég példát a felnőttektől, ez már más kérdés. Aliért kedvesebb sok gyereknek a lépcsőházi bandazás, még ha van is a közelben hajléka a művelődésnek ? Jövő embere csak úgy lesz mai gyerekből, pesti gyerekből is, ha ép testében csakugyan ép — művelt, emberséges — lélek lakik majd. A játszóterek tudományos vitáján mondta egy fiatal pedagógus, Ferenczy Agnes, hogy a fáramászás nemcsak ügyessé, hanem egyéniséggé is segítette formálni az embert. Tömegsportnak, uniform játszótérnek, dobbanó léptű játéknak, ütemes tapsnak, vezényszóra szórakozásnak az a veszedelme, hogy nem segíti, nem fejleszti, hanem korlátozza s ezzel satnyítja az egyéniséget. Eléggé uniformizált az élet, már a gyermekeké is. „Hogyan lehetnének kreatívak a gyerekek, ha a mozgásukat és a gondolkodásukat is korlátozzák?" Ha játék közben is párba kell állni, ütemre lépni, előíráshoz igazodni, órarendet betartani ? Pesti gyereknek sorsa az, hogy pesti. Milyen sorsa lesz, ha felnő ? Egyéniség, jellem, tudás, emberség — ebben erősödjék, hogy ne csak felnőtt, hanem ember legyen majd belőle.