Budapest, 1979. (17. évfolyam)

10. szám október - Szűcs Endre: Szecessziós üvegablakok

Székely Mihály u. 4 Röpül a labda, törik az üveg. Megint szegényebbek lettünk egy műtárggyal Ferenc körút 35. Ferenc körút 35. A szerző felvételei SZŰCS ENDRE ÍRÁSA SZECESSZIÓS Az európai művészetben a XVIII. századi szentimentaliz­mus fejezi ki először az ember visszavágyódását az elveszettnek hitt természetbe. Ez folytatódik a XIX. századi romantikában, majd a századfordulón a sze­cesszió fogalmazza meg a leg­szemléletesebben. A természet és az ember viszo­nyában bekövetkezett változás segít megérteni: miért tartották szükségesnek a XIX—XX. szá­zad fordulójának építészei, ipar­művészei, hogy a lakóházakat színes üvegablakokkal díszítsék. Az üvegfestés műfaját a gótika vitte tökélyre. A bordás-támpillé­res-oszlopos építési mód kacér­kodott először a tömör térelhatá­roló szerkezetek nélkülözhetősé­gének álmával. A teherhordás nyűgétől megszabadított falak szí­nes üvegablakain át megszűrt, tört fény teremti meg a kapcso­latot a külvilággal. A templom­térben táncoló, vibráló fényfol­tok egyben a középkor emberé­nek misztikumigényét is kielégí­tik. A középkori üvegablak-művé­szet tulajdonképpen két tökélet­lenségének köszönheti utolérhe­tetlen tökéletességét. Nem tud­tak nagy darabokat készíteni, ezért lettek az üvegablakok mo­zaikszerűek, és nem voltak képe­sek az üveget árnv^io ásványi lerakódásokat eltávolítani, ezért lágyak, elmosódok a gótikus üveg­ablakok tónusai. A reneszánszban fejlődik az üvegkészítés technikája, híres mesterek festik a kartonokat és a műveket már szignálják. Cél az emberközpontúság, az evilági élet fontosságának hangsúlyozása. Több fény jut a templomtérbe is. Egyre inkább eltűnik a mozaik­szerűség, az ábrázolás a naturaliz­mus felé hajlik. A barokk fényhatása misztiku­sabb, kedveli az éles kontraszto­kat, eltűnnek a lágy, elmosódott tónusok. A reneszánsz és a ba­rokk egyaránt alkotott maradan­dót, de céljául a festészet utol­érését tűzte ki, így alkotásai az üvegfestés és a festészet határ­területén keresik bizonytalan he­lyüket. A régi korok igézetében szü­letett historizmus újjáéleszti az üvegfestészetet is. A műfaj azon­ban nem nyer az újabb technika: tökéletesedéssel, mert a tiszta és nagy üvegfelületekre „olajképe­ket" festenek. A szecesszió üvegablak-művé­szete visszakanyarodott a közép­kori, elfelejtett technikához. A főbb formákat az ólomkeret hul­lámzása határozza meg. Egy me­zőn belül lehetőleg egy szín jelentkezik. A festés technikáját csak ott alkalmazzák, ahol feltét­lenül szükséges (pl. az arc részei), de akkor is lehetőleg csak segéd­színnel, feketével dolgoznak. Trefort Ágoston kultuszminisz­ter érti meg először az új áramlat jelentőségét. Meghívja a cseh származású Eduard Kratzmannt Münchenből. Az ő vezetésével alakul meg 1878-ban az első pesti üvegfestő műhely, hogy munkái­val díszítse a főváros új középü­leteit és templomait. Kratzmann Ede még historizáló-eklektikus stílusban dolgozik, s ezt a példát követi Palka József és Róth Zsigmond. Róth műhelyében vég­zi első ujjgyakorlatait fia, Miksa, a századforduló magyar üvegművé­szetének határainkon túl is is­mert és becsült alakja. Jó érzékű, jó szemű iparművész. Kapcsolat­ban áll a kor vezető építészeivel, festőivel. Toroezkai Wieg and Ede, Kőrösfői Kriesch Aladár, Nagy Sándor és Rippl-Rónai karton­jait valósítja meg. Hírt kapott arról, hogy Amerikában Luis C. Tiffany a középkori technikát utánzó, saját anyagukban színe-24

Next

/
Thumbnails
Contents