Budapest, 1979. (17. évfolyam)

10. szám október - A címlapon: Készül a Vigadó előcsarnokának falfestése Csigó László felvétele

terjeszkedtek. Ezt bizonyítja egyértel­műen ezeknek a területeknek a magas tár­sadalmi státusa és viszonylag fiatal de­mográfiai összetétele: a nyugdíjas családfők aránya ezen a területen 13 százalék, míg a belső városrészekben 34 százalék. Nagyon érdekes ebből a szempontból a lakótelepi gyűrű szerepe. A 60-as években és a 70-es évek elején a magasabb társa­dalmi státusú rétegekből nagyobb szám­ban jutottak a lakótelepekre, valószínű­leg a belső városrészekből kiszoruló és a magas presztízsű társasházas területekre bekerülni nem tudó értelmiségiek közül. Később azonban megváltozott a helyzet: jelentősen nőtt a lakásépítés volumene, a lakáselosztási rendszerben fokozottab­ban érvényre jutottak a szociálpolitikai szempontok, és a korábbi időszakhoz ké­pest számottevően növekedett a szanálási arány. Mindez azt eredményezte, hogy a külső lakótelepeken jelentősen megnőtt más rétegek aránya. Ugyanebbe az irány­ba hatott, hogy az értelmiségi rétegek ér­deklődése csökkent a külső lakótelepi laká­sok iránt (a városszerkezeti elhelyezkedés és a lakások kis alapterülete miatt). Változás következett be a 70-es évek­ben a munkásrétegek lakáspiaci straté­giájában is. A 60-as években ugyanis a kvalifikáltabb és magasabb jövedelmű mun­kásrétegek (a lakótelepek mellett) elsősor­ban arra törekedtek — a meglehetősen rossz infrastrukturális feltételek ellenére —, hogy a külső területeken családi házat szerezzenek, az alacsonyabb jövedelműek pedig a belső városrészek és az átmeneti övezetek leromlottabb területeire szorul­tak. Az utóbbi évtizedben, ahogy a külső városrészek beépíthető területei is szű­kössé váltak; s elkezdődött — jóllehet nem túl nagy ütemben — az átmeneti övezet és a belső városrészek leromló terü­leteinek szanálása, ez a tipikus stratégia is módosult. Ugyanakkor — ahogy az előb­biekben már volt szó róla — a lakótele­pek bizonyos munkásrétegek számára elér­hetővé váltak. Ezzel párhuzamosan a fia­talabb családok egyre nagyobb mértékben kényszerülnek kihúzódni az agglomerációs gyűrűbe, ahol az albérlet, a telekvásárlás és a fokozatos építés meglehetősen rögös útján járva próbálkoznak önálló lakáshoz jutni. Érdemes megjegyezni, hogy az agg­lomerációs gyűrű — különösen az álla­milag támogatott OTP- és szövetkezeti la­kások esetében — az értelmiségi családok számára is perspektívává kezd válni. Kétségtelen, hogy az előbbi gondolatme­net kissé elnagyolt volt, de mégsem feles­leges, ha arra gondolunk, hogy ezzel két nagyobb társadalmi réteg tipikus útját akartuk hipotetikusan felvázolni. Ezt nyil­vánfinomítani kell, mind a társadalmi cso­portok további bontásával, mind pedig a lakáspiaci stratégiák differenciáltabb leírá­sával. De még ez a durva hipotézis is alkal­mas a város társadalmi szerkezetében be­következő lehetséges változások előrejel­zésére. Ezeket a folyamatokat lényegesen befo­lyásolja, hogy az elkövetkező években (vagy évtizedekben) mi jellemzi a lakás­beruházásokat, tehát mi lesz a magán- és az állami beruházás, a családi ház és a telep­szerű lakások aránya, mi lesz a telepítési koncepció. Nézzük meg, hogy az egyes meg­oldásoknak milyen hatása lehet a város tér­beli társadalmi szerkezetére. Az egyik alternatíva — legalábbis elvi­leg — az, hogy a magánberuházások nagy része családi ház vagy kisebb lakótelepek formájában a városon kívülre, az aggk>­merációs övezetbe kerül (szuburbanizáció). Ha ez az infrastruktúra radikális javulá­sával járna, akkor a magas társadalmi stá­tusú rétegek is megindulnának kifelé a városból, és így lényegesen emelkedne a külső (agglomerációs) gyűrű társadalmi státusa. Vannak jelei annak, hogy ez a folyamat megindult (Szentendre, Buda­örs), de elsősorban nem a magán- hanem az állami beruházások terén, ami — való­színűleg — azt jelenti, hogy a magasabb státusú rétegek nyomása ezeken a terü­leteken enyhül. A másik alternatíva az, hogy a magas be­építésű, lakótelepszerű lakásépítés a köz­pont felé húzódik, szanálva az útjába ke­rülő hagyományos és fizikai állapotát te­kintve leromlott városrészeket. (Ilyennek tekinthető a Józsefvárosi rekonstrukció.) Ennek a megoldásnak másik változata a re­habilitáció, amely a hagyományos város­rész előnyeit megőrizve próbál korszerű (a lakótelepeknél jobb minőségű) lakás­állományt teremteni. Kétségtelen, ennél az utóbbi változatnál erősebb nyomás vár­ható a magasabb státusú rétegek részéről. Társadalmi státus Lakótelepek terjeszkedése a központ felé a külső terület felé Szuburbanizáció TF IBB IBPI.IBPII.KTI. IÁTII. ILI. ILII. IK IÄ" Jelmagyarázat: T Társasházas területek BB Belső Buda BP I. Belső Pest I. BP II. Belső Pest II. AT I. Átmeneti övezet (rezidenciális) ÁT II. Átmeneti övezet (ipari) L I. Lakótelep — belső gyürü L II. Lakótelep — külső gyürü K Külső területek A Agglomerációs gyürü .... várható változás Különböző városfejlesztési akciók várható hatása Az ábra azt szemlélteti, hogy a különböző típusú városszerkezeti beavatkozások — várhatóan — milyen módon befolyásolják a város fizikai szerkezetét. A településszo­ciológia feladata, hogy konkrét, empirikus információkra támaszkodva kimutassa a beavatkozás várható társadalmi hatását. A fentiekbe csak közelítő érvényű hipoté-JEGYZETEK 1. A BVTV Tudományos Kutatási Osztálya már több, mint 10 éve végez empirikus településszociológiai vizsgálatokat, ame­lyeknek összegzésére és elméleti továbbfejlesztésére a közeljö­vőben kerül sor. Jelen cikkben támaszkodom ennek a kutatás­nak a részeredményeire. A kutatásban Szűcs István vezetése mel­lett részt vesz Ekler Dezső. Balázsné Varga Margit és Tosics Iván. 2. A cerületi rendszer kialakításában —amelyet Ekler Dezső vei és Balázsné Varga Margittal végeztünk el — természetesen korábbi kutatások eredményeit is felhasználtuk. Különösen sok ötletet vettünk át Szelényi Iván Urbanizáció és ziseket tehettünk. Hogy az ilyen típusú hipotézisek pontosságát, részletességét és megbízhatóságát növeljük, a következő kutatási fázisban olyan vizsgálatokra is szükség van, amelyek a különböző réte­gekbe tartozó családok lakáspiaci straté­giájának empirikus vizsgálataira helyezik a hangsúlyt. életmód alakulása Budapesten c. tanulmányából (Tanulmányok Budapest Múltjából XX. 1974.); továbbá meg kell említenünk két, a mienkhez hasonló forrásokra támaszkodó dolgozatot — Balázsné Varga Margit: A lakásállomány, a lakáshelyzet és a demográfiai-társadalmi struktúra öszefüggése (szakdolgozat), Győri Péter: Városszerkezet és a társadalmi csoportok térbeli elhelyezkedése (TDK-dolgozat). 3. Az övezetek lakásadatainak kiszámításánál az 1970. év • népszámlálás városrendezési körzeteinek adatait használtuk fel. így a külső lakótelepi gyűrűnél torzítás jelentkezik, mert 1970 -ben ezeknek építése még nem fejeződött be, tehát a területen még meglevő régi lakásállomány rontja a mutató értékét. 4

Next

/
Thumbnails
Contents