Budapest, 1979. (17. évfolyam)
9. szám szeptember - Breuer János: Fesztiválváros? — Még nem az!
BREUER JÁNOS Fesztiválváros? - Még nem az! Idén éppen húsz esztendeje annak, hogy a hangversenyévad kezdetének hangsúlyosabbá tétele végett szeptember—október eseményei Budapesti Zenei Hetek összefoglaló címmel zajlanak. ,,Nagyon örvendetes, hogy a Liszthez és Bartókhoz kapcsolódó fesztiválok után az állandó jellegű, évről évre visszatérő ünnepségsorozat: a Budapesti Zenei Hetek alkalma irányítja felénk a világ figyelmét, s a világ kiváló zeneművészeit... Budapest is kialakítja a maga sajátos ünnepi heteinek arculatát. Milyen jó lenne, ha Budapest hírét a nagyvilágban ezek az évente tartott zenei ünnepségek is fokoznák — sót, éppenséggel azt szeretnénk, ha ezek a hetek valami különleges eseményt jelentenének, jellegzetes szint, ami elválaszthatatlanul hozzátapad Budapest őszi évadjához..." — olvasom az első vállalkozás köszöntőjében (Muzsika, 1959. november). Először 1923 tavaszán próbálkoztak zeneünneppel Budapesten. A háború után fellendülő kortárs zeneszerzés Európa-szerte megteremtette az új zene heteit, s ebbe a sorozatba illeszkedett volna Budapest vállalkozása is, valóban figyelemreméltó műsorajánlatával. A szervezés hiányosságai és a közönség érdektelensége azonban megbuktatta a kísérletet. A 30-as években Júniusi Hetek címmel ismét csak az évadvéget szemelték ki alkalmas fesztiválidőpontul. Idegenforgalmi attrakciónak szánták; a Júniusi Heteknek műsorpolitikai koncepciója nem volt, fényes előadóművészeti produkciókkal kívánt vonzerőt gyakorolni. Hogy turisztikai szempontból a fesztivál bevált-e, nem tudhatom. Mindenesetre, akár májusban, akár júniusban kívánták zeneünnep fényébe vonni a fővárost, az események évad után zajlottak le. Az idő tájt október vége felé kezdődött és április végéig tartott a hangversenyélet; május végén zárt az Operaház. A felszabadulás után, a szabadságharc centenáriumának évében, 1948-ban, Bartók nevével fémjelzett nemzetközi versenyeket és modern zenei fesztivált rendeztünk Budapesten, ország-világ elé tárva zenekultúránk újjáépítésének eredményeit. A II. világháború 'itáni Európában — az Új Zene Nemzetközi Társasága immár hagyományos fesztiváljai mellett — ez a budapesti volt az első modern zeneünnep. A „tizenharmadik" órában rendezték meg eseményeit, 1948 októberében, amikor már több mint fél éve megszülettek a századunk zenéjének jelentését beszűkítő állásfoglalások. Ősz következik ismét: 1955-ben, Bartók halálának 10. évfordulóján műveinek sorozatos előadásával kezdődött meg nálunk a zeneszerzőt ért mélységesen igaztalan bírálat kiigazítása, a súlyos hibák helyrehozatala. Nevében, igaz, nem volt ez fesztivál, tartalmában mégis ünneppé vált. Egy év múlva ismét nemzetközi versenyt (Liszt-zongoraversenyt) tendeztünk, s utána — akár 1948-ban — Bartók-fesztivált. Ősszel tehát — 1948-tól kezdve, mindmáig. A fesztiválidőpont megváltoztatásának (tavasz—kora nyár helyett szeptember—október) formai indoka, hogy már az első zeneünnepünk idején is meglehetősen zsúfolt volt az évadvég: Bécsi Ünnepi Hetek, Holland Fesztivál, Prágai Tavasz, firenzei ,,Maggio Musicale", hogy csak a hangsúlyosabbakat említsem. Tartalmilag nyilvánvaló lett, hogy nem az idegenforgalomnak, hanem önmagunknak rendezünk zeneünnepet. Teljesen hiányoznak a feltételek is ahhoz, hogy a Budapesti Zenei Hetek, amelyekre mint szilárd vázra, a Művészeti Hetek eseményei a 60-as évektől ráépültek, a nemzetközi turizmus figyelmét felkelthessék. Ahhoz, hogy a Zenei Hetek mint nemzetközi fesztivál, internacionális vonzerővel rendelkezzenek, szükség volna vonzó szerkezeti-tartalmi koncepcióra, amelyre jelentékeny események sorozata felfűzhető. Szükséges továbbá, hogy külföldi csoport vagy egyéni érdeklődő az utazási irodákban jegyet foglalhasson az általa kiválasztott eseményekre. Ennek feltétele, hogy külföldiek számára tartsanak fenn meghatározott mennyiségű jegykontingenst, és a fesztiválról készüljön jó előre a világnyelveken nyomtatott prospektus. Talán mondanom sem kell, hogy az említett feltételek egy szálig hiányzanak; objektíve nincsenek meg összeségükben, s hogy így van, azért bűnbakot aligha kereshetnénk. Cikkem írása közben került a kezembe az Österreichische Musikzeitschrift idei 5—6. száma, benne az év második felében megrendezésre kerülő fesztiválok felsorolásával. Nem kevesebb, mint 51 európai zeneünnep szerepel e listán, a Budapesti Zenei Hetek nem! Pedig nemrégiben felvette tagjainak sorában a Zenei Fesztiválok Európai Szövetsége. (jijipj) A Budapesti Zenei Hetek annak "" i'A idején tematikus műsortervvel indultak; 1959. a Haydn-, 1960. ^ az Erkel-, 1961. a Liszt— Bartók-évforduló jegyében telt, s a nemzetközi zenei verseny is beépült ebbe a programba (1959: vonósnégyes; 1960: ének; 1961: zongora). 1962-től azután megszűnt a hangversenyműsorok valamilyen koncepciót tükröző megszerkesztettsége. A Zenei Hetek átalakultak egyes hangversenyek laza sorozatává, amelyeknek csupán látszathangsúlyt adott a vendégművészeknek és együtteseknek szerencsés esztendőkben gazdagabb, sovány években vékonyka kínálata. Maga a zeneünnep, a piros betűsnek szánt hónap ezenközben közönségszervezési-bérletezési tranzakcióvá változott. Van bizonyos rendezői tapasztalat arról, hogy milyen bérleti ciklusokat praktikus egy időben árusítani. Ha ezeknek az első koncertjei valamilyen vonzerőt képviselnek, a bérletek eladása könnyebb. Az épp hogy megemelt évadindítást pedig kinevezzük Zenei Heteknek. Mivel az érdeklődés eleve jócskán nagyobb, mint a koncerttermek behatárolt befogadóképessége, a Zenei Hetekké kissé feltupírozott bérleteket veszik is szívesen. Félreértéseket elkerülendő jegyzem meg sebesen: akik a nagyobb koncertsorozatokra ilyeténmód biztosítják helyüket, nem fantombérlők, hanem valóságos érdeklődők, legalábbis túlnyomó többségükben. Árn, arníg az igény ennyire meghaladja a kínálatot, teljesen szükségtelen a Zenei Hetek műsorpolitikai koncepcióján töprengeni, valamilyen kohéziós erővel a 30—35 hangversenyt egybefogni. Hisz a bérletek arányos bontásban, kitaposott sémákba osztva is elfogynak. Ha több volna belőlük, elkelne az is. Ilyenformán teljesen logikus, hogy a Zenei Hetek műsoráról nem nyomatunk idegen nyelvű prospektust IBUSZ-irodák és 28