Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Gábor István: A Vörös Sün-ház

ellentmond Isoz Kálmán könyvé­nek (Buda és Pest zenei művelődése, 1686—1873. Budapest, 1926) az az adata, amely szerint többen is kértek ugyan játszási engedélyt, de „Budán ridegebben bántak a vándorló színé­szekkel, mint Pesten, mert Buda kis­polgári tanácsa a színészek pártolásá­ban a könnyelmii költekezés istápolá­sát látta, s ez ellenkezett takarékossági elveivel". 1758-ban például Umvolter János azért nem kapott játszási en­gedélyt, „mert a polgárságnak adóra sem telik, nem szabad tehát költeke­zésre alkalmat adni". Később eluta­sították — Isoz Kálmán szerint — Éder János kérését, majd Mennin­ger Fülöpét is, aki a húsvéti ünnepe­ken szomorújátékokat kívánt bemu­tatni. Isoz Kálmán elképzelhetőnek tartja, hogy ennek ellenére lehettek kivételes esetek, amikor megadták az engedélyt, de ennek nyomai nem találhatók a jegyzőkönyvekben. Schams idézett följegyzését meg­erősítve, Tiszai Andor is úgy véle­kedett 1957-ben kiadott, A régi Pest-Buda című kötet egyik tanul­mányában, hogy „az első állandó jel­legű, német nyelvű színház Budán 1760-ban vetette meg a lábát a Vár­ban, a XI. Incze pápa téri (ma Hess András tér) Vörös Sün-höz címzett épületben ..." A rendszeres szín­játszás kezdeteit az 1783-as kiadású Theater-Taschenbuch még későbbre, 1783. április elejére teszi. E színházi zsebkönyv szerint a Mayer-, Dich­telmayer-, Landerer-házaspár és má­sok ebben az időben kiléptek a pesti német színház kötelékéből, és Budán szerveztek társulatot. Lehetséges azonban, hogy ők nem a Vörös Sün­ben, hanem a Fehér Kereszt-ben játszottak. További adatokból arra lehet következtetni, hogy 1784-ben Johanna Schmalögger asszony társu­lata szerepelt itt, nagyrészt német darabokkal, de játszottak magyar műveket is, és a nem magyar színé­szek nyelvbotlásait nagy nevetéssel nyugtázta a közönség. 1785-ben Bulla Károly színtársulata lépett föl a Vörös Sün-ben, állítólag szép sikerrel. Annyi bizonyos, hogy Bulla Ká­roly társulatának előadásai nagy láto­gatottságnak örvendtek. Erre utal Perczel budai rendőrigazgatónak 1785. december 26-i rendelete is, amely egyrészt írásban rögzíti Bulla Károly társulatának föllépéseit a Vörös Sün-ben, másrészt az előadá­sok alatt tűzbiztonsági intézkedésekre kötelezi a budavári tanácsot. A nagy látogatottság egyik jeleként a rende­let megszabta: két őrt kell állítani a Vörös Sün elé, hogy megakadályoz­zák a kocsik torlódását. Előadás után a régi emlékezések szerint a várbeli színészek is szívesen vigadtak a híres kocsma-szállóban. Rövidesen fölépült azonban Kem­pelen Farkas tervezésében és irányí­tásával az egykori karmelita kolostor helyén a Várszínház, és Kelemen László színtársulata 1790-ben meg­kezdte benne előadásait. A História című folyóirat 1928-as évfolyamában a Várszínház történetét ismertető tanulmány a Vörös Sün-beli társula­tok alacsony színvonalára utal, és e vélemény szerint a Várszínházra azért is szükség volt, „mert a budai «Vörös Síin« . . . elkeseredett vásári Említettük, hogy a XVIII. század derekán — valószínűleg 1760-tól, más forrás szerint esetleg már 1700-tól —• ez a ház vendégfogadó céljait szolgálta, nevében és cégérében is hű maradva a vörös sünhöz. A ven­dégfogadó — más városok ilyen jelle­gű épületeihez hasonlóan — a század derekától kezdve városi báloknak, majd színielőadásoknak is helyet adott. A legmegbízhatóbb forrásunk erről Schams Ferenctől, a Magyar­országon megtelepedett német szár­mazású gyógyszerésztől, szőlésztől és városmonográfustól származik. 1822-ben kiadott könyvében (Voll­ständige Beschreibung der königl. Freystadt Ofen in Ungarn) ezt írja: „ . . . Thalien's wandernde Kinder beym rothen Igel in der Festung . . . sich hören lassen". (. . . Tália vándorló gyermekei a várbeli Vörös Sün-ben . . . hallattak magukról"). Utalva ez­zel arra, hogy az 1760-as évek kezde­tén már színielőadásokat tartottak a Vörös Sün-ben. Másutt megemlíti Schams, hogy ezekben az években vándorszínészek rögtönzésekkel és bábjátékkal szórakoztatták a közön­séget. De kik voltak vajon ezek a színé­szek, akik a Várban az első színházi előadásokat tartották ? A források itt meglehetősen ellentmondóak. Pásztor Mihály úgy vélte (Buda és Pest a török uralom után, Budapest, 1935.), már 1753. február 10-én en­gedélyt kapott Budán Vogt János és Gorscheld János Ádám, hogy két hónapon át Budán színielőadásokat tartson, és ezeknek helye a Vörös Sün-höz címzett fogadó volt az Iskola tér 2. alatt. Egy 1808-ban kiadott színházi almanach szerint is jártak már 1770 előtt Budán vándortársu­latok, Bemer, Kurz, Wendinger és Schmidt alkalmi csoportjai. Vogt János és Gorscheld János Ádám ne­vét és színházengedélyét Schmall Lajos is említi 1890-ben megjelent, A régi pesti városház története című munkájában, igaz, hozzáfűzi, hogy az engedélyezésnek a budai tanács­ülések jegyzőkönyveiben nem buk­kant a nyomára. A színházi almanachban előfor­duló KurzráX, aki 1715-ben Bécsben született, érdemes följegyezni, hogy jelentős szerepet játszott a bécsi né­pies dráma kialakításában, az akkori­ban divatos extemporáló irányzat és a bécsi Hanswurst-humor szellemé­ben. Beruer Feli:cnek gyermekszín­társulata volt — erre utalhatott Schams följegyzése, igaz, valamivel korábbi időre téve föllépéseiket —, amely 1768 és 1786 között hétszer szerepelt Magyarországon. A Szín­házi Kislexikon szerint a társulat „első vendégjátéka a várbeli Vörös Sün fogadóban a budai színjátszás kezdetét jelzi". Bernerék ugyanis nemcsak a Vörös Sün-ben, hanem az akkoriban fölépült Fehér Kereszt vendégfogadóban is játszottak, az azonban bizonyos, hogy Budán min­den esetben sikerük volt. Ezt egy bizonyítvány is igazolja, amelyet az igazgató 1769-ben a budai városi tanácstól kapott, és amely szerint hathetes vendégszereplése alatt a tár­sulat „jó magaviseletet tanúsított". Annak, hogy az 1760-as évek előtt is jártak már színtársulatok Budán, Középkori kapukeret az emeleten Kapualjrészlet

Next

/
Thumbnails
Contents