Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Weress Kálmán: „Európa legnagyobb faluja”

A szárnyhíd épülő vasszerkezete Szerződés a főherceggel A szárnyhíd 1901-ban 1898-ban a Margitszigetet — noha ebben az időben már nem vadon, hanem rózsaligetekkel, különleges fákkal, növényekkel betelepített park volt — még mindig csak vízi úton lehetett megközelíteni. Az 1870-es években, a Margithíd tervezésekor gondoltak egy három ágú híd megépítésére, hogy a sziget szárazföldön keresztül is megközelíthető legyen. A terv azonban csak részben vált akkor valóra, amennyiben az 1872—1876 között megépülthíd középső pillérét úgy alakították ki, hogy ahhoz később egy, a szigetre vezető szárnyhíd tartói illeszkedhessenek. Közel huszonkét esztendő telt el, míg a szigetre vezető hídszárny megépítése ismét szóba kerülhetett. 1897-ben a főhercegi uradalmak központi jószágigazgatósága ajánlatot tett a kormánynak: József főherceg kész a szárnyhíd megépítését támogatni. Ajánlatához terveket is mellékelt. A kormány örömmel üdvözölte ezt a javaslatot, s miután a bemutatott tervek megfeleltek a műszaki követelményeknek és a folyamszabályozási munkálatokat sem gátolták, így azokat a további tárgyalások alapjául elfogadta. A tárgyalások során megállapodtak a szárnyhídra vonatkozó tervek végleges műszaki adataiban, de a híd tulajdonjogával kapcsolatban vita keletkezett. Végül úgy döntöttek, hogy az osztott tulajdonjog elkerülése végett a szárnyhidat az állam építteti meg. E határozat után született meg a Budapest Főváros Levéltárában a főpolgármesteri iratok között őrzött szerződés. A szerződő felek: egyrészről József főherceg mint a Margitsziget tulajdonosa, másrészről a magyar államkincstár képviseletében Lukács László pénzügyminiszter. Az 1898. június 2-án létrejött, tizenöt pontból álló szerződés az alábbi feltételeket tartalmazta. A szerződés első négy pontja az államkincstárra háruló kötelezettségeket foglalta össze. Az első pontban vállalták, hogy az állam költségén építik meg a Margit-híd és a Margitsziget között az összekötő hidat, és azt legkésőbb 1900. augusztus 1-én a szabad for

ga!omnak átadják. Kötelezettséget vállaltak, hogy a megépítendő hidat mind a gyalog-, mind a kocsiközlekedésre alkalmassá fogják tenni, de fenntartották azt a jogot, 36