Budapest, 1979. (17. évfolyam)
7. szám július - H. Boros Vilma: Lichtenberg
Lichtenberg Emil Az Egyesület 1933. február 5-i hangversenye a Zeneakadémián, vezényel Lichtenberg Emil A III. munkáshangverseny műsorfüzete, 1919 Kedden, 1919. évi junius hó 10-én d. u. 6 órakor a Zeneakadémia nagytermében a BUDAPESTI ÉNEK- és ZENEKAR III. MUNKÁS-HANGVERSENYE A MESSIAS i!Hiiiliui!Í4Íillliiiiiiiiiii:iiiiiTiiiiiiiii!iiiriiiiiiiuiiiiiiiiiuiiiiiiiiiii.u (oratoriuma MOZART atdolgosiiáfcan) magánének, »egryeskar c teneltarra. LICHTENBERG EMIL operaház, karmester vezénylete alatt SAMSON MÁRIA sopran solo FODOR ARANKA alt solo dr. SZ ÉKEL YHID Y FERENC KÁLMÁN OSZKÁR tenor solo kassus solo a Nemzeti Operaház művészetnek közreműködésével. Orgona KARÁCSONYI JÁNOS karmester. A Budapeatl ÉMk- tn Zmtkír (erei..« Masyar N6k Kareevestilete és Budapesti Kar- és Zenekarcs;Yi«iilet> ai l'JIH—19. évadhan ESSES? müveket adta e!6. L Vokal» müvek : HÄNDELJ&S*, (2 előadás), SCHUBERT • Nacv Mise Es dur (2 előadás). SELDEN-OOTH Temetési kar. MCH linos passió HAYDN: A Teremte BACH: Korálisok, SZENDY: Motetta. It Zenekari mürek: BACH: Suite. BEtTHOVEN: IV. Sympbonia. Zongoraverseny <c). BARTÓK : Táncok. ÜR1EG: Peer Uynt suite. Symphonikus táncok. HAYDN: Symphow» <G>. Symphoma (D) LISZT: Orpheua. M(lZ*BI Z»nf.nv.mny (d), SCHUBERT. Vándorlantina, SCHUMANN: Zongoraverseny. SPOHR: HegedBrefaeny. PERÉNYI: Symptionia (It III. rész.) az Egyesület tagjai igazi közösséggé forrottak össze alapító karmesterükkel. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy akik a hangversenyek rendezésében és előadásában együtt fáradoztak, együtt is akartak szórakozni. Többször rendeztek „Vidám esté"ket, pompás zenei tréfákkal. Egy ízben a Fészek Klubban előadták Haydn Gyermekszimfóniáját. Az előadóművészek gyermeknek öltöztek. Most is előttem van Basilides Mária, fehér matrózblúzban, amint egy gyermekhangszert fúj, szilveszteri kiugratós trombitát. A többi énekes is papírcsákót tett a fejére, s mindenféle bohóságot rögtönzött. Egy másik száma volt a programnak, hogy mindenki mást csinált, mint szokott. így Ádám Jenő nem dirigált, hanem szólót énekelt. Bach vidám kantátáját adták elő a kenyérdagasztó teknőről. Szinte hallom most is a szüntelenül megismétlődő refrént: „Backtrog! Backtrog!" Máskor „szereztek" egy művet: „Lichti passiója" címen, összeszerkesztve részeket különböző énekelt művekből, s az oratóriumok stílusában adták elő. Egy tehetségtelen hölgy jön próbát énekelni, hogy belépjen az Egyesületbe. A szegény karmester nagy zavarban van, hogy utasítsa vissza a tolakodót. „Lichti erre nem szólt semmit, csak hallgatott, mondván: Pam. Pam." (így jelezte próbákon a zenekar utolsó hangjait, mielőtt az énekkar megszólal.) Működésének harminchat éve alatt az Egyesület vagy kétszáz hangversenyt adott. Közben nehezebb idők következtek. Lichtenberg Emilt utolérte a zenészek legtragikusabb betegsége: egyre roszszabbul hallott. És sokáig nem vette észre. A megsiketült Beethovenre kellett emlékeznünk, aki, mikor vezényelt, nem hallotta a zenekart, s titkon mögötte állt egy másik zenész, aki a helyes dirigálást pótolta... Ennél még szörnyűbb is történt aztán. 1944. A rettenetes üldözés... A tagok, énekesek, zenészek szétszéledése, halála. És mily kevesen voltak azok, akiket sikerült megmenteni! A Dorottya utca felől mentem egyszer a Lánchíd felé, s hirtelen a földbe gyökerezett a lábam. A hídon át, az Akadémia előtt, lassan hömpölygő embertömeg. Szemembe tűnt egy hófehér hajjal koszorúzott, meszsziről is nemes, kulturált arcú fej, mely hol felemelkedett a többi fölé, hol lejjebb süllyedt, mert sántikálva járt. Hirtelen belémnyilallott: Lichtenberg Emil! ... És álltam ott zokogva, tehetetlenül ... Ma sem tudok erre a jelenetre könnyek nélkül visszagondolni, és beszélni sem bírtam róla eddig. Most, mint Karinthy irta: „Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek " Később hallottam, hogy gyenge, beteges feleségét védelmezte egy nyilassal szemben, s ezért mindkettőjüket agyonverték. így lett Lichtenberg Emil, a zene apostola, a szeretet vértanúja. Ezért kétszeresen is vágytam emlékét megörökíteni, a hálás hallgató szavaival. Az egyesületet a második világháború után próbálták újjáéleszteni. Néhány évig Fischer Péter vezette, aztán beleolvadt a Budapesti Kórusba. Ez lett a hagyományok folytatója, Forray Miklós vezetésével. 33