Budapest, 1979. (17. évfolyam)
7. szám július - Vilt Tibor: Séta közben I.
let puritán egyszerűsége, derékszöges hálózata a legszerencsésebben keretezi a dombormű ívelt ritmusú, a szőlőt szinte táncolva szedő, népviseletbe öltöztetett figuráinak sorát. Épület és dombormű tökéletes szimbiózisának példája után nézzük meg Medgyesy egy másik pompás alkotásának gyászos sorsát, aminek egyedüli oka a rossz elhelyezés. A Táncosnőt, ezt az életnagyságú — tehát kicsi — szobrot kilökték a Kálvin térre, a dübörgő autóáradat partjára. Nemcsak az esztétikai elhelyezést kifogásolom. A gyilkos kipufogógáz a szobor anyagát is veszélyezteti: erre figyelmeztet felületének elfeketedése. Zárt kis téren, parkban kivirulna a szobor intim szépsége. Ahol most van, ott senkit meg nem állít, megtekinthetetlen, hatástalan. Sürgősen át kellene helyezni. S talán lehetne majd gondolkozni azon, hogy a mai Kálvin térre milyen plasztikai alkotás illene. Mindenesetre olyan, amely az egész térnek fókusza, dinamikus középpontja lehet. Figurális szobrot semmiképpen nem tűr meg a nagy forgalmú tér: helyes elgondolás volt a kútszobor átvitele is innen az Engels térre. Architektonikus, — nem félek az agyonvitatott szótól — absztrakt szobor illene ide. Pályázatot kellene hirdetni, amelyre külföldön működő magyar szobárszokat is meghívnának. A másik bánatosan rossz elhelyezésű szép szobor: Ferenczy Béni kisfiúja a Kígyó utca és a Váci utca találkozásánál. Megesik, hogy bemegyek egy vendéglőbe, kérek húst főzelékkel vagy körítéssel, s kihoznak egy apró húst és rengeteg körítést. Köszönöm szépen, én nem ezt kértem. Ferenczy Béni szobrát ebben a tálalásban nem fogadhatom el. A nehézkes, otromba posztamens, amely kút szeretne lenni, de nem is az, elveszi a kedvünket a szobortól is. Pedig maga a hely, ahova tették, bensőséges hatású környezetet adhatna ugyanennek a szobornak. A kisfiút négyszögletes, egyszerű oszlopra kellene fölállítani, valamennyivel magasabbra, mint ahogy most áll. Ha kutat csinálnak belőle, az is egyszerű legyen, összhangban a szobor klasszicizáló formáival. Négy csapon folyhat ki a víz, akár spriccelve is, az oszlophoz illő egyszerű vályúcskába. A jelenlegi posztamens jellemző példája annak, hogy az újszerűségre, szokatlan megoldásra törekvő tervező nem modernet, újat, hanem rosszat alkotott. Ezen is lehet még segíteni. Károlyi Sándor szobra, Stróbl Alajos alkotása a Mezőgazdasági Múzeum parkjában