Budapest, 1979. (17. évfolyam)

7. szám július - Vilt Tibor: Séta közben I.

let puritán egyszerűsége, derék­szöges hálózata a legszerencsé­sebben keretezi a dombormű ívelt ritmusú, a szőlőt szinte tán­colva szedő, népviseletbe öltöz­tetett figuráinak sorát. Épület és dombormű tökéletes szimbiózisának példája után néz­zük meg Medgyesy egy másik pompás alkotásának gyászos sor­sát, aminek egyedüli oka a rossz elhelyezés. A Táncosnőt, ezt az életnagyságú — tehát kicsi — szobrot kilökték a Kálvin térre, a dübörgő autóáradat partjára. Nemcsak az esztétikai elhelyezést kifogásolom. A gyilkos kipufogó­gáz a szobor anyagát is veszélyez­teti: erre figyelmeztet felületének elfeketedése. Zárt kis téren, park­ban kivirulna a szobor intim szépsége. Ahol most van, ott senkit meg nem állít, megtekint­hetetlen, hatástalan. Sürgősen át kellene helyezni. S talán lehetne majd gondolkozni azon, hogy a mai Kálvin térre milyen plasztikai alkotás illene. Mindenesetre olyan, amely az egész térnek fó­kusza, dinamikus középpontja le­het. Figurális szobrot semmi­képpen nem tűr meg a nagy for­galmú tér: helyes elgondolás volt a kútszobor átvitele is innen az Engels térre. Architektonikus, — nem félek az agyonvitatott szótól — absztrakt szobor illene ide. Pályázatot kellene hirdetni, amelyre külföldön működő ma­gyar szobárszokat is meghívná­nak. A másik bánatosan rossz el­helyezésű szép szobor: Ferenczy Béni kisfiúja a Kígyó utca és a Váci utca találkozásánál. Meg­esik, hogy bemegyek egy ven­déglőbe, kérek húst főzelékkel vagy körítéssel, s kihoznak egy apró húst és rengeteg körítést. Köszönöm szépen, én nem ezt kértem. Ferenczy Béni szobrát ebben a tálalásban nem fogad­hatom el. A nehézkes, otromba posztamens, amely kút szeretne lenni, de nem is az, elveszi a ked­vünket a szobortól is. Pedig maga a hely, ahova tették, bensősé­ges hatású környezetet adhatna ugyanennek a szobornak. A kisfi­út négyszögletes, egyszerű oszlop­ra kellene fölállítani, valamennyi­vel magasabbra, mint ahogy most áll. Ha kutat csinálnak belőle, az is egyszerű legyen, összhangban a szobor klasszicizáló formáival. Négy csapon folyhat ki a víz, akár spriccelve is, az oszlophoz illő egyszerű vályúcskába. A jelenlegi posztamens jellem­ző példája annak, hogy az újsze­rűségre, szokatlan megoldásra tö­rekvő tervező nem modernet, újat, hanem rosszat alkotott. Ezen is lehet még segíteni. Károlyi Sándor szobra, Stróbl Alajos alkotása a Mezőgazdasági Múzeum parkjában

Next

/
Thumbnails
Contents