Budapest, 1979. (17. évfolyam)

7. szám július - A címlapon: A Tabán Csigó László felvétele

BUDAPEST a Pövaros POLyomaca A szerkesztő bizottság elnöke. FARKASINSZKY LAJOS, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese Főszerkesztő helyettes: VARGHA BALÁZS A szerkesztőség elme: 1014 Budapest I. Országház u. 20. Telefon: 351-918 Kiadja: A Lapkiadó Villalat VII. Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT 79.0887 Athenaeum Nyomda, Budapest Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Terjeszti: a Magyar Posta Központi Hírlap Iroda Budapest, V. József nádor tér 1. sz. Telefon: 180-850. Postacím: 1900 Budapest Index: 25151 HU ISSN 0007—2885 Megjelenik havonta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Iroda címén. Előfizetési díj: negyedévre 45,— Ft, félévre 90,— Ft, egy évre 180,— Ft. Szerkesztőségi fogadóórák: hétfőn 11—13 óráig, I. Országház u. 20. Olvasószolgálat: VIII. Népszínház u. 24. Telefon: 130-022 Főmunkatárs: JÁVOR OTTÓ Olvasószerkesztő: SEBŐK MAGDA Képszerkesztő: SÍVÓ MÁRIA Tördelőszerkesztő: BUZÁSSY LÁSZLÓ Szerkesztőségi titkár: WEISZ IMRÉNÉ A lap íves mélynyomással készül A TARTALOMBÓL: Vilt Tibor: Séta közbeni 3 Dr. Dalmy Tibor: Másfél év Petőfi-híd nélkül . 8 Keller László: A trolibusz reneszánsza .... 12 Tamás Ervin: Makó 14 Dr. Buza Péter: Három császár Lőrincre tart 18 Vargha Balázs: Mesterházi Lajos hite és hitele 1 22 M. Várhelyi Vanda: Ferenczy Valér 24 FÓRUM Dr. Kerek Ferenc: Kisüzemek alkonya. Vagy hajnala ? 28 H. Boros Vilma: Lichtenberg 31 Dr. Létay Miklós: Indiánok Budapesten 38 A címlapon: A Tabán Csigó László felvétele A hátsó borítón: Ferenczy Valér: Tájkép XVII. ÉVF. 7. SZÁM 1979. JÚLIUS ÁRA: 15 Ft Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; Dr. HORVÁTH MIKLÓS, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója; PAIZS GÁBOR, az MSZMP Budapesti Bizottság Agit-prop. osztályának vezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárfőigazgatója; Dr. SÁGVÁRI ÁGNES, a Fővárosi Levéltárfőigazgatója: SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; Dr.TRAUTMANN REZSŐ, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke ACZÉL KOVÁCH TAMÁS BERUHÁZNI TUDNI KELL Mintegy 18 milliárd forintot költ beruházásra az idén Budapest legnagyobb építtetője, a Fővárosi Tanács. Az építkezések szervezését nagyrészt a közelmúltban megalakított Beruházási Főosztályra bízták. A Városháza középső szárnyának ódon, boltíves szobáiban január 2-án kezdte meg a munkát a főosztály. Vezetőinek többsége, mérnökök és közgazdászok, korábban is foglalkozott beruházásokkal. Ezért az építkezések szervezésében nem volt fennakadás, s már az első hetekben sok fontos javaslat készült. Egyebek között az Angyalföldön tervezett új negyedek és a dél-pesti városrészközpont előkészítése, a magánerős építkezések új rendjének kialakítása. Miért- volt szükség külön Beruházási Főosztályra ? Elsősorban a gyorsuló fejlődés kívánta a szervezeti változásokat mondja Gérnyi Kálmán, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese. Már a harmadik-negyedik ötéves tervidőszakban jelentősen kiszélesedtek a pénzügyi lehetőségek. Előbb 59 ezer, majd a 70-es évek első felében 77 ezer lakás épülhetett a fővárosban. Sokkal nagyobb összeget kapott a közlekedés is. Amíg viszonylag kevés pénz sorsa fölött kellett döntenie a főosztályoknak, győzték a munkát. De később az építkezések elhúzódása, a kapkodás, a tervszerűtlenség jelezte, hogy a feladatokhoz képest a tervezés-építés színvonala elmaradt. Jelentkeztek a beruházási munka hibái, késett az építkezések megfelelő előkészítése. Az ágazatok között versengés támadt a kivitelezőkért. Mindenki csak a saját érdekét tartotta szem előtt, az építők is főként az egyszerűbb, jövedelmezőbb munkát vállalták. A Fővárosi Tanács megállapította ugyan a rangsort a beruházások között, de ezt általában nem tarthatták meg. A jövőben még többet kell építeni, ezért van szükség egységes beruházási szervezetre. A fővárosban tizenöt év alatt háromszázezer lakás készül. Ehhez sok iskola, kórház, út, áruház és vízmű is épül — a városgazdálkodás minden ága fejlődik. Az egész beruházási folyamatot meg kellett újítani. A Fővárosi Tanács jóváhagyta az 1990-ig szóló lakásépítési és telepítési elgondolásokat. Nemcsak azt határozta meg, hány otthont kívánnak átadni, hanem azt is: merre terjeszkedhet a város a következő tíz évben, sőt, azután is. Újpalota mellett 30 ezer lakásnak jelöltek ki területet, melyből a 80-as években várhatóan tízezer készül el. A XX. kerületben a Szentlőrinci út mentén 27 ezer otthon számára van hely, itt 1990-ig mintegy négyezret építhetnek föl. A hosszú időre szóló elképzelések kedvező feltételeket teremtenek. Megkönnyítik a biztonságos, gondos tervezést. A terület kiválasztása után elkészítik a rendezési tervet legalább négy-öt évvel az építkezés megkezdése előtt. Fontos, hogy már ebben a szakaszban megállapodjanak a kivitelezővel. A múltban ugyanis megtörtént, hogy kidolgozták a tervet az egyik fővárosi kivitelező- vállalat adottságainak megfelelően, de az építők a megbízást nem fogadták el, emiatt kezdhették újból a tervezést. Hónapok vesztek így el. Egy adott terület rendezési javaslatának elfogadása után a Beruházási Főosztály elkészítteti a beruházási tervet. Ezt legalább három-négy évvel az építkezés kezdete előtt jóvá kell hagyatni, mert csak ha ez megtörtént, akkor van pénz, akkor rendelhetik meg a kiviteli tervet, s akkor kezdődhet a bontás, a terület műszaki előkészítése. A kulcsátadásig az új főosztály a gazda. A legnehezebb szakasz a terület előkészítése mondja Dr. Nagy Ervin, a Főosztály vezetője. A munkahelyet legalább egy évvel az építkezés megkezdése előtt át kell adni. A legutóbbi időben gyakran kifogásolták az építők, hogy késett az előkészítés, s ezért nem tarthatták meg a határidőt. Javul-e idén a helyzet? Minden területet megkaptak az építők 1979-re, bár nem egy helyen csak fél-, sőt negyedévvel a munkakezdés előtt. 1980-ban már kedvezőbb lesz a helyzet, s később 15 — 20 százalékos tartalékot is biztosítunk. Persze ehhez többet kell évenként bontanunk. Már az idén is ötezer új lakás (minden negyedik) a lebontásra ítélt házak lakóinak jut, tehát több a tervezettnél. Hosszú a tervezés útja. Általában öt év. Ha ehhez hozzávesszük a lakások felépítéséhez szükséges két-három évet, a kulcsátadásig hétnyolc év is eltelik. Mindenképpen gyorsítani kell a tervezést, az előkészítést, az építést. A beruházások elhúzódása nagyon sokba kerül. Nő a költség, olykor a tervek is elavulnak, s egy-egy épülő lakás mintegy öt év előtti állapotot rögzít. Pedig lehet időt nyerni, ezt bizonyítja a Főosztály első, már elfogadott javaslata, amelynek nyomán a magánerős építkezés várhatóan másfél— három évvel meggyorsul. Az új beruházási rendnek talán legnagyobb előnye: egyetlen gazda jobban össze tudja fogni az erőket. Megvalósulhat a rangsorolás, az építési lehetőségek megfelelő elosztása. / T