Budapest, 1979. (17. évfolyam)

6. szám június - Zolnay László: Kun László és a Budán zsinatoló papok esete

Kun László és a Budán zsinatoló papok esete Éppen most van hétszáz esztendeje annak, hogy 1279-ben III. Miklós pápa Fülöp fermói püspököt Kun László magyar király országába küldte. Avégett, hogy ott „az Úr nevében gyomláljon és ültessen; rontson és építsen." A legátus eleget tett a pápai óhajnak. Első feladatának azt érezte, hogy megzabolázza a kunokat, akik még mindig pogányok voltak és még mindig jobban kedvelték sátraikat a kőházaknál. Viseletük — sőt hajviseletük is — a pusztai pogányok rémképét idézte fel a derék olaszban. A kunokhoz nyúlni — aligha tudta ezt előre a legátus — annyi volt, mint a kun anyától származó László királyt érinteni. Az ország főpapjai — Fülöp fermói .püspökkel élükön — a budavári domonkosok rendházában (romjai a mai Hilton szálló területén) tartották meg a zsinatot. Majd 128 pontban foglalták össze a kegyes tennivalókat. László király esküvel fogadta: biztosítja az országgyűlés szankcióit a legátus — illetve a budai zsinat — végzéseire. László királynak azonban fenntartásai támadtak. Nemcsak vérségi kötelékei, kun barátai és szeretői miatt igyekezett védeni kunjait, de az is aggasztotta, hogy a kunok megzabolázásával a zsinat atyái az ország katonai erejét veszélyeztetik. Amikor aggályait a legátus tudtára hozta, Fülöp püspök nem átallotta egyházi kiközösítéssel sújtani László királyt. A király engedett. Újra megtérést fogadott, s újra megígérte: érvényt szerez a kunok elleni intézkedéseknek, s előmozdítja „a katolikus hit és egyházi szabadság védelmére" meg „az egyháziak és világiak életének s erkölcseinek megjavítására" irányuló végzés. Hamarosan látnia kellett azonban, hogy túl a megaláztatáson, e zsinati végzések jó néhánya egyenesen ellene szól! Megparancsolta hát a budai vár kapitányának: a legátus s a főpapság orra előtt eressze le a budai vár kapuinak csapórácsait! S ne engedje, hogy a király kárára zsinatoló papok bármiféle élelmiszert vehessenek. A legátus s a papság mégis megtartotta ezt az emlékezetes budai zsinatot. A 128 pontba szedett végzéseket pedig Fülöp püspök, legátus 1279. szeptember 19-én Buda várában kihirdette. Lapozzunk bele ezekbe a vég. zésekbe! Hiszen, ha arra gondolunk, hogy csak olyan cselekmények ellen hoznak tiltó törvényeket, amiket az emberek általában gyakorolnak, e zsinati statútumokba mint a hétszáz esztendő előtti főváros életének, szokásainak, erkölcseinek hű tükrébe nézhetünk bele. A pap — rendeli a budai zsinat (4. paragrafus) — óvakodjék minden fényűzéstől. Ne tartson házában kiskocsmát, ahol is bort kicsiny tételekben mérnek, s ahol tisztességtelen, könnyelmű és gyanús személyek is megfordulnak. A pap ne hallgasson komédiásokat és igriceket (hisztriciókat és jokulátorokat). Kocsmát pedig a pap legfeljebb szükségében, utaztában látogasson. Ne játsszék kocka- vagy egyéb szerencsejátékot. Mert bizony játszik a pap is! Ilyen játéknál pedig a jövőben a pap még csak jelen se legyen. így a 7. paragrafus. Az orvoslásnak azt a részét, ahol a sebet vágni vagy égetni kell, papi ember ne gyakorolja (9. paragrafus). A pap ne lakjék többé asszonyi állattal együtt. Ha mégis ágyasságban élne, a zsinat utolsó napjától számított három hónapon belül a nőt távolítsa el magától, szakítson vele (12. paragrafus). A papok a gyóntatásra nyílt, emelt helyet válasszanak. S ne (mint az szokásuk) valami eldugott, sötét rejteket. Gyóntatás alatt szemeiket szegezzék a földre. Ne tekintsenek gyakran és gyöngéden a gyónó szemébe. Kiváltképpen, ha a gyónó személy aszszonyi állat. Ne kutassa a papiember azt, hogy a gyónó kivel vétkezett! Ami azonban a gyónó bűnét súlyosbítja, afelől csak kérdezgessen (83. paragrafus). „Mivel mi úgy tudjuk — mondja a zsinat —, hogy paráználkodás esetén a papok alig szabnak ki valamiféle penitenciát (mert nem ismerik vagy elhanyagolják a kánoni szabályt), elrendeljük, hogy a papok szorgosan kérdezzék ki az elkövetett bűnöket és annak körülményeit. Ilyen körülmények: a torkosság, a bujaság s azok a gerjedelmek, amelyek leginkább rontják és megfertezik az emberi nemzetséget." Ne engedje a papság, hogy világi emberek szeretőket, ágyasokat tartsanak. Az ágyasságban élők ne látogathassák a templomokat: tiltsák ki őket onnan (47. paragrafus). A zsinat 48. paragrafusa hoszszasan elemzi a prostitúciót s keresztes hadjáratot hirdet ellene, imigyen: Mivel a rossz nőknek, különösen pedig a prostituáltaknak társaságából — akik is testüket hitvány pénzért vagy más árért válogatás nélkül bocsátják áruba — a bűn gyakori alkalma kínálkozik, nem is szólva sok más rosszról, ami az ő kárhozatos közelségükből árad, mivel ők a keresztény vallást és sok jó ember erkölcsét iszonyúan megbecstelenítik, elrendeljük: sem papi, sem világi ember, sem pedig község, város meg ne engedje, hogy városában, várában, falujában, birtokán afféle becstelen és borzalmas személyek lakozzanak. És senki se merje paráználkodó vétkeseknek az ilyen rossz nőkkel való érintkezés céljából birtokát, házát, rendel-40 ZOLNAY LÁSZLÓ Fülöp, fermói püspök útban Magyarországra 1279-ben. A Képes Krónikából