Budapest, 1979. (17. évfolyam)

6. szám június - Solt Ottília: Cigánygyerekek az iskolában

ben megszokotthoz képest feltűnően másképp élőket, másképp viselkedőket. Ám ami eltér az egyik körzet jellegétől, nem tér el annyira a másikétól, vagy eltér ugyan, de ott olyan cigányok isélnek, akik még feltűnőbben különböznek. Itt jelentik őket mint cigányokat, ott nem jelentik. Gyakran keverednek is a szempontok. Felsőbb osztályokban, mikor fogytán vannak a cigánygyerekek, önkéntelenül is megváltoztatja optikáját a statisztika készítője, és kiderül még egy-két gyerekről, hogy cigány. Ebből a zavarból következik, hogy míg az 1971-es reprezentatív cigányvizsgálat szerint akkoriban 5000-nél több iskolaköteles korú cigánygyerek élt a fővárosban, az iskolai statisztikák 1974-ben 2700-ról, 1977-ben 3263-ról adnak számot. Nemcsak a homályos statisztika diszfunkciója a baj, sokkal közvetlenebb hibák is származnak a jelenlegi gyakorlatból. Említettük már, hogy a kerületeknek biztosított, a családok segélyezésére szánt pénzöszszeg nagysága attól függ, mekkora a cigánylakosságuk. Ez az egyszerű és igazságosnak tűnő eljárás, amely a „főt" veszi alapul (tegyük hozzá, hogy jobb híjári) valójában nagyon igazságtalan. Hisz egyik kerületben az összes nyilvántartott „fő" — vagy majdnem mindegyikük — bőségesen rászorulna a segélyre, a másikban viszont sértetten és restellkedve utasítja vissza egy-egy szülő, akinek legfőbb törevése, hogy ne tartsák cigánynak, és nincs is különösebben szüksége az 500 Ft-ra. A budapesti cigánylakosság sem nyelve, sem iskolázottsága, sem foglalkozása, sem jövedelme, sem életformája szerint nem homogén. Csoportonként más és más a gyerekek iskolai problémája is. A különböző csoportok alapos megismerését, annak felméréset, hogy milyen mértékű és milyen típusú segítségre szorulnak az átlagoshoz közelítő életviszonyok és perspektívák eléréséhez, hogy melyik csoport sajátos problémái melyik nem-cigány réteg nehézségeihez hasonlítanak, melyik csoport melyik társadalmi réteg felé tart, nem pótolhatják sem az iskolai statisztikák, sem más intézmények különféle kimutatásai. Pedig ez a tudás megsokszoroznáafőváros ráfordításainak hatásfokát. Szakszerű vizsgálatra lenne szükség, és ha ebben már részt vennének a megfelelően magas színvonalú gondozói hálózat tagjai is, akkor az ismeretek „karbantartását", a változások pontos rögzítését és elemzését meg tudnák oldani maguk a gondozók. A hátrányokkal induló cigánygyerekeknek és családjaiknak adott nagyon is méltányos támogatás hatását az is fékezi, ha sorsuk alakításába nem vonjuk be magukat az érdekelteket. Pl. ha a családok nem tudnak arról, hogy gyerekeiket az iskolában nyilvántartják, de mégis tapasztalják ennek valami jelét, ez pedig időről időre bekövetkezik, semmiképpen sem nő bizalmuk az iskola iránt. Rosszul értelmezett tapintat, ha az intézményes segítséget eltitkolják a megsegítettek elől. így az iskolázottabb, tehát kevésbé hányatott, kevésbé kiszolgáltatott nemzedék felnevelésének munkájában értékes partnereinket, a legsikeresebb, legöntudatosabb cigányokat távolítjuk el az együttműködéstől. 31